Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)

1993-06-01 / 8473. szám

.Magyar Hírlap 1993,máj.26.

Akik az SZDSZ-t egvházeUenességgel vádolják, csak saját magukat képviselik

Pető Iván: egy hitvita az egész parlamentnek ártana

— Akik az SZDSZ-t egyházellenessé&ge! vádolják, az esetek többségében csak saját magukat képviselik. Megbizonyosodtunk róla: ma Magyarországon sokan adják ki magukat a hiteles egyházi álláspont hordozóinak — közéjük tartoznak egyes kormánypárti parlamenti képviselők —, holott velük semmi azonosságot nem vállai az egyház, sck esetben még akkor sem, ha szervezetileg oda tartoznak — mondja Pető Iván abban az interjúban, amelyet abból az atkalomból kértünk az SZDSZ elnökétől, hogy a párt valamennyi történelmi egyházzal tárgyalásokat folyta-1 tott.

— Nemrégiben fejeződlek be a: SZDSZ tárgyalásai a történelmi egyházakkal. A: egyházi törvény módosítása volt az ok az eszmecserére? — kérdeztük Pető Ivánt. ^ pán elnökét, aki valamennyi tárgyaláson az SZDSZ delegációjának vezetőjeként vett részt. — Hiszen a parlamenti pártok közül a szabaddemokraták vették a vállukra leginkább a fenyegetett kis egyházak gondját.

— Nemcsak és nem elsősorban az egyházi törvény módosítása volt a téma, hi-1 szén mi kezdeményeztük a tárgyalásokat,

s akkor a törvénymódosítás még nem is volt aktuális. Viszont mindig is fontosnak tanottuk az egyházak szerepét egy modem társadalomban, fontosnak tartjuk Magyarországon, s bár feltételeztük, hogy lesznek olyan kérdések, amelyekben nem értünk egyet, egy parlamenti pártnak, a legnagyobb ellenzéki pártnak szüksége van arra, hogy a befolyásos egyházakkal rendezett legyen a kapcsolata.

— Melyek voltak a legfontosabb témák?

— Az egyik az egyházak finanszírozása. Az SZDSZ már régebben megfogalmazta azt az elképzelését, hogy az egyhá-1 zah any agi támogatását olyasfajta automatizmussá kellene tenni, mint Nyugat-Európában, tehát a személyi jövedelemadó bizonyos százalékát a polgárok szabad-akaratukból akár valamelyik egyháznak vagy v alamelyik közcélokat szolgáló világi alapi; v ánynak utalhassák át. Ebben az esetben ugy anis az egyházak anyagi támogatottsága nem a politikai vagy a pénzügyi hely zet változásától függne. Nem élnének bizonytalanságban, például választások előtt amiatt, mert nem tudják, egy új kormánytól mit várhatnak. Ebben voltaképpen szinte mindenki egyetértett, kimondott elutasító állásponttal nem találkoztunk. Talán leginkább a zsidó hitközség, nck voltak fenntartásai ezzel a konstruk- S dóval szemben. De az más egyházak szá- i mára is gondot okoz, hogy aktív híveik többsége az idősebb korosztályból kerül

ki, s ők nem fizetnek személyi jövedelemadót... Ez akceptálható aggodalom, s azt mi is elfogadtuk, hogy semmiképpen sem szabadna egyik évről a másikra hirtelen áttérni egy űj rendszerre, sőt. közben korrekciókra is módot kellene találni. Hiszen

— s ezt nem győzöm hangsúlyozni — nem az a célunk, hogy kevesebb pénzből gazdálkodjanak az egyházak, hanem az, hogy ennek mértéke ne legyen minden évben vita tárgya.

— Most, a találkozások után, barátságosabb lett az SZDSZ és a nagy egyházak viszonya? Hiszen önöket gyakran vádolták egvházeUenességgel.

— Bár mindenben természetesen nem vagyunk egy véleményen, de koránt sincs akkora ellentét a nagy egyházak vezetői és az SZDSZ között, mint azt sokan feltételezik. Inkább az alsópapság soraiból kerülnek ki azok, akik kevésbé tájékozottak, miközben magukat egy-egy egyház felkent képviselőjének tartják. Találkozásaink egyik nagy tanulsága is az, hogy megbizonyosodtunk róla: ma Magyarországon sokan adják ki magukat a hiteles egyházi álláspont hordozóinak — közéjük tartoznak egyes kormánypárti parlamenti képviselők —, holott velük semmi azonosságot nem vállal az egyház, sok esetben még akkor sem, ha szervezetileg oda tartoznak. Egyébként is: a parlamentben senkinek sincs olyan felhatalmazása, hogy az egyház nevében lépjen fel. Akik tehát az SZDSZ-t egvházeUenességgel vádolják, az esetek többségében csak saját magukat képviselik.

