Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)
1993-05-03 / 8460. szám
Magyar Fórum, 1993.4.29 42 dista volt, előszeretettel rugdalta a veséjét, és amikor kismacskájáért zokogott, rákiáltott: „Felejtsd el a fiadat, te büdös k .. .1 Neked már nincs fiad, mi majd jó kommunistát nevelünk belőle, nem olyan fasisztát, mint te vagy". Számára teljesen ismeretlen személyek felől kérdezte a kihallgató. Később azonban bátyjára terelődött a szó; hogyan hagyta el az országot és milyen csomagot és hogyan küldött neki az édesanyja. „Vallj be mindent, te büdös k .., anyád és férjed már mindent bevallottak”. További rúgások a vesére, majd magánzárka, ahol nem volt mód tisztálkodásra, ahol nem hagyták aludni. Egy idő után a kihallgató egy géppel irt jegyzőkönyvet ten Magda elé. „írd alá!” Magda naivan el akarta olvasni, mire az megragadta Magda fejét és az íróasztalba verdeste. Mindez 42 énei ezelőtt történt, de azóta is tisztán visszaidézi kínzója arcát. Amikor a Fő utcában utoljára kihallgatója elé lökték, az tudtára adta, hogy Kistarcsára viteti. Zokogott, hisz tudón Kistáj csáról. 1944-ben 14 napra oda vitték, onnét további^ tották Auschwitzba. Féijét akkor látta utoljára, amikor Kistarcsára kerültek, ugyanegy rabomobilban szállították őt is, édesanyját is. A foglyoknak megparancsolták, hogy nem szabad felnézniük, de Magda egy pillanatra felnézett. Alig ismerte fel a hajlott, összetört férfit, aki vele szemben ült. A férje volt, ő is felnézett, egy szót mondott, amit csak leolvasott a szájáról: „szeretlek", és utána magába roskadt. Utoljára látta őt akkor. Kistarcsán a férfiakat és a nőket külön táborba vinék Kistarcsára azokat vitték, akiket el akartak tüntetni tárgyalás nélkül. Az internálás! döntésről szóló „Véghatározat" több mint negyven évvel később került a kezükbe. Az indoklás szerint: „Nevezett szervezett embercsempészésről és értékcsempészésről tudomással bírt, ahhoz segítséget nyújtott". E mondat fejezi ki azt, hogy Magda tudott testvére disszidálásáról és arról, hogy édesanyja egy kis csomagot küldött utána. Elég ok volt ez akkor arra, hogy egy családot évekre eltüntessenek, vagy — amim az a férjével történt — ehegyék láb alól. A jelenlegi magyar hatóságok (ó, minő tapintat) általában az aláírások előzetes eltüntetése után adnak csak Id ilyen ügyekre vonatkozó iratokat. Csak a véletlenen múlott, hogy megtudták, ki volt a „Véghatározat" aláírója. Erről Magda második férje, Bárdy Tamás ezt mondta: „Ottlétünkkor, amikor az akták közül szembetűnő véghatározatról fénymásolatot kértünk, a minisztériumi tisztviselő -véletlenül, szórakozottságában elfelejtette előbb eltüntetni a kompromittáló aláírást, és igy került Magda kezébe az okmány másolata, csonkitatkmad. Az okmányt Magda első férje is aláírta, miután a nyomtatványon a megfelelő rész kihúzásával jelezte, hogy a határozat ellen fellebbezéssel lován élni. Talán ez okozta végzetét". A Somogyi házaspárt az akkori terrorhatalom nyilvánvalóan véglegesen el akarta tüntetni az útból. Magda harmadfél év múlva szabadult ki a Sztálin halála utáni, Nagy Imre által kezdeményezett átmenetileg és aránylag enyhébb időszakban. Szenvedését tetézte, hogy kisfiának hollétéről csaknem egy évig nem tudott semmit. Mint kiderült, Ivánt rokonok vették magukhoz, akiket ezért szintén kitettek otthonukból. Fér-, je sorsáról soha nem kapott tájékoztatást. Amikor bátorságot merített az érdeklődésre, azt a hivatalos választ kapta, hogy: „férje ' ismeretlen helyen, ismeretlen körülmények között eltűnt". Elvégre: Legfőbb érték az ember”. (Folytatás következő számunkban.) A fenti írást a rendelkezésre álló forrásokból öszszeállilotta: Csapó Endre az ausztráliai Magyar Élet főszerkesztője
