Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)
1993-05-19 / 8469. szám
Hol a szakma és a politika határa a rádió hírműsoraiban? A párttagkönyvet a porf an kell hagyni Magyar Nemzet, 1993. május 15. Új ember bukkant fel rövid ideje a Magyar Rádió épületében, és mindjárt magas posztra jutott. Illés László a Kossuth adó főszerkesztőjének, P. Szabó Józsefnek az általános helyettese. A közelmúltban történt rádióbeli vezetőváltozások után László József helyett ezentúl P. Szabó József irányítja a tájékoztatási főszerkesztőséget is. Helyettese, ülés László több más feladata mellett felügyeli és szakmailag irányítja a hírműsorokat is. Illés László 1969-ig a Magyar Rádióban dolgozott, a hírszerkesztőség vezető szerkesztője volt P. Szabóval együtt. Az azóta eltelt időben egészen a közeli napokig Ausztriában, Németországban és az Egyesült Államokban dolgozott rádiósként és újságíróként. Vannak tehát még sokan régi ismerősei a Magyar Rádióban, bár a fiatalok, akikhez munkája majd elsősorban köti, legfeljebb az idősebb kollégák elbeszélése alapján tekinthetnek rá előlegezett bizalommal. A feladat ugyanis, amelyet elvállalt, kényes és nem nevezhető hálásnak sem. Hol húzódik meg a mai politikai helyzetben és hangulatban a szakma és a politika határa? E most következő beszélgetés azt mutatja, hogy P. Szabó József és ülés László derűlátó emberek. Nyugati stílus- A médiaháború egyik legnagyobb kártevése volt - mondja P. Szabó József hogy a szakmai kérdések helyett politikai kérdések kerültek előtérbe. Ugyanakkor szakmai kérdéseket politikaiként értékelnek. A rádióban dolgozó vezetők sem tudnak igazán a lényeggel, műsorokkal foglalkozni, mert elveszi az energiájukat a külső és belső politizálás. A Kossuth adó gerincét a hírműsorok adják, ezek teszik ki a műsoridő tetemes részét is. így hát azt, hogyan szól a Kossuth rádió, lehet úgy is mérni: hogyan szólnak a hírműsorai. Csúcs László a múltkoriban azt nyilatkozta, hogy elégedetlen még a nemzeti főadóval. Egyetértek vele abban, hogy szakmailag sok a javítanivaló, s nem árt ezt éppen a hírműsorokkal kezdeni.- Mi tekinthető szakmai szempontnak egy hírműsor esetében?- Huszonöt évet dolgoztam e szakmában pluralista társadalmakban, így hát volt alkalmam megtanulni a szabályokat - mondja ülés László. - A feladatom az, hogy a műsorokban biztosítsam a nyugati stílusú objektivitást Tehát: szét kell választani a híradásokban a tényeket és a kommentárokat, az értékítéletnek ki kell maradnia a hírközlésből, és nincsen véleményszuggerálás sem. Az objektivitás ismérve az is, hogy napi, heti időtávokban mérhető a kiegyensúlyozott politikai híradás, vagyis a koalíciónak és az ellenzéknek egyforma súllyal kell helyet kapnia.- Az elmúlt években színre lépett egy kitűnő újságíró-nemzedék - mondja P. Szabó József -, amelynek a rendszerváltozás hevületében nem mindig volt módja és ideje megtanulni a szakmát. Régen az újságírónak volt bizonyos tanulóideje, egy jövendő rádiós többnyire csak a hírszerkesztés alapjainak megtanulása után kapott mikrofont a kezébe. Egyáltalán nem könnyű persze kétórányi eseményt tizenkét sorban, egyetlen percben összefoglalni. Ma pedig sokszor még a kezdő is kötelezőnek érzi, hogy egy tudósítás keretében mindjárt hangot adjon a saját véleményének is, hogy elmondja, ő hogyan vélekedik erről vagy arról az eseményről. Az ítélkezés azonban nem a híreket adók feladata. Úgy gondolom, hogy egy politikailag érett riporteri gárdának kell pótlólag megismerkednie a hírszerkesztés, a hírszemlélet alapjaival. Két térfélen-Hol húzódik meg a szakma és a politika határa? Hiszen már politikai kérdésnek tekinthető az is, hog ■ milyen hírrel indul egy Krónika, hogy mit emel ki a tartalomból a szerkesztő, hogy milyen szavakkal, jelzőkkel fogalmazza meg a hírt.- Úgy tervezem - mondja Illés László -, hogy első időben szakmai emlékeztetőket írok a valós hibákról, természetesen nem a bűnösöket, hanem a jelenségeket megnevezve, és eljuttatok az érdekeltekhez kommentárokat, amelyekből megtudhatják, milyen a hír felépítése, vagy hogy mi a különbség az elő- és utóheadline között. Néhány hétig hallgatom a hírműsorokat, és írásban véleményezek, illetve személyesen mondom el az általam tapasztalt hibákat. Meggyőződésem, hogy ez a kitűnő rádiós gárda nagyon rövid idő alatt megérti majd, hogy miről van sző, és ettő! csak még jobbak lesznek. Kétségtelen, hogy nagyon nehéz bizonyos esetekben szétválasztani a szakmát és a politikát. De az elmúlt több mint húsz esztendő bebizonyította számomra, hogy lehetséges az objektív, pártatlan, szakmailag magas színvonalú hírszolgáltatás. Ha például megkövetelem, hogy szerepeljen a Krónikában az ellenvélemény is, ne csak a vélemény, akkor ez szakmai, és nem politikai igénynek tekinthető.