Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)

1993-05-26 / 8471. szám

Népszabadság 1993.máj.19.

hG

hoz szükséges. Kell egy bizonyos gazdagság, jólét ahhoz, hogy egy könyv kiadásához hozzá lehessen járulni, egy festőt támogatni lehessen. És itt van az a réteg is, amelyik mindenféle szociális hálóból kiesik és jótékonykodásra szorul. A nemzetközi burzsoázia aligha lesz érzékeny a magyar gondokra.

V. P.: Tőkés tulajdonos azért akar lenni az ember, hogy magának és a családjának másfajta életminőséget és biztonságot teremtsen. Ebből következik, hogy támogatja az oktatást, a művészetet, itt építi-házát, és mindennek révén is munkát ad egyre több embernek. Ahol nem alakult ki nemzeti burzsoázia, ott a vagyonos réteg külföldön költötte el a pénzt, mint az orosz arisztokrácia, s így nem indult meg az eredeti felhalmozás. Az az ország, amelynek nincs saját polgársága, rendkívül kiszolgáltatott. Ott is születnek tehetséges emberek, de azok külföldi vállalatokhoz kerülnek vágj- külföldre mennek... Hogy ezt elkerüljük, ahhoz ki kell alakulnia a magyar tulajdonosi rétegnek.- Mi a már kialakult vállalkozói réteg esélye és szerepe a polgárság kialakításában?

Sz. G.: A vállalkozók abban érdekeltek, hogy ezt a társadalmat alulról építsük föl. Mi elsősorban egy olyan modem ipari struktúra kialakulását szeretnénk, amelyikben helyük van mind a privatizált állami vállalatoknak, mind a régi és az új vállalkozásoknak. Az iparpolitikai koncepció kialakítása azonban a kormány dolga. A MGYOSZ-nek az lehet a szerepe, hogy felmérje, melyek azok a vállalatok, amelyek megfelelő technológiai bázissal rendelkeznek, termékeik a magyar piacon versenyképesek lehetnek, s miképpen teremthető meg az a háttéripar, amelyik hosszabb távon is megalapozza a versenyképességet. Én még egyik pártnál sem találkoztam olyan gazdaságpolitikai koncepcióval, amelyikben szerepelt volna, hogvr a korábban jól kialakított, felépített struktúrákat hogyan lehet megőrizni, vágj’ a hiánygazdálkodáson felnőtt vállalkozói réteg miként válhat a nagyvállalatok beszállítóivá. Hogyan lehet például preferálni azt, ha valaki beruház azért, hogy beszállítója legj’en a Suzukinak. Nyugaton a vállalkozók 80 százaléka nincs kinn a piacon, hanem bedolgozói tevékenységet folytat.- Ugyanakkor a cégek hiába keresnek magyar beszállítókat. Erre a legjobb példa éppen a Suzuki.

V. P.: Azért, mert az általuk igényelt technológia messze meghaladja azt, amire a magyar

vállalkozók képesek. Attól, hogy az alapanyag is állandó és' ellenőrzött minőségű legyen - valljuk be, mi elszoktunk. Ezekre a követelményekre fel kell készülni, ezt a garázsból kialakított műhelyekben kézi szerszámokkal nem lehet megcsinálni. Drága gépek és berendezések kellenek hozzá. Mindez nem teremthető meg egy másodperc alatt, pénz és felkészültség nélkül.- A Műszertechnika a jelek azerint megszilárdította a helyzetét, talán a Microsystem sincs akut válságban, holott mindketten nagyjából a többiekkel együtt indultak, hasonló profillal és terepen. Mitől függ az, hogy valaki talpon marad vagy bukik?

V. P.: Azt hiszem, mindkettőnket az különböztet meg az említett cégektől, hogy időben tudtunk tőkét bevonni, és a többieknél kisebb hitelállománnyal dolgozunk.- A Kontraxnak is hozott pótlólagos tőkét a tőzsdei megjelenés.

V. P.: Mi a tőkebevonást részben arra használtuk fel, hogy a vállalkozás hitelállományát csökkentsük. Emellett a Microsystem tavaly negyedével csökkentette a létszámot, drasztikus módon megszüntetett olyan tevékenységeket, amelyek nem hoztak nyereséget, és megpróbált új pályára beállni.- Ez az új pálya azonban mindkettőjüknél a telefonja, ami szintén nagyon nagy tőkét igényel.

