Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-09 / 8478. szám
Magyar Nemzet 1993.jún.5. ií Ki viszi át a szerelmet? Beszélgetés Csurka Istvánnal Ezzel az interjúvá) nem akarunk sem nyugtalanságot, sem további haragot kelteni. Ha lehet valami célunk, az a feszültség csökkentése. Természetes, hogy az, ami Csurka Istvánnal, körülötte és általa történt, az politikai jelentőségén túl személyes emberi kataklizma is, egykor azonosnak látszó szándékok, érzelmek és hitek méghasonlása. Ez a létező legnehezebb, indulatokkal teli emberi helyzet, a csalódás és szakítás helyzete, amelyet sok ember átélt már magánéletében: hogy az a legkínzóbb, amit valamikor maga választott, aminek elkötetezte magát, omit szeretett.- Ön szerint lehetetlen-e rendezni az MDF centrumához és Antall Józsefhez fűződő viszonyát? Ha pedig nem lehetetlen, akkor mi ennek az útja-módja? Bán-e valamit abból, amit az elmúlt esztendőkben gondolt, leírt és cselekedett? (A nehéz test leereszkedik egy pártállaminak látszó karosszékbe. A nagy szemek pillantásában fáradtság van.)- Ez így túlságosan egyszerű vagy nyers kérdés. Mert természetesen igen, bánok bizonyos dolgokat, hiszen ilyenkor, ha más nem, megszólal bennem az fró, és legalábbis figyelmeztet, hogy ne mondjak marhaságokat, mert egyértelmű, hogy egy cselekvéssor vagy a múlt megítélésében az ilyen hajlíthatatlanság nevetségessé tesz. Talán azt kell mondanom, amit máskor is mondtam, hogy sok embert biztosan megsértett ez az egész dolog, amit én csinálok, olyanokat is, akikre nem gondoltam, és akiket nem kellett volna, hogy a sértődöttség állapotába hozzak. Nem akarva történt így, hanem éppen hogy fordítva, úgy, hogy oda sem figyeltem erre, eszembe sem jutott, hogy ez vagy az valakit sérteni fog. Lehet ebben a sértett táborban is sok olyan ember, aki ugyanazt gondolja, amit én, sőt sokszor még jobban látja, mert olyan helyzetben van, de nem mondta ki azt, amit én nagyon hangosan kimondtam. Nem mintha hibáztatnám ezért, nem mintha rosszul tette volna, hogy nem mondta ki. Talán úgy kellett volna nekem a kimondás pillanatát megválasztanom és a módszert, a hangnemet eltalálnom, hogy mindenki helyett is mondjam. És amit még ezután is elhallgatok, azt mindenkivel együtt hallgassam el. Ilyen dolgok motoszkálnak bennem. A politikában ezt helyreütni, visszacsinálni, visszafordítani nem hiszem, hogy lehetséges. Az emberi feszültségeket az idő le fogja csillapítani. Valami más lesz, a történések új fejezete kezdődik ugyanazokkal, akikkel eddig együttműködtem, velük szembekerülni nem fogok, csak másképpen kell együttműködnöm. És ez végül is elvezet egy eredményre, és akkor majd újra találkozunk. Az elit „felhőjátéka”- Ez elvont és általános így, hogy szembekerülni nem fog, és az együttműködés egy más formája jön létre. Mi ez? Mire gondol?- Ki vagyok zárva a képviselőcsoportból, nem kell eljárnom a képviselőcsoport üléseire, nem kapom meg azt a tájékoztatást, amit eddig megkaptam, nem köt a fegyelem. Ugyan ez eddig sem jelentett különösebb kötöttséget a számomra, mert mindig a saját meggyőződésem szerint szavaztam. Érdekes lesz az Országgyűlésben kívülről nézni az MDF küzdelmét. Lehet, hogy szemben fogok ülni azokkal, akik mellett eddig ültem. Majd meglátjuk, hogy ez egyáltalán miképpen alakul. Ez egy új viszony lesz. Ennek nyilván lesznek mulatságos oldalai, árnyékos oldalai.- Ön mulatságos oldalról beszél. Für Lajos viszont e békíthetetlenség láttán azt mondta, hogy Isten irgalmazzon szegény Magyarországnak. Most ez mulatságos vagy tragikus?
