Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)
1993-05-04 / 8461. szám
Népszabadság, 1993.4.30 19 Olcsóbb és professzionálisabb parlamentet (Valamint tudományos tisztességet is akar az SZDSZ) „A hazai politikai élet szinte I minden tejuletén érezhetővé válik, hogy közeledik a mása- I dik szabad választás ideje."] Amikor Kovács László Imre 1 politológus leírta ezt mondatot a Kép szabadság április 14-ei számában, valószínűleg nem gondolt arra, hogy megállapitásanak egyik fényes bizonyítéka éppen a mondat után szereplő Írása lesz. Akik még nem próbálkoztak ezzel a műfajjal, azoknak szeretném bemutatni a „politizáló tudományosság" (röviden poj lit-tud.) alapvető ismérveit. A polit-tud. művelőinek mindenekelőtt rendelkezniük kell egy határozott politikai előítélettel. Ez a tudományban általában nem kívánatos, de a polit-tud. műfajában nélkülözhetetlen. Ilyen előítélet lehet például, hogy „X párt javaslata nagymértekben segíti a párt hatalmi aspirációit". Ha megvan a polit-tud. írás alapvető tartalmi előítélete, tegyel hozzá néhány általános közjogi megállapítást. említsél meg legalább egv ..elismert nemzetközi szakértőt" es legalább egy szakmai módszert (amelyről nem kell semmit írni. fontos, hogy jól hangzó neve legyen). Ezek után készítsél egy táblázatot, és je- 1 lentsd ki. hogy „ebben a koordinátarendszerben elhelyezve" a tények alátámasztják a te előítéletedet. Kovács László Imre azt a politikai előítéletét kívánta megosztani. hogy az SZDSZ javaslata az országgyűlési képviselők számának csökkentésére kizárólag - ahogy írja - ..a párt hatalmi aspirációit" szolgálja. Ennek a kijelentésének az igazolására közöl egy táblázatot arról, hogy az általa feltételezett változások esetén hogyan alakult volna az 1990-es országgyűlési választások vég- i eredménye. Az elemzés e részé- j nek lényégé, hogy az SZDSZ 1993-ba'n elkészít' egy javasla- j tot. amely jól szolgálta volna ‘ „hatalmi aspirációit” 1990-. ben. Azok az olvasók, akik5 esetleg jobban hisznek szemüknek. mint az elemzés írójának, pár pillanatig elgondolkodhattak a szerző által közölt táblázaton. amelyből kiderül, hogy az SZDSZ javaslata, ha már alkalmazták volna 1990-ben. minden feltételezett variációban kisebb részesedést eredményezett volna az SZDSZ számára. mint amekkorával ma rendelkezik, ezzel szemben az MDF számára minden variá[ cióban kedvezőbb helyzetet teremtett volna. Ha a szerző nem a polit-tud. műfajában akart volna maradandót alkotni, megemlítette volna, hogy a hatályos szabályozás önmagában is aránytalanságot eredményez. (Erről mellesleg az MDF politikusai is szeretnek megfeledkezni, amikor az őket támogató többségről beszélnek.) Az 1990-es választásokon a területi listákra leadott szavazatok a következőképpen oszlottak meg: MDF 24.73 százalék, SZDSZ 21.39 százalék. FKGP 11.73 százalék, MSZP 10.89 százalék. Fidesz 8.95 százalék. KDNP 6,48 százalék. Tehát, ha a legutóbbi országgyűlési választásokon az arányos - vagyis tiszta listás - választási rendszert alkalmaztuk volna, akkor a mai koalíció partjai együttesen a mandátumoknak mintegy 43 százalékával rendelkeztek volna. De az* egyem kerületi rendszer beve-1 zetésével szükségképpen torzult az arányosság követelménye, és igy történt, hogy a választások első két helyezettje a listás eredményhez képest több. mig a többi part valamivel kevesebb mandátumot szerzett. Mindezek után nézzük meg, milyen változások következtek az SZDSZ javaslatának esetleges elfogadásából. Kétségtelen, hogy a választási rendszer változtatása előnyökkel és hátrányokkal egyaránt jár. A kérdés az, hogy az előnyös változások vágj.’ a hátrányosak számosabbak-e. Megítélésem szerint az Országgyűlés létszámának csökkentése végeredményben több előnnyel jár. Kovács László Imre is említi azt az érvet, amelyre az SZDSZ már 1989- ben a nemzeti kerékasztal-tárgyalásokon is hivatkozott, nevezetesen, hogy a magyar törvényhozás a választók számához viszonyítva túlméretezett. Ennek az állításnak az igazolására nem is szükséges nemzetközi szaktekintélyekre hivatkozni vagy bonyolult indexszámításokat végezni, elég csak arra utalni, hogy a jelenlegi parlament tagjai majdnem megtöltik a képviselőház üléstermét,. amelyet a történelmi Magyarország méreteihez igazítottak (akkor az alsóháznak 453 tagja volt, jelenleg az Országgyűlésnek 386 tagja van). A parlamentek mint a demokrácia alapvető intézményei, költségesek. A kiadások -szemben a közvéleményben általánosan elterjedt nézettel - nem elsősorban a képviselői fizetésekből, hanem a képviselők kiszolgálására rendelt szakmai apparátusok költségeiből és a képviselői munka elemi feltételeinek dologi költségeiből adódnak. A képviselők számának 300 fő alá csökkentéséből (amely a költségek mintegy 20-25 százalékos csökkentését eredményezheti) egyrészt el lehet érni az Országgyűlés szakértői apparátusának bővítését, ami a szakmai munka színvonalát jelentősen emelné. Kevesen tudjak, hogy a magyar Országgyűlés törvényhozó munkáját támogató szakmai apparátus kisebb, mint az USA egyetlen szenátorának szakértői stábja. Arról nem is beszélve, hogy a megtakarítás nagyobb részét más hasznos célra lehet fordítani. Amikor az SZDSZ 15 pontos javaslatának egyik pontjaként az Országgyűlés létszámának csökkentését javasolta, abból indult ki. hogy- egy országban, amely olyan súlyos gazdasági válságot szenved el. mint Magyarország. a politikai hatalom birtokosai csak akkor varhatnak el áldozatokat és türelmet a lakosságtól, ha maguk is hajlandók az áldozatra, mi több, jó példát mutatnak a takarékosság es az önmegtartóztatás területén. Az elmúlt három esztendő tapasztalatai azonban nemcsak azt mutatják, hogy egy kisebb parlament olcsóbb lenne, hanem azt is, hogy egyúttal hatékonyabb is lenne. A jelenlegi helyzetben a képviselőknek mintegy harmada nem tagja egyetlen állandó bizottságnak sem. Közülük sokan érzik úgy, hogy nem tudnak kellő mélységig bekapcsolódni a törvényalkotás folyamatába, s talán éppen a szakmai munkában részt venni nem tudó képviselők magamutogató, tárgyszerűden hozzászólásai vezetnek az Országgyűlés lejáratásához. Háromféle módon csökkenthető az Országgyűlés létszáma. Az első megoldásban a jelenlegi rendszer arányain nem változtatva, mind az egyéni körzetek számát, mind a területi, mind az országos listán megszerezhető mandátumok számát csökkentjük. A másik lehetőség: az egyéni körzetek szamanak csökkentése, és ezáltal a listás