V. P.: Vége van azoknak a gyönyörű időknek, amikor 12 ezer forinttal olyan vállalatot csináltunk, amelyik évente meghatszorozta a forgalmát. Tőke nélkül ma már nem lehet előbbre lépni.- Ugyanakkor az a gondjuk, hogy a mai kamatokat nem lehet kitermelni. Nem történhet meg, hogy ezen a módon önök is besétálnak a hitelcsapdába?

Sz. G.: Ezekben a vállalkozásokban mi már elsősorban fővállalkozóként működünk közre. Vagyis a helyi hálózatok a tervezésére, kivitelezésére létre- 1 hozott vállalkozások úgy mű- I ködnek, hogy a tőkét külföldi I cégek, bankok adják, j V. P.: A bukás és a siker is | sokban függ attól, hogy miként és kitől jön a vállalkozáshoz szükséges tőke.- A privatizációban milyen esélyeik vannak a már meglévő vállalkozásoknak?

i Sz. G.: Jó hangulatú, jó szelle- i mű tárgyalásokat folytattunk 1 már többször a Pénzügyminisztériummal, az ÁVÜ-vel. De ez nem változtat azon a tényen, hogy én nem tudok olyan MGYOSZ-tagvállalatról, amelyik lehetőséget kapott volna az AVÜ-től állami vállalat megvásárlására. Itt kellene áttörést elérni. Az is igaz, hogy eddig

nem készült olyan anyag nálunk ■ sem, amelyik elemezte volna a kudarc okait.

V. P.:.Az eddigi tapasztalatok szerint legnagyobb eséllyel a külföldi cégek indulnak, a versenytárgyalások 60-70 százalékát ők nyerték az elmúlt két évj ben. Eddig a hitelkonstrukciók sem segítették igazán azt, hogy egy-egy magyar vállalkozó nagyobb állami vállalatot vegyen. Amíg az E-hitel felső határa 50 millió forint volt, addig olyan volt egy tőkeerős külföldivel a verseny, mint az a pókerjátszma, amelyben az ellenfél tudja, hogy én meddig mehetek a licitben. Emellett nincs mód a felgjnilt tudás hasznosítására olyasfajta sem, hogy a stagnáló magánvállalatok vezetői kifutási lehetőséget kapnának az álla' mi vállalatok feljavításában.- Tehát a megbukott magánvállalkozóknak valamilyen csődmenedzseri szerepet kellene adni a válságban lévő nagyvállalatoknál?

V. P.: Én csak arra próbáltam ismételten felhívni a figj’elmet, hogy a recesszió miatt zsugorodó magánszférából, egyéb lehetőség híján az emberek elöbbutóbb átmennek a nagyobb távlatokat nyújtó nemzetközi cégekhez.

Sz. G.: Ma a privatizálásra váró állami vagyon mintegy 1500 milliárd forint. Meg kell adni a lehetőséget, hogy az új vállalkozói nemzedék ebből kihozza, amit lehet, égj’ bizonyos részesedés fejében. Gondolja meg, ha csak kétszeresére nő a piaci érték a könyv szerinti értékhez viszonyítva, akkor ^z már plusz 1500 milliárd forintot jelent.- Van valamilyen elképzelésük arra, hogy ezt miként lehetne megtenni?

Sz. G.: Konkrét cégek privatizálási lehetőségeit szeretnénk felkínálni a tagvállalatainknak. A meglevő privatizációs technikákra, piacra alapozva elkezdtük kidolgozni, .hogy miként alakítható ki az a termékválasz| ték és technológiai bázis amelynek segítségével talpon maradhatnak, és tevékenységükkel kapcsolódhatnak a nagyvállalatokhoz.

N. Á.: Igaz, a nagyvállalatokat rengeteget szidtuk, de a fürdővízzel nem szabad kiönteni a ; gyereket. Magyarországon valóban hiányoznak a kis- és középvállalatok. Ezeket ténj’leg erősíteni kell, de nem azon az áron hogy leromboljuk a nagj'okat.

Sz. G.: A nyolcvanas évek végén jó néhány nagyvállalat jelentős beruházásokat hajtott végre. Ha ezeket a korszerű technológiákat nem működtetjük, akkor egy idő után ócskavassá válnak, és ez az egész országnak komoly veszteség.