Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)

1993-05-03 / 8460. szám

Magyar Fórum, 1993.ápr.29.

Okítván

HELYSZÍNI KÖZVETÍTÉS

* - • "* ' V

JELCIN TEHÁT GYŐZÖTT. A leszavazott kommunisták kétségbe vonják győzelmét és nem tekintik bukásuknak a népszavazást. Ez iránt sem volt kétség. Oroszországban kettős hatalom van. De hát hol nincs, ahol azelőtt kommunizmus volt? Az oroszországi kettős hatalomnak megvan az az előnye, hogy felismerhető, idehaza viszont éppen az nehezíti a kibontakozást, hogy nem bizonyos a hatalombirtokosok kiléte, száma, összefonódása. A két részre tagolódás azonban kétségtelen: a nép, amely nem megy el szavazni, nincs hatalmon.

Mert nem az a baj természetesen, hogy több kézben van a hatalom, hanem hogy sok-sok kézben nincs. Jelcin most újból bebizonyította, hogy ő az egyetlen demokratikus felhatalmazással bíró vezető, hatalombirtokos, Magyarországon viszont immár nem kísérelhetné meg egyetlen egy politikai párt, pártcsoport, vagy az államhatalom egyetlen egy vezérszereplője sem a maga 1990-ben, a választásokon szerzett hatalmának a visszaigazolását, mert a bizalom egyetemlegesen szűnt meg. Legfeljebb a mértékek közt, az elutasítás hevességében van különbség.

Magyarország azonban működik. A kilencvenben kialakult politikai rendszert — nem társadalmi rendszer, mert ahhoz szüntelen népi elfogadás és résztvevőkből álló működtetés kellene — nem veszélyezteti jóformán semmi. Van elégedetlenség, közöny, távolmaradás, ebből azonban nem keletkezik felborulással fenyegető szembenállás. A pártok felismerték, hogy együttesen vannak bajban és fogják egymás kezét, miközben szidalmazzák egymást.

TALÁN EZ IS PONTATLAN. Lehet, hogy maga a helyzet teszi őket ilyenné, az a félelem, hogy egyszer kiderül a közös talajvesztettségük. A nagy botrány: ha nem is egyenlő mértékben, de együttesen felelősek azért, hogy nem történt meg az, amit ígértek: a rendszerváltozás.

Igaz, ennyire sarkosan kimondva még ez sem igaz, mert történt lényeges változás: a hatalomból ki van ebrudalva a nyílt kommunista nemzetellenesség, nemzetidegenség és a parancsuralom.

A nép azonban otthont akart. Varga László katolikus közíró irta még 1940-ben, A7. Fiús Pápa Quadragesimo Anno című enciklikáját elemezve s a szociális kérdések keresztény megoldásának utat törve: „A haza elsősorban otthon, kenyér, föld, család, emberi megértés és szolidaritás, s ha valakinek egy nemzet nem tudja ezeket a legelemibb életföltételeket nyújtani, attól nem is kívánhat ragaszkodást és cselekvő áldozatkészséget.”

Ezek a szavak még a kommunizmus elleni küzdelem jegyében íródtak, azt a keresztény vezetők legjobbjaiban már akkor megszületett felismerést példázzák, miszerint a munkásságot a szociális nyomor löki a bolsevizmus karjaiba vagy más erőszakosságokéba. A mondatnak azonban van mai jelentése is. Jelcin sorsa is azon fordul meg, hogy tud-e hazát, kenyeret adni a most még mellette kitartó tömegnek és a 90-ben kialakult magyar kormányzat is azért vesztette el tömegbázisát, mert az ország nem lett hazává. A kenyér hiján van, a földhöz jutás bajos, a tulajdont a régiek osztogatják maguk közt és melegség, szolidaritás, a kormányzat részéről a nép iránt megnyilvánuló gondoskodás pedig végképp nincs. Vagy ha van, a sajtó letagadja.

Itthon a régi rendszer gondoskodott arról, hogy az utána következőnek ne legyen mit szétosztania. Ült éppen eleget a hatalomban, hogy megtanulja: bizalmat szerezni csak adományozással lehet. Tehát, mint egy menekülő hadsereg, felégetett maga mögött mindent és amit lehetett, elrabolt. Az új viszont-nemcsak azzal követte el a hibát, hogy erre nem mutatott rá, hanem azzal is, hogy nem rekvirálta vissza azonnal. Túlságosan sokáig tiblábolt a jogrend és demokrácia magasugrólécei előtt s elhitte a kommunis-