Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)

1993-06-08 / 8477. szám

Pesti Hírlap, 1993.6.3.

HORVATH BALAZS A MAGYAR ÚTRÓL ES A KIZÁRÁSOKRÓL

r

Uj politikai korszak kezdődik

A „hosszú kések éjszakája” , azaz a Magyar Demokrata Fórum parlamenti frakciójából történt kizárások után sorozatban jelennek majd meg az elemzések, inteijúk és vélemények. A Pesti Hírlap Horváth Balázst kérdezte, hogyan jutott az MDF abba a helyzetbe, hogy a lakitelki alapítók egyik legmarkánsabb képviselőjét, > vele öt másik tagot kizárjanak a parlamenti frakcióból.

bArAmyjánoi

— Képviseli úr! Fáradtnak tűnik.

— Igen. Nem sokat aludtam szerda éjjel. És meg kell hogy mondjam, végtelenül sajnálom mind a hat képviselő távozását. Azonban úgy gondolom, hogy a kedd este történteket csak összefüggéseiben lehet megérteni, és ehhez vissza kell menni az 1990-es választásokig, de legalábbis tavaly augusztusig, amikor Csurka István oly sokat vitatott tanulmánya megjelent.

Én akkor elmondtam a véleményem, amelynek nagy részét ma is vállalom. 1990-ben az MDF egy mozgalomból kialakult párt volt, és nem vitás, hogy fölkészületlenül vettük át a kormányzást, legalábbis technikai értelemben. Nekünk ugyan más srófra járt az agyunk, mint akiket leváltottunk, de az országgyűlési képviselők nem olyan feltétel nélküli erkölcsi és szellemi elkötelezettséggel és hittel kerültek a parlamentbe, mint ahogy az a polgári demokráciákban megszokott. Mindenki tudta azt, hogy nagyon komoly veszélyeknek van kitéve a képviselőcsoport, mert könynyen korrumpálhatők. Ezt elsősorban nem anyagi, hanem erkölcsi értelemben mondom. Ugyanakkor, amikor a képviselők megkapták a feladataikat, úgy érezték, hogy az MDF a koalíció vezető ereje. Talán az én hibám is, hogy nem mondtuk el elégszer: ez egy óriási tévedés.

— Számszerűen valóban az MDF volt kezdetben it a SMfw< határozó.

— Számszerűen az, de mii semmit sem érünk a többséfünkkel, ha az akaratunkat a oallcióban lévő kisebbség támogatása nélkül nem tudjuk átvinni. Gyakorlatilag ugyanis nincs jelentősége annak, hogy a koalíción belül az MDF többségben van. A változás minden gyötrelmét és terhét vállaló és viselő MDF- es képviselőkre kezdettől hihej teilen nyomás nehezedik, aminek csak abban az esetben képes valaki ellenállni, ha elkötelezett híve a változásnak

és tudja azt, hogy jó úton járunk.

— Itt a sajtó nyomásáról van szót

— A sajtó és a közvélemény nyomásáról, hiszen a választók egyre rosszabbul éltek, amit a képviselő elég jól érzékelt, és elkezdte keresni a kitörési pontokat. Elfeledkezve közben arról, hogy nem az MDF, hanem a koalíciós kormány kormányoz. Ennek következtében — és biztos vagyok abban, hogy jó szándékból — megjelent a frakción belül a Monopoly-csoport, amely minden hibát a privatizációban vélt fölfedezni. Megjelent a radikális eszközöket felhasználni szándékozó, ún. Csurka-csoport, és megjelentek a doktriner liberálisok, akik ellensúlyozni akarták Csurkát, ugyanakkor magatartásukkal maguk ellen gerjesztettek indulatot a tagság nagy részében. Emellett tolerancia címszó alatt sok esetben elvi tisztázatlanság következtében nemzetietlennek tűntek a Csurka-féle népnemzeti szárnynak, és őszintén szólva nekem is. Tehát, véleményem szerint a kitörési pontokat keresve Csurkáék először az MDF-en kívül, majd belül is konfrontációba keveredlek, míg Debreczeniék a belső feszültséget szították.

