Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)
1993-05-04 / 8461. szám
Stabil térség stabil országa szeretnénk lenni • Martonyi János külügyi államtitkár Bősről, EK-kapcsolatainkról és washingtoni tárgyalásairól Magyar Nemzet, 1993.4.30 05 Magyar-ukrán csúcs Munkácson Antall József és Leonyid Kravcsuk pénteken Munkácson találkozik. Ennek kapcsán kérdezte a Magyar Nemzet Martonyi Jánost, a Külügyminisztérium államtitkárát.- Mi indokolja ezt a váratlannak számító találkozót? Nagyon szűkszavú volt az erről kiadott közlemény. Miért vált hirtelen szükségessé a tanácskozás, kiindulva abból, hogy Leonvid Kravcsuk nem is olyan régen járt Magyarországon. Mennyiben kapcsolódik ez a találkozó ahhoz a parlamenti vitához, amely az ukrán-magyar alapszerződés kórül kialakult?- Ez munkatalálkozó lesz. Néhány hete szervezzük, az időpontot is egyeztetni kellett. Amikor Leonyid Kravcsttk itt volt. akkor tudomásom szerint egyetértés jött létre arról, hogy a két ország vezetői találkozóik számát a jövőben szaporítják a mindenkori jószomszédi kapcsolatok keretében. Munkács lényegében egy szimbolikus színhely. Antall József és Leonyid Kravcsuk egyaránt odautazik, hogy egy sor konkrét témát megbeszéljenek a magyar-ukrán együttműködésről. A napirenden külön nem szerepel az ukrán-magyar alapszerződés témaköre. Baráti, informális munkatalálkozóról van szó, amelyen mindkét részről a külügyminiszterek is részt vesznek. (Martonyi János nyilatkozata a magyar diplomáciai törekvésekről, külpolitikai kérdésekről a 7. oldalon) A bősi vitában kél érték csap össze, s mindkét fél jóhiszeműen képviseli a moga véleményét. A magyar nézet a környezet, a jövő megóvását szorgalmazza, mig a szlovák a gazdasági fejlődésre, az energiatermelésre alapozza álláspontját - mondja Martonyi János (49 éves) külügyi államtitkár, aki kérdéseinkre válaszolva beszélt EK-kopcsolatoinkról, amerikai látogatásáról, s persze arról, hogy illúzióromboló-e a húsügy.- Ön az NGKM-ből érkezett a Külügyminisztériumba. Hogy érzi magát, különös tekintettel arra, hogy a jelek szerint a külügy miniszter után ön a minisztérium legaktívabb diplomatája. Úgy tűnik, mintha a politikai államtitkári leendőket látná el, és nem a közigazgatásit. Milyen munkamegosztás alakult ki a Külügyminisztérium vezető tisztségviselői között?- Közel másfél éve vagyok itt. s jól érzem magam. Soha nem voltak különösebb gondjaim, nem voltak konfliktusaim. Nagyon érdekesnek tanom ezt a munkát, nagy feladatnak, hogy ilyen rendkívül nehéz, felelősségteljes időszakban ilyen fontos i munkaterületem lehet. Én nem tennék különbséget I a Külügyminisztérium vezetőinek aktivitása között. valamennyi vezető nagyon aktívan dolgozik. Nem felejteném el ezzel összefüggésben a helyettes államtitkárokat sem, akik nagyon fontos feladatokat látnak el.- Azt hiszem, a Külügyminisztériumban elég jó munkamegosztás alakult ki, a közigazgatási államtitkárnak a vonatkozó jogszabályok szerint a hivatalt vezetnie kell. Nem mondhatja azt, hogy egyik vagy másik terület nem érdekli őt, és azzal nem foglalkozik. Mivel itt a szakma a külpolitika, következésképpen minden külpolitikai kérdéssel foglalkoznia kell.- Számunkra úgy tűnik, hogy a bősi kérdéskör elég sokat hánykolódott a különböző tárcák, illetve a különböző személyek között. Milyen döntési folyamat eredménye volt, hogy e témakörrel most ön foglalkozik, és úgy látszik, hogy ez tartósan így is marad?- Ez alapvetően nem személyi kérdés volt. 1 Arról volt szó, hogy egy bizonyos ponton szüle- i tett egy olyan kormánydöntés, amelynek értei- ' mében a bősi vita külső, tehát nemzetközi összefüggéseit - különös tekintettel az esetleges nemzetközi bírósági eljárásra, illetve az EK-közreműködésre - a Külügyminisztériumnak kell koordinálnia. E döntés.nyomán került hozzám a téma, s ez 1992 szeptember óta tan. Az első tárgyaláson. ha jól emlékszem, Pozsonyban. 1992 októberében vettem részt. A téma nem áll tőlem távol, először is alapképzettségem szerint nemzetközi jogász vagyok, és ez alapvetően nemzetközi jogi vita. Olyan vita, amely valójában nemcsak Magyarország és Szlovákia számára fontos, hanem az egész jövőbeli, ha úgy tetszik. XXI. századi értékrend szempontjából. Itt most alapvető értékek ütköznek, s elismerem azt. hogy ebben az ügyben mind a két fél meghatározott értéket képvisel, és ennek következtében mind a két fél hisz a maga igazában, mégpedig jóhiszeműen. Csak az a véleményem, hogy a mi értékünk a jövő értéke. és a mi értékünk az, amely az emberiség szempontjából sokkal fontosabb. Tehát meg kell óvni a környezetet, meg kell óvni az ökoszisztémát. és ezen belül mindenekelőtt meg kell óvni a jövő ivóvízkészletét. A másik érték az, hogy fejlődni is kell gazdaságilag, és ehhez energiára van szükség, következésképpen energiát kell termelni, de úgy érzem, hogy a kettő konfliktusából ebben az adott ügyben feltétlenül az első értéket kell előnyben részesíteni. Ez a magyar álláspont lényege. S még egy dolog van, ami talán a leglényegesebb. A bősi konfliktusra a világ és ezen belül Európa túlságosan nem figyelt oda. Nem azért nem figyelt oda, mert a magyar diplomácia nem tette meg a szükséges lépéseket - hisz ezeket évek óta. folyamatosan megtette -, hanem egész egyszerűen ameddig nem volt itt a baj. nem robbant ki valóságos feszültség, addig nem volt olyan fontos, hogy egy folyóval Közép-Európában mi történik. Amikor az elterelés szóba került, mint közvetlen lehetőség, akkor egyszer csak a világ odafigyelt erre. Ez 1992 kora őszén történt, akkor, amikor megindult egy Közép-Európa számára kedvezőtlen folyamat, amit úgy lehetne jellemezni, hogy a kezdeti eufória és befogadási filozófia után egy kicsit mintha a távolságtartási filozófia került volna előtérbe. Távolságtartás, elsősorban félelemből.- Mi ennek a változásnak a magyarázata?- Ennek több tényezője van. Konkretizáljuk