— Ilyen idilli lenne az egyházak és az önök kapcsolata?

— Azért idealizálni nem akarom a helyzetet, némely egyházi vezetőkben valóban érződik bizonyos óvatosság és aggodalom, ha egy esetleges SZDSZ—Fide sz-kormányról esik szó. A bizonytalanság természetesen annak szól, hogy mennyiben jelenthet ez fordulatot egyházpolitikai kérdésekben — egyfelől, ami az »egyházi ingatlanok visszaadását, másfelől, iami a hitoktatást s végül, ami az állami toénzügyi támogatást illeti. Úgyhogy arra jaz elhatározásra jutottunk: leírjuk elképzepéseinket, hogy a nem kellő tájékozottság miatt ne vádolhassanak minket egyházéilenességgel. Amellett egy írott álláspont

— adott esetben — szimonkérhető.

— S mi volt a nagy egyházak vileméye a kis egyházak körüli vitákról?

— Ami a négy destruktívnak bélyegzett kis egyház ügyét illeti, megbizonyosodtunk arról, hogy a parlamenti döntés kezdeményezéséhez a történelmi egyházaknak nem volt közük, a döntés nem állt érdekükben. Mint ahogy az egyházi törvény most felmerült módosításival is ugyanez a

helyzet. Nem állítom, hogy semmi fenntartásuk ne volna a mostani, tehát az

1990-ben született, nagyon nagyvonalú törvénnyel szemben. De abban például eleve egyetértettünk, hogy különválasztható a finanszírozás ügye és az egyházi státus kérdése. Azt mi is elfogadjuk, ne i száz főben határozza meg a törvény az egyházalapításhoz szükséges személyek számát, persze azt sem tartjuk elfogadhatónak, hogy ez tízezer legyen, ók viszont azt akceptálták, hogy a hittételek benyújtása korántsem olyan egyszerű dolog. Ezért vagyunk mi azon az állásponton, hogy a parlamenti pártok üljenek ie és tárgyalják meg az egyházi törvény tervezett módosítását.

— Gondolja, hogy meg tudják változtatni a parlamenti közhangulatot? Hiszen a kormánypártok és a Fidesz a négy kis egyház destruktívnak bélyegzésekor is együtt szavazott.

— A parlamenti közhangulat korántsem olyan egyértelmű. Az igaz, hogy a parlament emberjogi bizottsága tárgyalásra alkalmasnak nyilvánította a törvénytervezetet, de az is igaz, hogy a módosítóindítványt előterjesztő képviselők úgy tájékoztatták a bizottságot, hogy a nagy egyházak támogatják ezt az elképzelést. Holott erTŐl szó sincs. Márpedig én úgy gondolom, ha a parlamenti pártok tudják, hogy mi a történelmi egyházak álláspontja. hajlandók még egyszer egyeztetni. És akkor talán sikerülne megoldani magát a problémát is. Mert egy hitvita 1993-ban szerintem az egész parlamentnek ártana.

— Esetleg sor kerülhetne a törvénymódosítás visszavonására is?

— Jó lenne, de ennyire optimista nem vagyok. Ritkán fordul elő, hogy a képviselők megbánják bűneiket, de azt el kellene érni, hogy ez a vita ne lebegjen pallosként a parlament — és a kis egyházak — feje fölött.

— Ezek szerint nem olyan ördögtől szalasztott ateista párt az SZDSZ, mint amilyennek sokan lefestik?

— Nem. Nem hiszem, hogy tőlünk kellene félteni az egyházakat és a vallás ügyeit Magyarországon. Mi az egyházak történelmi szerepét nagy becsben tartjuk, s egy modern társadalomban is nélkülözhetetlennek Játjuk tevékenységüket. A liberális szabadságeszmény számunkra azt jelenti, hogy miközben a történelmi egyházakkal fenntartott kapcsolatot a lehető legharmonikusabban képzeljük el, ennek nem ellentmondva az úgynevezett kis egyházak érdekeit is szem előtt kívánjuk tartani. Az eszményeinken túl ezt a magatartást kívánja tőlünk nemcsak az, hogy parlamenti frakciónkban történelmi egyházak-