Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)
1993-05-03 / 8460. szám
Figyelő, 1993.ápr.29 37 uÉpJŰ MŐK’Á'^ro'z n* j Az állami bugyelláristólf a kalózadásig f-x- jy=«< t' A Nyilvánosság Klub ‘ megbízásából neves szot. riológusok nemrégiben a médiaháború közvéleménybe - li megílélését vizsgálták. A „Harctéri jelentés” megjelenése óta több fordulat is történt ugyan, melyeknek feldolgozása újabb vizsgálatot igényelne (hogy csak a legutóbbi fejleményt említsük: Nahlik Gábor, a Magyar Televízió ideiglenesen elnöki jogokat gyakorló alelnöke március 25-én kinevezte az MTV új igazgatóit, s a hónap végével megszüntette a nyugati mintára megszervezett intendarúrákat). Azok a megfigyelések azonban, melyek a múlt évi társadalmi reagálásokat mutatják be, néhány hónap leforgása után is helytállóak, s érdekes társadalom-lélektani adalékot nyújtanak a médiu-Az elmúlt év a rádió és a televízió drámai presztízs- és hitelvesztésének esztendeje volt mokkái kapcsolatos események megértéséhez. Az egyik legérdekesebb kutatói megfigyelés az volt, hogy az elmúlt év a rádió és a televízió drámai presztízs- és hitelvesztésének esztendeje volt a társadalomban. A rádióhallgatók fele ítélte' úgy, hogy a hírműsorok elfogulatlanok. Akik elfogultságérzetről számoltak be — az összes kérdezett harmada —, többségükben a kormánypártok iránti indokolatlan vonzalmat „olvasták ki" a rádió műsoraiból. Az elfogultságot érzőknek csupán tíz százaléka nyilatkozott úgy, hogy a szerkesztői — szerintük — az ellenzék szája íze szerint dolgoznak. A televízió esetében a kérdezettek több mint negyede mondott kritikái a politikai műsorokról ami egyben azt is jelenti, hogy egy év leforgása alatt megduplázódott azok aránya, akik kifogásolnivalót találtak a tv hírműsoraiban. A legtöbben (az elégedetlenek kétharmada) a TV-Híradóval és A Hét című műsorokkal kapcsolatban mondtak kritikát. A közvélekedésben máig jelen van az a nézet, hogy a Magyar Televízió két programja között:— politikai irányultságukat tekintve — különbség van. Míg a TY-l-et inkább a kormányhoz közelál-. lónak ítélik, a TV-2-höz inkább az „ellenzéki” jelző tapadt. Ezen vélekedés kialakulásához nemcsak konkrét műsorok, kommentárok járultak hozzá, hanem például olyan motívumok is, mint hogy a TV-1 főműsoridejében sugárzott TV-Híradó régi-új főszerkesztője (Pálfy G. István március végén ismét visszakerült a főszerkesztői székbe — a szerh.) közéleti tevékenysége során többször is látható jelét adta elfogultságának; nem egyszer jelent meg olyan rendezvények résztvevőjeként, aktív szereplőjeként — a tele-' vízió képernyőjén is —, melyeknek szervezője a koalíciós pártok valamelyike, vagy azokhoz szorosan kapcsolódó mozgalom volL V Egy, a GfK-Hungária Piackutató Intézet által nemrégiben készített reprezentatív felmérés azt bizonyította, bogy a TV-1 programja a legnézettebb, következésképp az itt látható hírműsorok hangvételének, elkötelezettségének vagy el nem kötelezettségének rendkívül nagy szerepe BBSS® lehel a közvélemény alakítá-Bár a jelek szerint a hazai televíziónéző közönség másra, többre . vágyik, mint amit ma az MTV két csatornája nyújtani tud, ezt a pluszt gyakran a külföldi csatornáktól sem kapja nig (ennek egyik oka természetesen abban keresendő, bőgj' a nyelvismeret hiánya a társadalom tekintélyes része mámára komoly akadályt jelem a külföldi programok íefogadásában). E kielégítetlen társadalmi igények szolgáltatták az alapot ahhoz, hogy á kormánykörök által — politikai és társadalmi konszenzus megteremtésének kísérlete nélkül — szorgalmazott Duna Televízió végül „legalizálni” tudta magát. A társadalmi igény kielégítése