Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)
1993-05-19 / 8469. szám
T Új Magyarország, 1993. május 15. ll Mértéktartóan, valósághíven... Nemeskürty István kitüntetése Nemeskürty István író, filmtörténész, a Színház és Filmművészeti főiskola egyetemi tanára tegnap a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje A Csillaggal kitüntetést kapta meg hatvannyolcadik születésnapján. A Magyar Köztársaság miniszterelnökével, Antall Józseffel egyetértésben Göncz Árpád, az írótárs a Magyar Köztársaság elnökeként adta át, e szavakkal: „Tanítványának érzem én is magamat, mint annyian mások ebben az országban. Nemeskürty István egész életművével megérdemelte a mindenki tanár ura címet" Az ünnepség, majd a rövid, kedves, bensőséges beszélgetés után Nemeskürty István lapunk olvasóinak rendelkezésére állt.- Nemeskürty Istvánt nemcsak a nemzet tanár urának nevezhetnénk, hanem a történelmi, a teljes igazság egyik első kimondójának is. Könyveinek igazsága, nyíltsága igencsak szokatlan volt a falak nélküli börtönévekben...- Úgy gondolom én is, hogy a kitüntetés ennek is szólt, s ez nagyon jólesik. Valóban váratlanul is ért, hiszen általában kerek évfordulókon szokás adni, kicsit külön kitüntetésnek érzem a kitüntetésben, hogy most kaptam, a hatvannyolcadik születésnapomon. És mostanában nem is jelent meg olyan könyvem, amelyhez közvetlenül fűzni lehetne. így elhiszem, hogy nem csak udvariasságból mondta az elnök úr, hogy eddigi életművemért, egész munkásságomért kaptam. Jólesik, mert tényleg állni kellett a sarai, s ahogy ön is mondja, nem is volt nagyon könyvem, ami ne kavart volna vihart. De ezek tisztító viharok voltak, nemcsak számomra, hanem az olvasó számára is. Azt képzelem, hogy a könyveimmel, vagy néhány olyan filmmel, amelynek vagy a forgatókönyvét írtam, vagy a „producere" voltam, talán magam is közrejátszottam abban, hogy eljutottunk idáig, a szabad, független Magyarországhoz.- Kevesen tudják például, hogy ön hozta össze Hernádi Gyulát és Jancsó Miklóst.- Engem egy kísérleti stúdió vezetésével bíztak meg 1959- ben, ami nem volt könnyű év. A Magvető Könyvkiadónál voltam lektor, de már 1947-tól fogva jelentek meg filmkritikáim. Azért volt ez számomra nagy pillanat, mert el kellett döntenem, hogy ha elvállalom, akkor megalkuvás-e, amit teszek. Tudok-e használni vele? Úgy döntöttem, igen, s kifejlesztettem egy stúdiót. Rájöttem később, hogy voltak azért akkor is olyanok a kultúrpolitikusok között, ha nem is sokan, akik ráébredtek: meg kell bontani a monopóliumokat a művészetben. Minél több műhely létezik, annál erősebb a természetes versenyszellem. Nemcsak Jancsóéknak, hanem például Gaál Istvánnak adtam rendezési lehetőséget. Legalább harminc I olyan rendező működik ma is, ' akit - hogy úgy mondjam - én fedeztem föl. Nálam csinálták az első filmjeiket, de nem akarok névsorolvasást tartani. Úgy érzem, bizonyítottam, hogy nyugodtan, türelmesen, hisztéria nélkül és konoksággal sok mindent el lehet érni.- Tehát r rtéktartóan és a valóságnak megfelelően dolgozott mindig, minden területen.- Erre törekedtem. Most például megfigyelem, kicsit visszatérve a történelmi munkáimra - vannak olyanok, akik hajlamosak átesni a ló túlsó oldalára. Mintha elvárnák, hogy a második világháborús magyar hadse-i reg vezérkarát már-már csak dicsérni lehessen. Most is lesznek olyanok, akiknek meg ez nem fog tetszeni, de kimondom. Vegyük, teszem azt,/ány Gusztávot. Lélektanilag tökéletesen értem, hogy most fölhánytorgatják ennek az embernek, aki valóban becsületes volt és jó katona, a valóban megalázó körülmények közötti kivégzését. Az viszont tény, hogy elveszítette a reá bízott hadsereget. Nem csak egy , csatát vesztett - elvesztette az embereit. Százezret. Az más, jogi hadbírósági kérdés, hogy vesz; tett csatákért nem szoktak embereket kivégezni jogállamban. De hogy vétkes lépés volt, ahogyan döntött, az tény. Igazi görög tragédia. Van egy becsületes, jó szándékú ember, aki belekerül egy helyzetbe, s nem tud önmaga fölé emelkedni. Ilyen van, dt őt mitizálni túlzás.- Ön a szó szoros értelmében is volt tanár. Mit üzen mostani kollégáinak a nemzet tanár ura?- Magyar-olasz szakos tanári diplomám van, tanítottam általános iskolában, megfordultam szinte minden iskolatípusban. Hálátlan és szép munka. És, igenis, fejcsóváló aggodalommal figyelem a nemzeti alaptanterv körüli vitákat. Megdöbbent, hogy ilyesmin egyáltalán vitatkoznak: egy tanterv nemzeti legyen-e, meg hogy erkölcsös legyen- e... Ez nem lehet vita tárgya. Másfelől rossz irányba lódulnak a társadalom bizonyos pedagógus erői, azok, akiknek általában soha semmi sem jó. Ha van hivatás, ami teljes önfeláldozást és elhivatottságot igényel, akkor az a papi, a katonai pályán kívül a tanítóé. Ennek hiányát érzem, amikor álérvekkel agyonbeszélnek egyet-mást, sokszor ahelyett, hogy tisztességesen tanítanának. A legfontosabb példa erre: senki sem tudja bebizonyítani, hogy a valláserkölcsi, vagy a hittanoktatás az is^ kólában kárt okozna, vagy vala ha is kárt okozott volna. Legyen bármelyik felekezetről szó. Nézzük csak meg a harmincas évek zsidó felekezeti iskoláinak értesítőit. Hazafias és erkölcsre buzdító cikkek vannak bennük. De vehetnénk bármelyik más történelmi egyházat is. Nevetséges, hamis hang.- Min dolgozik most Nemeskürty István tanár úr?- E pillanatokban fejezzük be Szörényi Leventével és Lezsák Sándorral az Atilla című zeneművet (szerintem nem rockopera, azért kerülöm a szót). Szörényit nagyon tehetséges művésznek tartom, filmstúdióvezető korom óta támogatom, Koltay Gábor is jó rendező. Atilláról igenis beszélni kell. De nem akarjuk sem túlmisztifikálni, sem a véres kardot a szájában tartó hadúrként ábrázolni. A magyar nép sokáig biztosan úgy hitte (egészen Arany Jánosig), hogy a hunok a rokonaink, Atilla a mi királyunk is. Más kérdés, hogy vajon igaz-e ez, vagy nem. Ismétlem, beszélni kell róla az igazság és a mértéktartás jegyében. Pósa Zoltán
