Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)
1993-05-26 / 8471. szám
Pesti Hírlap 1993.máj.19. £ A NATO, a WEU és Magyarország Történelem, hogy a Varsói Szerződés a nyugati hatalmak által létrehozott NATO ellenpólusa volt — VSZ és NATO, két egymásra vicsorgó kutya a hidegháború idején, amikor az ebeket elválasztó kerítést vasfüggönynek hívták. Amikor a szovjet értelemben vett szocializmusról „döntési szinten*’ is kiderült, hogy fából vaskarika, a tagállamok a VSZ történetének végére is pontot tettek. Békeidőket ötünk akkor Kőzép-Kelet-F.urópás ban, a pusztító balkáni háború fenyegetése még csak előre nem sejthető jövö volt. NATO-tagságról legfeljebb a legmerészebb álmukban gondolkodtak a hatalomra jutott politikusok, hazánk biztonságpolitikai elképzelései 1990 végén legalábbis homályosnak tűntek. Napjainkra a cö nagyjából világossá vált: Magyarország a NATO-tagságot célozta meg, a dolog rövid távú irrealitását figyelembe véve hosszú távon, nagyjából egy időben a majdani Európa Közösség-beli csatlakozással. 1991 decemberében már beléptünk a kiskapun: felvételt nyertünk a volt VSZ-tagállamok számára létrehozott Észak-atlanti Együttműködési Tanácsba, amit sokan akkor ahhoz a tetthez hasonlítottak, amikor a társult tagságunkról döntöttek a brüsszeli F.K-központban. Sokáig úgy tűnt tehát, hogy minden rendben van, Magyarország nem került biztonságpolitikai vákuumba, s nincs kiszolgáltatva mások provokációinak, sőt támadásainak. Garanciákra azonban mégis szükségünk van, most még inkább, mint eddig. Vojislav Seselj szerbiai radikális párti képviselő — ennÖ általában súlyosabb jelzőkkel illetik személyét — múlt hetf’fenyeggetŐzésd Kis-Jugoszlávia rakétáinak haté-. , konyságáról, illetve k döszláv válság változatlan mégbldatlah-» sága ismeretében rendkívül nyugtalanító hír yolt, hogy a NATO elutasította hazánk biztonságpolitikai garanciákra és légyé- 'r delmi rakéták vásárlására vonatkozó igényét. Még akkor is, ha a hivatalos fórumokon állítják: ilyen kérés nem volt, következésképpen elutasítás sem. Manfred Wömer NATO-főtitkár szerint az atlanti szervezet „adott esetben nem nézné tétlenül”, ha Magyarországra is átefnbér beaÜletSZava? Vajbfi bízhatunk-e abban a szervezetben, amely á jugoszláviai belviszály véressé válása— 1991 nyara—ü óta gyakorlatilag tehetetlen a teendőket Illetően, ráadásul hosz* szú ideig hangsúlyozta, hogy a válság nem tartozik kompetenciájába? Jelenthet-e nekünk garanciát az, hogy a NATO-ban, az elmúlt időszakban a belső gondok által meggyengülni látszó szervezetben tisztában vannak a helyzet súlyosságával? Bizonytalanok vagyunk, bizonytalanná tett minket a múló idő, s bizonytalanná tesz minket az is, ha a történelmi példákra gondolunk. II. Rákóczi Ferenc idejében még nem volt NATO, később, 1848—49-ben sem. ígéreteket azonban már akkor is kapott bőven szorongatott helyzetben lévő országunk, gyakorlati segítséget nem. Az összehasonlítás persze erősen túlzott, hiszen kontinensünk berendezkedése, a történelmi szitádó merőben más volt, s nem lenne való állítani azt sem, hogy Magyarország ma szorongatott helyzetben lenné. Igen kicsi annak a lehetősége, hogy hazánkra átterjedjen a fegyveres konfliktus. Mégis... t, . Akik már nem bíznak a NATO-ban, vagy akik egyszerűen más megoldást keresnek, azok a Nyugat-európai Uniót (WF.U) emlegetik mint másik alternatívát. A WEU-val, pontosabban jövőbeni elképzeléseival kapcsolatban egyelőre meglehetősen tisztázatlan dolgok keringenek a köztudatban, talán a szervezet ma kezdődő római miniszteri szintű tanácskozása ebben a témakörben is előrelépést hoz majd. NATO és WF.U? NATO vagy WEU? Két kérdés, amely mi- ’ előbb megválaszolásra vár.
