Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)

1993-06-11 / 8479. szám

HVG, 1993.6.5. KISZ-ért a múlt Meglepő hasonlatosság fedezhető fel a megboldogult Kommunista IQúsági Szövetség (KISZ) országos felháborodást kiváltó egykori pa­­; namái (mindenekelőtt hétemele­tes Duna-parti központjuk el­adása) és a múlt héten kipattant székházbotrány között, amelyben az MDF mellett a hajdani ifjú | kommunisták legkeményebb el­lenfeleinek, a fiatal demokraták­­! nak jutott a főszerep. Akkor is, ; most is jogilag szabályosnak tűnő, ám erkölcsileg fölöttébb kétséges tranzakciókról volt szó. Akkor is, most is közpénzből készült iroda­épületet adtak el saját zsebre az ér­dekelt politikai szervezetek. Akkor is, most is az ügylet csupán a jég­hegy csúcsának tetszett, s rejtse maradt, vajon ki és hogyan kezde­ményezte, illetve robbantotta ki az egész akciót. „A többpártrendszer nem kerül­het többe, mint az egypártrend­­szer’ - kevés dologban volt olyan egyetértés 1989-ben az „óhitű’ és az „újhitű’ politikai szervezetek között, mint ebben az Ellenzéki Kerekasztal által megfogalmazott s a rendszerváltás egyik reklámszlo­genjévé vált demokráciafinanszí­­j rozási alapelvben. Am hogy az új pártok tartják-e magukat erkölcsi hármasságuk idején tett ígéretükhöz - ez iránt most, a Váci utcai volt tisztikaszinó titkos értékesítése nyo- I mán alighanem sokakban kétség támadt. Aki ezek után ak­kurátusán megkísérli számba venni a pártoknak folyósított közpénzeket s az ezzel kapcsolatos gazdálkodási szabályokat, j az némileg a pártállami időkre emlékeztető tendenciákra bukkanhat. A pártoknak 1990-ben, a többpártrendszer első esztende­jében nyújtott 700 millió forintos költségvetési támogatás i nemcsak hogy nem lépte túl, de jelentősen el is maradt az ! „ancien régime" által az MSZMP-nek nyüjtott utolsó, 869,6 millió forintos költségvetési apanázstól (HVG, 1989. novem­ber 11.). Az állami dotáció csak két évvel később mutatott szerény mértékű növekedést: az új politikai tömörülések 1992-ben 817,2 millió forint költségvetési szubvencióban ré­szesültek. Az idén azonban immár ugrásszerű változás követ­kezett be, a politikai elit párttámogatás címén 1100 millió fo­­j rint közvetlen dotációt s további 200 millió forint székház­felújítási támogatást szavazott meg önmagának. Ez az együt­tesen 1,8 milliárdos összeg 49 százalékkal szárnyalja túl az MSZMP 1989-es „bázisadatát". Figyelembe véve azonban, hogy 1990 és 1993 között éri 20 százalék körül alakult az inf­láció, minden különösebb kozmetikázás nélkül igazolható, hogy a pártok - reálértéken számolva - mindmáig tartják magukat a fél éviizeddel ezelőtt deklarált alapelvhez. Távolról sem ilyen egyértelmű azonban a helyzet, ha az ál­lami támogatás számításakor figyelembe vesszük a természet­­! beni juttatásokat, azaz a pártoknak 1991 szeptemberében tu­lajdonba átadott - egyenként legalább fél-másfél milliárd i forint közötti értékűre becsülhető - székház.akat is. Ha a múlt heti MDF-Fidesz-ingatlanmanőver nyilvánosságra jutá­sáig voltaképpen „befagvott va­gyonnak" tekintett épületeket búj­tatott állami dotációnak tekintjük, már igencsak kétséges a „többpárt­rendszer nem kerülhet többe, mint az egypártrendszer’ elv érvé­nyesülése. A Váci utcai volt tiszti­kaszinóért kapott mintegy 1,5 mil­liárd forint ugyanis egy csapásra 2,8 milliárd forintra növeli azt az összeget, amibe a pártok fenn­tartása az idén az államnak került, s ez a summa - még a pénzromlást számításba véve is - már jóval meg­haladja az MSZMP-nek nyíltan és készpénzben folyósított 1989. évi támogatást. A költségvetési szubvenció dina­mikus növelése mellett további nem jelentéktelen változtatások történtek a pártgazdálkodási sza­bályokban is. Az új politikai tömö­rülések 1989-ben még abból az er­kölcsi imperatívuszból indultak ki, hogy a pártok nem „élősködhet­­nek" nyakló nélkül az állami költ­ségvetésen. Az 1989. évi LXII. tör­vény ezért kimondta, hogv az ál­lami támogatások összege nem ha­ladhatja meg a pártok bevételének 50 százalékát. Az állami támogatás limitálását azonban az új parla­ment három hónapon belül, 1990 augusztusában eltörölte. A következő évben az MDF-nek és az SZDSZ-nek nvüjtott ál­lami szubvenció ennek következtében például a kétszerese, a Fidesz-nek nyújtott támogatás a tízszerese lett a párt saját be­vételeinek (HVG, 1992. április 4.). Lbabb esztendő múltán, 1992. december 29-én a parla­ment adómentességi szabályt léptetett életbe. A párttörvény immár harmadik módosítása a pártok vállalkozásai álul ké­szített kiadványokat, jelvényeket kivonu a forgalmiadó-fize­­tési kötelezettség alól, s kimondta azt is, hogv a pártoknak ilyen tevékenységük után társasági adót sem kell fizetniük. Ez a privilégium egyelőre még kétségkívül messze van az egykori MSZMP-váilalkozá5okat megillető teljes körű adómentesség­től (HVG, 1989. szeptember 10.), megeshet azonban, hogy épp ez az első lépés ebbe az irányba. Ugyancsak a régi, pártállami reflexek újbóli működésé­nek tulajdonítható végül az is, hogy a képviselők tavaly de­cemberben - a költségvetési támogatás növekedésével pár­huzamosan -jelentősen korlátozták a pártok gazdálkodásá­nak nyilvánosságát. így ma már tulajdonképpen kideríthetet­len a közvélemény számára, mekkora összeget költ egy párt évente propagandára vagy választási kampányra, miként ala­kulnak a különböző pártvállalkozások nyereségei, illetve veszteségei, vagy mennyit áldoznak a pártok hazai és külföldi társadalmi szervezetek, intézmények, személyek támogatá­sára. 1989. június 2-án a régi Országgvűlés reformszellemű kép­viselői kísérletet tettek a KISZ által 700 millió forintért eladott KISZ-székház és több más, hasonló sorsra jutott in­gatlanok visszaállamosítására. A kísérlet megbukott. Az „el­kótyavetyélt" épületek konfiskálását a Fiatal Demokraták Szö­vetsége is élesen követelte - annak idején. BABUS ENDRE A Fidesz-MDF által eladott volt tisztikaszinó bejá­rata. A rejtett dotáció „műemléke"

Next

/
Thumbnails
Contents