Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. május (8460-8472a. szám)

1993-05-11 / 8464. szám

Népszabadság, 1993.5.^

19

O

Még mindig nem csitultak el a viharok a sokat vitatott magyar—ukrán alapszerződés körül., Már-már úgy látszott, az MDF-en és a koalíción belüli nem kis csatározás árán Antall Józsefnek és! külügyminiszterének, Jeszenszky 1 Gézának sikerült biztosítani a dokumentum többé-kevésbé zökke- > nőmentes parlamenti ratifikálását, ám az Országgyűlés tegnapi ülésszaka meghiúsította ezeket a reményeket. Épp a kormánypárti Zacsek Gyula, a függetlenek néhány képviselője és Torgyán József szította fel újra a parázs vitát a dokumentum azon cikkelyéről, amely rögzíti: a két fél kölcsönösen lemond az egymással szembeni területi igényeiről.

Csak reménykedni lehet, hogy végül felülkerekedik a józan ész, és a parlament ma áldását adja a szerződésre. Hiszen ez az egyetlen elfogadható megoldás. A határcikkely körüli huzavona ugyanis már így is árnyékot vetett az önálló Ukrajnával még csak most kialakuló kapcsolatainkra, és nem kétséges, hogy egy végleges elutasítás — márpedig a ratifikációnak más alternatívája nincsen — feszült viszonyt eredményezne országaink között.

Ukrajnával folytatott együttműködésünk jelentőségét nem szabad alulértékelni. Nem véletlen, hogy washingtoni megbeszélései során Göncz Árpád sem mulasztotta el megemlíteni amerikai tárgyalópartnereinek: Kijev a kelet-közép-európai régió meghatározó középhatalma, s a Nyugatnak nagyobb figyelmet kellene szentelnie neki.

Ezt — úgy tűnik — a magyar kormánykörökben is felismerték, s biztosra vehető, hogy Antall József és Leonyid Kravcsuk ukrán elnök múlt heti, ungvári találkozóján nem „véletlenül” hangzott el az ígéret: az Országgyűlés napirendre tűzi az alapszerződés vitáját, s gyanítható volt, hogy ha már ezt teszi, ratifikálja is a dokumentumot Könnyen lehet, hogy a miniszterelnök így próbált nyomást gyakorolni a vonakodókra, ha úgy tetszik, kényszerhelyzetbe hozni őket.

Á magyar—ukrán szerződés jóváhagyásától óvakodóknak abban igazuk van, hogy a dokumentum szentesítésével a törvényhozás precedenst teremtene. A továbbiakban nehéz lenne elkerülni, hogy a határok mindenfajta módosítását kizáró cikkelyek kerüljenek a többi szomszédos országokai kötendő alapmegállapodásokba is. De voltaképpen miért is ne szerepelhetnének ilyen kitételek ezekben az okmányokban? Napjaink realitásai mindenképpen azt diktálják, hogy el kell ismerni a jelenlegi status quót, és ezt egyes szélsőséges erőkon kívül Magyarországon sem vonja kétségbe senki. Pillanatnyilag oly bizonytalan térségünk stabilitásának ugyanis ez lehet az egyik alappillére, és így éppen annyira érdekében áll Budapestnek, Kijevnek, Pozsonynak vagy Bukarestnek, mint a kárpátaljai, a szlovákiai vagy a romániai magyarságnak.

POÓR CSABA