Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-09 / 8478. szám
A NAP INTERJÚJA Surján Lászlóval, a KDNP elnökével A belső ellenzékiség kényszerhelyzetből Azt gondolom, hogy a koalíciós partnerek általában nem a sajtón keresztül üzengetnek egymásnak — mondta Surján László, a KDNP elnöke, akinek pártját — mások mellett — a miniszterelnök pünkösdhétfői televíziónyilatkozatában tőle szokatlan jelzőkkel illette. —Az Antall József rezidenciáján elhangzottak közül mindenekelőtt az volt meglepő, miszerint „tűrhetetlen, ha egy koalíciós partner belső ellenzéknek nevezi magát. Remélhetően ez a KDNP-n belül csak egy vagy két embernek jutott az eszébe". Ezek egyike pedig alighanem ön, azaz a KDNP elnöke. Mi a véleménye erről? — Azt gondolom, hogy a koalíciós partnerek általában nem a sajtón keresztül üzengetnek egymásnak. Egyébként én is hivatkozom arra, amire a miniszterelnök úr, hogy a két elnökség közötti egyeztetőtárgyalások rendszerét most már sikerült rendszeresíteni. Maga a „belső ellenzék” kifejezés politológiailag nehezen értelmezhető, a KDNP-n belül is problémát jelentett és általában félreértették. Valóban nehéz elképzelni azt, hogy valaki részt is vegyen egy koalícióban, meg nem is. A KDNP a belső ellenzékiséget mint kifejezést egy olyan kényszerhelyzet jelzésére használta. amelyben abból indult ki, hogy a kormányzati működéshez külső kritika szükséges. Ezt a kritikát — 1992 őszét írunk, amikor ez a kifejezés megszületett — a parlamenti ellenzék nem szolgáltatta, mert — noha ebben azóta elmozdulás következett be — magatartása akkoriban a teljes tagadás állapotát jelezte. Ezért tartottuk egyfajta kritikai hang megjelenítését fontosnak a koalíción belül, nem tagadva egy percig sem koalíciós együtt munkálkodásnak a fontosságát. — Számomra a miniszterelnök felháborodásának időzítése érthetetlen, mert hiszen ön már a népjóléti miniszterré történt kinevezését követően, mintegy imázsteremtés gyanánt használta ezt a kifejezést, hogy egyfajta belső ellenzék szándékozik lenni a kormányon belül. — Nem, nem, ez akkor nem így hangzott, bár kicsit rokon értelmű dolog volt. Én ugyanis azt mondtam, hogy a mindenkori népjóléti miniszternek a lakosságot kell képviselnie a kormányon belül. Nagyon nehéz mindig kimérni a mozgásteret, és bizony a lakossági terheknek a megjelenítése a népjóléti miniszter feladata, ezért tartják. Tehát így értettem ezt a belső ellenzékiséget akkoriban, és ez nem azonos a miniszterelnök űr felvetésével. — Mégis mit gondol, miért használta Antall József a tűrhetetlen jelzőt azzal kapcsolatban, ami a kereszténydemokraták számára evidencia? — Ez tulajdonképpen semmit nem jelent, ezért a továbbiakban nem is akarok a sajtó útján erről vitát folytatni. Itt mindössze arról van szó, s teljesen világos mindenki számára a pünkösdhétfői nyilatkozat után, hogy a KDNP és az MDF két párt. Ettől még mehetnek egy úton, lehetnek mindketten a koalíció tagjai Tudom persze, hogy velünk kapcsolatban szokták a szatelit párt, vagy „a koalíció engedelmes kiszolgálója" meghatározást emlegetni, ez azonban nyilvánvalóan nem reális. Ennek ellenére a KDNP nem hagyja magát bekergetni egy koalícióellencs magatartásba, mert meggyőződésünk, hogy az országnak azon nemzeti és kereszténydemokrata erőknek az összefogásával kell haladnia, amint az jelenleg is történik. — Úgy tűnik, ön a békesség kedvéért nem hajlandó minősíteni a miniszterelnök-pártelnök megállapításait. Holott — szintén a KDNP-re célozva — több minden egyéb mellett azt is kijelentette: „Hazugság vagy tudatlanság azt állítani, hogy nem voltak koalíciós programegyeztető tárgyalások. Aki ezt állítja, az hazudik." — A kormány megalakulása előtt megtörténtek ezek az egyeztetések, magam is részt vettem oiyan kormányprogram-összeállító tárgyalásokon, amelyekről a miniszterelnök úr említést tett, s akik ezt kétségbe vonják, azok valóban torzítják a történteket, tudva vagy tudatlanul. Az más kérdés, hogy a KDNP jobban szerette volna, ha egy folyamatos pártközi egyeztetés is zajlik a koalíciós partnerek között. Elsősorban azért, mert ugyan a '90-es programunk egy nagyon átfogó program volt, de a részletekben, mint tudjuk, nagyon sok minden meghúzódik, s ezekről célszerűnek tartottuk volna a parlamenti frakciókon kívüli, pártjcllegű egyeztetéseket. Ezek azonban nem az MDF-en, hanem a kisgazdapárton véreztek el, akikkel elkezdtük a tárgyalási folyamatot '91 őszén, majd az ő fokozatos távolodásuk során ez ellehetetlenült. Később, a Torgyán-fcle ágazat kiválása után nem akartuk nehezíteni a kisgazdapárt 36-os frakciójának a helyzetét azzal, hogy hiányos pártjellegű tárgyalásokat folytassunk, hiszen őket pártszinten nem volt aki képviselje. — Antall József a kisgazdákat jóformán nem is említette nyilatkozatában. Viszont kitért például arra, hogy a KDNP annak idején kinyilvánította: nem akar gazdasági tárcát. — A KDNP-nek nem volt gazdasági tárcára érett szakembere, vagy legalábbis a párt akkori vezetősége, amelyben még nem voltam benne, ezt így látta. — Fogalmazhatunk hát úgy, hogy a történtek után változatlanul felhőtlen a két párt kapcsolata, s függetlenül a miniszterelnök idevonatkozó nemleges kijelentésétől, a KDNP hajlandó lenne egy esetleges kisebbségi kormányzásban is részt venni? — A KDNP-nek ez egy nagyon régi határozata, amit nem aktualizáltunk még. Éppen azért, mivel a két párt között bizonyos feszültségek vannak, szükségesnek tartottuk ezt a régi határozatot megemlíteni, mert mi az ország stabilitását mindennél fontosabbnak tartjuk. Ez nagyobb érdek és nagyobb érték, mint az egyes pártok érdeke vagy értékrendje. • Kertész Péter OS ro V Magyar Hírlap, 1993.
