Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)
1993-05-17 / 8467. szám
Magyar Hírlap, 1993.5.12 16 lány", katonailag képzetlen, de tudálékos „civil" lenyomata él. A megállapítás persze sarkított, de ha kevésbé kontrasztos is a kép: hogy lesz ebből együttműködő kontroll? Lehet, sőt: kell hogy legyen! Először is megvan a közös alap: ezt az országot ennek a népnek együttesen kell megvédettje. nem idegen diktátumtól függően, idegen földön, hanem a mindenkon hatályos nemzetközi szerződésekben, egyezményekben garantált határain belül. E biztatóan egyértelművé tett mozgástér már nem kell hogy taszítsa a két szférát, ellenkezőleg, ésszerű egymásrautaltságot teremt. „Csak" a prioritásokat kell felsőbbség és „alsóbbság" nélkül együtt, célszerűen kialakítani. Másodszor: a politikai vezetőség hadtudományi felkészültségével párhuzamosan növelni kell a hivatásos állomány politikai, jogi, államigazgatási felkészültségének szintjét. Ehhez ma megvannak, illetve gyorsan kialakíthatók a feltételek: ma már a civil politikai szférát magas műveltségi szintű réteg alkotja, és a tiszti állományra is jellemző, hogy tagjai főiskolát, akadémiát (egyetemet) végeztek. Az általános elvi megfontolások után célszerű röviden áttekinteni a civilkontroll technikai-intézményi rendszerét is. A széles társadalmi kontrollról leválasztható négy jól elkülönített szint: az Országgyűlés — jelesül annak honvédelmi bizottsága: a köztársasági elnök: a kormány és a szakminisztérium. A parlament és annak honvédelmi bizottsága a legátfogóbb intézménye a kontrollnak. Ez az a szint, ahol dönteni kell az ország védelmének jellegéről, a haderő helyéről, szerepéről a biztonságpolitika komplex rendszerében. Dönteni kell — a mindenkori veszélyeztetettség arányában — a haderő nagyságrendjéről, a fegyveres erők fejlesztésére és fenntartására fordítható anyagi fedezetről stb. Amilyen mértékben szilárdul a parlamentáris demokrácia, tehermentesül a parlament a „törvényhozási kampány" terheitől, olyan ménékben kell mind mélyebbre hatolni a haderő részletkérdéseinek megismerésében. Ugyanis a haderő fenntartására és fejlesztésére fordítható összeg reális megítéléséhez elengedhetetlen a pontos, részletekre menő ismeret: a — tegyük fel — 65 milliárd forintnyi éves ráfordítás iszonyúan sok pénz ahhoz, hogy lazán elherdáltassék. De lehet kevés is ez a pénz a cél és feladatrendszer tükrében. Ezért itt párhuzamosan gondoskodni kell — a hivatalokon kívüli — szakértői gárdákról. de mindenekelőtt a képviselők mélyreható felkészítéséről, naprakészségéről. Ebben a kérdésben nagyon szűkre kell szabni — az általában csak álcaként használt — titoktartási procedúrákat. Ma, az EBEE- és a<IFE-egvezmények végrehajtási időszakában sokszor többet tudnak a részes országok katonai szakértői hadseregünkről, mint saját országgyűlési képviselőink. A köztársasági elnök — a hatályos alkotmány szerint — a fegyveres erők főparancsnoka. Bár az Alkotmánybíróság értelmezése alapján békében e jogait nem gyakorolja. i Mindettől függetlenül békeidőben az elnök részére elengedhetetlen a megfelelő információs hálózat és elemző szakemberi bázis. Semmilyen szintű parancsnok — hitelesen — nem vállalhatja addig a parancsnoki teendők ellátását, amíg nincs tisztában azzal, kikkel, milyen céllal fogja feladatait megoldani. Hatványozottan érvényes Íez a főparancsnok személyére. A kormány mint legfelső szintű programalkotó szükségképpen követelményeket szab meg a Honvédelmi Minisztériumnak — közvetve a fegyveres erők, ezen belül a Magyar Honvédség számára is. Jóllehet a kormány elsősorban a szakminiszté! rium tevékenységének eredményeire támaszkodik, megítélésem szerint hiányzik itt (is) egy szakmai lánc■ szem. Mint ahogy a kormányfőnek van nemzetbiztonsági tanácsadója, nem volna célszerűtlen egy szűk, két-három fős, a katonai felsővezetésben jártas tiszttel (tábornokkal) tanácsadói csoportot működtetni. A minisztérium is „elbír" ugyanis egyfajta szakkontrollt — kívülálló szakértőktől —, ami csak hatékonyabbá, jobbá tenné a parlamenti és kormányanyagok kidolgozottságát, valamint a kormányfő sem „egy" szálon (HM) függne katonai kérdésekben, i A Honvédelmi Minisztérium mint szakmai irányítószerv ugyancsak fontos eleme a civilkontroll megva- 1 lósulásának. A miniszter, az áHamtit- I károk, helyettes államtitkárok általában a civil politikai szférában működő személyek, akik közvetítik a hadseregnek a „központi" politikai elgondolásokat, akaratot. Fontos, hogy az érintettek ne a szűk pártpolitikai akarat „átvivői" legyenek, hanem az Országgyűlés által — lehetőleg konszenzuson alapuló — pártérdekek feletti, nemzeti értékeket tükröző politikai akaratot juttassák érvényre, azt „fordítsák le" katonapolitikai, katonai követelményekre. Végül: értelmezésemben a kontroll nem holmi egyiránvú ellenőrzés, hibafeltárás, problémafelvetés. Az esetek 95 százalékában a kontrollált jobban tudja fogyatékosságait, mint az „ellenőr”. Ezért fontos a kontrollt gyakorló társadalomtól, intézményektől az állandó, folyamatos ráhatás. az együttműködés. Nem ellenfelekről van szó. hanem egy csapatban „játszók" tevékeny, előremutató együttműködéséről. ■