a gyakorlatban azt jelen-Tíijes pl r Nincs Jpr\ r G 1 Ví• ■ ?T " - ■•» i'lészben><2L , £ Nem 4i—riL.Ji ■'4 tette és jelenti, hogy a Duna TV létrejötte'óta folyamatosan tűz műsorra régi filmeket, abból ä megfontolásbő, hogy újrajátszásukkal kedves emlékek, nosztalgikus érzések kelthető; fel az idősebbekben, és a középkorosztályban. Ily módon e generáció tagjai — saját szórakoztatásukon túl — alkalmat találnak arra is, hogy megmutassák az ifjúságnak, gyermekeiknek * filmművészet azon, számukra kedves alkotásaik amelyek életük egy korábbi szakaszában meghatározó élményt nyújtottak. Az említett társadalmi igények felismerésével és kiszolgálásával a Duna-TV szerkesztői tehát annak ellenére tudták elfogadtatni tevékenységüket, hogy. — szakértők szerint — szerkesztői elgondolásuk szakmailag sekélyes, hiszen — színvonalas szórakoztarás címén — nem történik más, mini amikor az ember egy videotékában összeválogatja kedvenc filmjeik* ; Hasonló folyamai játszódott és játszódik le az MTV- nél is, Harikiss Elemér lemondása óta. A , jlankiss-tv" vezetői annak idején éppúgy tisztában voltak a társadalomban jelentkező nézői igényekkel mint a Duna-tévések, viszont igen erősen ki voltak szolgáltatva a gazdaságossági szempontoknak. Amikor Hankiss Elemér helyére ideiglenes el-' nöki jogkörrel Nahlik Gábor kerüli ismét megnyílt az állami bugyelláris, s az intézmény által régóta áhított pénz átutalásával olyan előnyhöz jutott az utód irányítása alatt álló tv, amely lehetővé tehette és teheú az alelnök számára, hogy működését a társadalom kedvezően fogadja — még akkor is, ha a helyzet politikai megítélésében legalábbis megosztott a közvélemény. , Jelentősen változhat a helyzet viszont akkor, ha a frekvenciák kiosztása megkezdődhek s azok a televíziós és rádiós társaságok is konkurensei lehetnek az állami kézben lévő médiumoknak, amelyek ma még engedélyre várnak. A kívánatos az volna, hogy a médiatörvény előbb szülessen meg, mint a frekvenciára vonatkozó. Ha például a frekvenciatörvény tágan határozza meg a frekvenciagazdálkodási Intézet engedélyezési jogköréi a politikai garanciákkal körülbástyázott leendő Rádió és Televízió Hivatal elvesztheti jelentőségéi Ebben az esetien ugyanis a már engedélyezed műsorszórókat a frekvencia megtagadásával még mindig megakadályozhatják működésükben. S mivel a frekvenciatörvény nem kétharmados, A hazai néző másra, u többre vágyik, mint amit ma az MTV két csatornája nyújtani tud így annak előre sorolásával a kormány könnyen befolyásolni tudná a médiatörvényt A hazánkéhoz hasonló helyzetben lévő lengyel törvényhozás — hároméves vita után — a múlt év októberében alkotta meg a rádióról és televízióról szóló törvényt Ez — felszámolva a média állami monopóliumát — legalizálta a magánkézben lévő rádió- és tévéadók tevékenységét A kalózadók működtetőik az addigi jelentéktelen pénzbüntetések helyen a törvény elfogadása óta akár kétéves börtönbüntetéssel is sújthatják a bíróságok. Egy, az utóbb említetthez hasonló szankció nálunk viszont csak akkor kaphatna megfelelő társadalmi támogatottságok ha az emberek lámák, hogy megfelelő garanciák vannak a médiumok függetlenségére. Ennek hiányában továbbra is szimpátia fogja övezni a hazai kalózadók működéséi mert a csak hatalmi érdekből fenntartod exlex-állapot felidézi a régi időkéi felébresztve a korábbi reflexekek a társadalom mindaddig a hatalommal szemben állók oldalára áll míg nem teremtődik meg az a közeg, melyben azonosulni tud a törvények által teremted helyzettel. Márpedig ez — a hetvenes évekből származó, mesterségesen életben tartod jogszabályok mellen — aligha képzelhető eL ‘ DOBSZAY JÁNOS
