Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-09 / 8478. szám
Magyar Nemzet 1993.jún.5. ll benne? Az, hogy még mindig nem találta meg a módját annak, hogy a külön jövedelmeket, a nagy jövedelmeket, az eldugott jövedelmeket megadóztassa. És így azokra kénytelen mind nagyobb és nagyobb adót kivetni, akiktől be tudja szedni.- Mikor Für Lajos azt mondta, hogy Isten irgalmazzon ennek az országnak, ön szerint mién mondta? Ezen ironizál most az egész ellenzéki sajtó.- Azt hiszem, korán örülnek. Voltak már nagy válságaink, és ha utána összeszedtük magunkat akár együtt, akár külön-külön, azért még nagy teljesítményekre is képesek vagyunk. Hát csak örüljenek. Végül is minek örülnek? Annak, hogy a nemzetiek vagy a népiek, vagy az a törzsökös magyarságot is magába foglaló MDF, amelyik 19%-ben választást nyert és nagyon nagy bizalmat élvezett, az most vergődik, és ennek következtében a magyar nemzet nemzeti kormányzás nélkül maradhat? Itt most nem az Antall-kormányról van szó. Hát ennek azért még ne örüljenek. A magyar nép nem örül. Ha örül, másnak örül. Amit az elején mondtam, hogy a politikától függetlenül éli az életét, abban van azért biztosíték arra, hogy néha odafigyel. És ha másnak nem, nekem mindenképpen lesz rá gondom, hogy odafigyeljen, hogy meghalljon olyan szavakat is, amelyek elveszik a kedvét a kárörvendésektől a nemzet ellenségeinek. Korai a káröröm- Most ön bizonyos csoponokat, tömegeket, személyeket hibáztat. En pedig szeretnék visszatérni arra, hogy ha magában végiggondolja a pályafutását, mondjuk Lakatos elvtárs idejétől, akkor hol érez személyes hibát? Politikai hibára gondolok természetesen.- Sokáig voltam hiszékeny. Nem szereztem érvényt a szavaimnak. Én az ezt megelőző országos gyűlésen a hiszékenység káros voltáról tartottam előadást a plénum előtt a Műegyetemen. Beszéltem, beszéltem és még mindig hiszékeny voltam sokáig... '- Más hiba, a hiszékenységen kívül?- Biztosan van. Követtem el hibákat. De talán nem ez a pillanat az, amikor én az elkövetett hibáimat bevallom. Mikor mások diadalt ülnek, mások pedig az ítélőbíró pózában tetszelegnek...- Mennyire terheli meg önt idegileg, lelkileg a kemény szembenállás, a folytonos feszültség?- A helyzetek lázba hoznak, és mint drámaírói vénájú ember, a helyzetek rabja vagyok és a helyzetet oldom meg. A felgyülemlett feszültségek még külön sarkallnak és serkentenek.- Nincsenek lelki gondjai?- Nincsenek.-Jól alszik?- Nem eleget, de jól alszom.- Szívritmuszavarok?- Hál' Istennek, nincsenek.- Szóval bírja a feszültséget?- Ezt nem szabad elkiabálni, mert az ember egyszercsak nyekken egyet. És a sorsot nem szabad kihívni. A langymelegben nincs felismerés- Nincs kapcsolata ennek a szüntelen feszültségkeresésnek azzal, hogy alkatilag ilyen? Szereti a szerencsejátékokat, úgy tudom.- Igen, szeretem.- Ott ugyanez a feszültség. Szüksége van rá?- Valószínűleg nagyon megszoktam. Ezekben élem ki magam. De ez nem hiszem, hogy rossz tulajdonság volna, mert a sűrűbb helyzetekben az emberek sűrűbbek és jobban megnyilvánulnak, és utána jön egy megvilágosodás. A langymelegen folydogáló életben nincsenek felismerések.- Milyen kifutását látja ennek a kizárásos ügynek?- Nem tudom pontosan. Most van az elnökségi ülés, amin nem leszek jelen. Ezen biztosan döntenek a hét végi választmányi ülés napirendjéről és arról, hogy on ebben az ügyben milyen határozat szülessék. On meg fogok szólalni és kifejtem magam. Tegnap nem beszéltem. Meg hát minek beszéljek, megjelentek a héten a Magyar Fórumban újabb gondolataim.- Sok újságot olvas?- Nem olyan sokat. Van a Sajtószemle, ahol felhívják figyelmemet egy-két dologra. Tudom előre, hogy mit írnak a lapok.- Bizonyos lépéseket várnak öntől. Az ellenzék is már előre vár bizonyos lépéseket, és netán öröpimel üdvözli őket. Erre nem gondol néha?- Nem. Ez nem így működik. Az ellenzék és annak bizonyos körei különösen régóta áhítanak egy ilyen pillanatot, mint ami most eljött. Már 1989-ben kijelentette Kis János, hogy hajlandó az SZDSZ az MDF-fel esetleg koalícióra lépni, de annak az a feltétele, hogy engem rúgjanak ki. Most az MDF vezetése megtette ezt részben, akkor tehát nyitva van az újabb paktum vagy koalíció vagy szövetség élőn az út. Nem hiszem, hogy pusztán annak örülnek, hogy én már csak fél lábbal vagyok az MDF-ben, hanem annak, hogy nahát, akkor létrejön a hőn áhított egyesülés. Hol a végállomás?- Ez megint csak feltevés, hogy hőn áhított. De mondjuk, ön szerint, ha egy pártot alapít, az jól jön az ellenzéknek, vagy nem jön jól?- Nem tudom, hogy csak ebből a szempontból kell-e ezt vizsgálni. Lehet, hogy az ellenzéknek jól jön, lehet, hogy nagyon bosszús lesz miatta, ha ennek sikere lesz.
