Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)

1993-05-04 / 8461. szám

Magyar Nemzet, 1993.4.30

U (- Ha szabad erre rögtön reagálnom, én soha nem emlegettem Magyarországot úgy, mint í valami szépségverseny győztesét. Ezzel szemben i számos előadásban mondtam el idehaza és külfol- J dön is, hogy ne kapcsolódjon bele ebbe a versen- j gésbe. Közép-Európának az egyetlen esélye az, ha együtt emelkedik fel. Gyermetegnek érzem azokat a „nem elsősorban magyar" megnyilvánulásokat, amelyek szerint egyesek különbek, mint a többiek, és ezért az egy üttműködés nem is érdekli őket, hiszen az egyéni lehetőségeik sokkal jobbak. Tavaly például szinte dollárra azonos volt a Csehszlovákiába cs Magyarországba beáramló külföldi tőke. Magyarország esetében ez szintentanást jelentett, Csehországnál (hiszen az akkor még meg' lévő Csehszlovákiában ide áramlott a tőke kilencven százaléka) ez a korábbi helyzet megkétszerezését jelentette. De ha továbbra is megmaradunk emellett a közel kétmilliárdos szint mellett, az mindkettőnknek nagyon jó. Nem arról van tehát szó, hogy sziget akarunk lenni, a stabilitás szigete, hanem egy stabil régiónak s:eretnénk a nagyon stabil tagja lenni.- Úgy tűnik azonban, hogy vezető magyar politikusok és közéleti személyiségek korábbi amerikai látogatásai során kissé túlzott hangsúlyt kapott Antall József esetleges washingtoni látogatása, amelynek időpontja még nem tisztázódott. Nem ad-e mindez alapot bizonyos csalódottságra?- Ha én újságíró vagyok, ugyanazt teszem, hogy egy odavetett fél megjegyzésből főcímet gyártok. S ha ez a megjegyzés úgy. szól: lehet, hogy Clinton elnök találkozni fog Antall miniszterelnökkel. én is ezt emelném ki. Ezzel szemben úgy érzem, hogy ez az említett politikusok szájából nem volt prioritás, csupán egy lehetőségre I utalt. Én egyébként nem tartozom azok közé, akik • a külpolitika sikereit vagy kudarcait a látogatások ! számin, szintjén és gyakoriságán keresztül mérik le. Biztos, hogy ezek is fontosak, de nem a legna- j gyobb jelentőségű mozzanatok.- Egy kicsit azért a húsembargó is illúziórombolóként hatott az európai kapcsolódásunk tekintetében. Nem ébresztettek-e túlzott várakozásokat a közvéleményben az integrálódásunk ütemével kapcsolatban? S egyáltalán, milyen ütemterv reális a csatlakozást illetően?- Először is, nem teremtenék semmilyen öszszefüggést a húsbehozatali tilalom, illetve az integrációs politikánk, EK-felvételi igényeink között. Nem kérdés, a hústilalom keményen érintett minket, én is egyszer úgy fogalmaztam, hogy övön aluli ütés volt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy akár a legcsekélyebb mértékben is letérít minket az integrációs politika útjáról. Ilyen intézkedések korábban is voltak, azt is meg kell kockáztatni, hogy a jövőben sem zárhatók ki. Recesszió idején mindig is megerősödik a protekcionizmus. Hib3 volna egyrészt tehát azt mondani: Brüsszelben azért hozták ezt az intézkedést, hogy elvegyék a kedvünket az integrációtól. Másrészt még nagyobb hiba volna, ha mi az intézkedés nyomán csalódottságunkban módosítanánk az integrációs politikánkat. Sőt ez is a felvétel sürgetése mellett szól, hiszen ha tagok vagyunk, akkor hasonló dolgokat nem lehet csinálni velünk. Bent kell lenni a szervezetben, és akkor sokkal védettebbek vagyunk.- Ami a csatlakozás időpontját illeti, ma is úgy tartom, hogy valamikor 1996 után kerülhet ez napirendre. Optimális esetben ennek az ezrednek a végéig válhatunk taggá, s utána még lesz egy körülbelül ötéves átmeneti időszak. De el kell felejteni az időpontok igézetét, és a feladatokra kell összpontosítani. Most például a júniusi koppenhágai tanácsülésre koncentrálunk, ahol szeretnénk végre leírva is látni, hogy közös cél a közép- és kelet-európai országok tagsága. Ez lélektanilag és politikailag nagyon fontos dolog lesz. Ezután jöhetünk elő a piacra jutási igényeinkkel, a politikai dialógus intenzívebbé tételével. Tehát van egy folyamat, és nagyon csodálkozom, amikor olyan véleményeket hallok, hogy ezzel a kérdéskörrel a kormány nem foglalkozik, nincs meg a koncepciója, nem teremti meg a szükséges intézményi feltételeket. Nem tudom ezeket a vélekedéseket mivel magyarázni.- A francia választásokat megelőzően részünkről is megfogalmazódott, hogy mintha lelassult volna kapcsolataink fejlesztése Párizszsal. Ezt továbbgondolva felmerül a kérdés, hogy mennyire kell nekünk az egyes fővárosokban külön is lobbyznunk integrálódásunk érdekében, és mennyire inkább Brüsszelre figyelnünk?- A válasz teljesen egyértelmű: párhuzamosan kelt ezt a tevékenységet kifejteni. Bár azt hozzátenném, hogy a politikai, nagy kérdésekben a döntéshozatal azért a tagállamok kezében van. Tehát világos, hogy Bonn. Párizs és a többi főváros nélkül előrelépni nem tudunk. Egyébként szeretnénk most intenzívebbé tenni a francia diplomáciánkat. ugy anez vonatkozik a német irányra is, mindkettőn komolyan dolgozunk. A lényeg az, hogy folyamatosan megmagyarázzuk a tagállamoknak: nemcsak nekünk származnak előnyeink az integrációba történő bevonásból, hanem nekik is. Úgy érzem, ebben a helyzetben intenzívebbé kell tenni a diplomáciánkat, és ezt is fogjuk tenni.- A húsügy nek volt egy olyan tanulsága is, hogy a visegrádi együttműködés megint csak nem igazolta önmagát. Van-e még valamilyen konkrét tartalma ezen együttműködésnek?- A szabad kereskedelmi megállapodásnál konkrétabbat nem nagyon lehetne kitalálni. Továbbá a legkülönbözőbb területeken van konzultáció. Egyébként a saját állat-egészségügyi intézkedéseinkről - amelyekkel kapcsolatban kifejezetten hangsúlyoznám, hogy nem válaszlépésnek szántuk azokat, hanem a magyar állatállomány megvédésére a fertőző betegségtől - előzetesen tájékoztattuk a visegrádi partnereket, ha nem is hoztunk közös döntést. Egyébként Magyarország volt az az ország, amely órák alatt tudott dönteni, és meg kell jegyezni, hogy olyan döntést hozott, amely igen pozitív visszhangot váltott ki az EK fővárosaiban. Bebizonyította azt, hogy két szabály van: soha nem szabad lenézni a nálunk kisebbeket, és soha nem szabad megalázkodni a nálunk nagyobbak előtt. És vannak bizonyos etikai normák, amelyeket mi bizony minden pragmatizmusunk és célszerűségi megfontolásunk mellett követünk és követni is fogunk.

Lambert Gábor-Pietsch Lajos