Az igazi probléma az, hogy

nem mondtuk ei már 1990-ben, hogy az MDF valóban a legerősebb párt a koalícióban, de figyelembe kell vennünk, hogy a programpontos kisgazaapárt kezében van a mezőgazdaság, a kereszténydemokraták kezében pedig a szociális elosztórendszereket szabályozó Népjóléti Minisztérium. Nem mondtuk el, hogy ezekbe a területekbe nekünk nem nagyon van beleszólásunk. Mert hiába a kormány dönt, a miniszter a saját programját akarja átvinni, és ami most van, az egy kompromisszum-sorozat eredménye. De vegye mindenki tudomásul, hogy nem

ez volt a Magyar Demokrata Fórum programja. Úgy gondolom, hogy a következő választások előtt ki kell dolgozni egy olyan koalíciós szerződéstervezetet, amely szinte paragrafusokra lebontva határozza meg azt, hogy milyen jogai, illetve milyen lehetőségei vannak a koalíciós partnereknek.

— Úgy gondolom, épben ez a problémájuk a kereszténydemokratáknak is.

— Én nem értek egyel a kereszténydemokraták „belső ellenzék”-ötletével. Ilyen nincs, és talán térjünk is vissza akkor a mai helyzethez. Nagyon megértem, ha valaki nem szavazza meg az ukrán— magyar szerződést, mert mondjuk Szabolcsban képviselő. Megértem, hogy más a neveltetése, a mentalitása, a habitusa, és megértem azt is, ha esetleg hangulati alapon dönt. Éppen ezért nem ítélem el ezeket a képviselőket, de nem értek velük egyet. Egész más azonban, ha valakinél nagyobb súllyal esik latba a saját, egyéni érvényesülése, tudniillik hogy a következő választásokra gondol, mint az ország érdeke. A mi célunk nem az MDF, hanem a nemzet fölemelése. Én szakítópróbának nem a magyar—ukrán szerződést tekintem, hanem a pótköltségvetést és a '94-es költségvetés megszavazását. Ezek azok a törvények, amelyek kínosak lehetnek egy képviselőnek, de ugyanakkor mindenki tudja, hogy szükségesek és hasznosak az országnak. A keddi éjszaka azl jelentette, hogy azok a képviselők, akik kitörési pontokat kerestek, eljutottak

oda, hogy a támadás iránya a kormány lett, s mivel egyénileg tehetetlenek voltak, szervezetet hoztak létre. Többször elmondtam, hogy egy pártnak egy tartalmi ismérve van: képviselőket állít. Abban a pillanat# ban, amikor a Magyar Út jogot formált arra, hogy képviselőjelölteket állítson, deklarálta azt, hogy a Magyar Út Körök hálózata pártként működik. Ezt le lehet tagadni, ezt kétségbe lehet vonni, de én láttam a programot, és szerintem ez egy pártprogram.

Valóban a legnagyobb sajnálatomra, és higgye el minden olvasó, nem Könnyen jutottam, illetve jutottunk yra az álláspontra, hogy a közös akarattal kialakított kizárási indítványt megszavazzuk.

Hangsúlyozni szeretném, hogy én ebben semmi veszedelmes dolgot nem látok. A politikai palettán a tisztességes jobbszél üres. A Torgyán- és Romhányi-féle jobboldalt én nem tanom annak. Ha a Magyar Útból párt lesz, úgy véjem, hogy ezt a tisztességes jobboldalt lefedheti, és éppen ezért nem tartom tragikusnak a történteket. Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni arról, hogy Csurka István néhány megnyilatkozása olyan volt, amely az MDF politikai filozófiájával, alapszabályával és programjával is összeegyeztethetetlen, miközben messzemenően nem értek egyet Debreczeni Józsefiéi sem.

— Most milyen lehetőségeket lát az MDF előtt!

A kizárásokkal egy korszak lezárult, és egy új korszak kezdődött az MDF-ben A Magyar Demokrata Fórum meg fog maradni nyugodt erőnek, és biztos vagyok abban. hogy a választáson az MDF lesz a legerősebb párt mert kiszámíthatóbbá és megbízhatóbbá válik azáltal, hogy a belső problémái megoldódtak.