Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)

1993-04-06 / 8445. szám

Magyar

Hírlap, 1993.márc.30.

A régiók együttműködése segítheti Európa összenövését

Mindenkit saját értékén mérnek

A kisebb területi egységek együttműköc'ése csökkentheti a félelmet a tizenkettek brüsszeli központjának túlzott hatalmától — mondta Thomas Goppel, a szövetségi és eu rópai ügyek bajor államminisztere, aki müncheni hivataliban válaszolt lapunk munkatársának kérdéseire. A politikus hangsúly ozta, a régiók társulására nincs általános modell, minden kooperáció más és más és megvan a maga értéke. A zökkenőmentes kelet-európai regionális tgyüttműködéshez véleménye szerint io'őre van szükség, de a regionálisan szervezett Európában feltétlenül jobb az esélye a kontinens lassú összenövésének.

— A nyugat-európai regionális együttműködés kezdetekor nem fogadták fenntartással, gyanakvással ezeket a próbálkozásokat a nemzeti kormányok?

— Az Alpok-országok közösségének megalakulását 20 évvel ezelőtt a kormányok nem is vették észre, mivel akkor még nem volt ilyen fejlett a hírközlés. Jó barátok találkoztak a bajor miniszterelnökkel Dél-Tirolból és Svájcból, tartományi főnökök Ausztriából, és megegyeztek, hogy a valamennyiüket érdeklő kérdéseket rendszeresen megvitatják. Ilyen téma volt a környezetvédelem, az idegenforgalom. a területi fejlesztés, az útépítés. Bevált ez az együttműködés, s mára szinte már egy közigazgatási egység alakult ki. Mindaddig, amíg nem akarnak a kormányok ellenében külpolitikát folytatni, márpedig ez nincs szándékukban, a kormányok nem fogadják gyanakvással ezt a tevékenységet.

— Elsősorban gazdasági együttműködésről van szó?

— Természetesen ez is egy mozgatórugó, de még inkább az azonos kultúrkörhöz tartozás, a történelmi hagyományok, függetlenül a nemzeti hovatartozástól.

— Sem azért keresik manapság az együttműködés lehetőségét a régiók, mert tartanak a nemzetek feletti, sok emberben félelmet gerjesztő „Európa-dinoszaurusztól" és remélik, hogy ellensúlyt képezhetnek a kormányokkal, a tizenkettek brüsszeli központjával szemben?

— Most ez is szerepet játszhat. Nem hiszem, hogy eredetileg azért társultak volna a régiók, hogy ellensúlyozzák a brüsszeli hatalmat. De a központi, brüsszeli moloch miatti aggodalmat valóban csökkentheti a kisebb egységek közötti együttműködés. Ott, ahol inkább otthon érzik magukat az emberek, nagyobb a bizalom is. Fontos, hogy Európában mindenki azonosulhasson a szőkébb pátriájával. függetlenül attól, hogy szükség van a központi irányításra is.

De kétségtelen, hogy a helyszínen sokkal jobban el tudjuk dönteni, milyen észak—déli közlekedési összeköttetést teremtsünk, hogyan vezessük az utakat. Közelebb vagyunk a polgárokhoz, közvetlenül tudunk velük beszélni, egyeztetni érdekeinket a szomszédéval. Ugyanez a helyzet az idegenforgalommal is. Szeretnénk megőrizni sajátos építészeti stílusunkat is: nem akarjuk, hogy egy nádfedelű ház a schleswig-holsteini Watt-tenger mellől hirtelen Dél-Bajorországban bukkanjon fel, ellenben nincs semmi kifogásunk az ellen, ha az Alpok menti térség építészeti stílusa különféle variációkban jelenik meg nálunk. I. Lajos is olasz és francia alkotóelemekből fejlesztette ki a bajor barokkot, de ez mégiscsak bajor, a világon a legvidámabb.

— Segít az azonos kultúrkör abban, hogy túljussanak a történelmi feszültségeken, például a francia—német ellentéteken?

— Bizonyos, hogy a délnémetek könnyebben megértetik magukat azokkal, akik a franciákhoz vonzódnak, a katolikusok jobban összetartanak. A protestánsok viszont jobban megtalálják a hangot az angolokhoz húzókkal, az északnémetekkel. Azt hiszem, hogy még az Osztrák—Magyar Monarchia idején kialakult kapcsolatok miatt mi jobban rátalálunk a kelet-európai térséghez vezető szálakra, és a szomszédság miatt többet érhetünk el. mint például a hamburgiak.

— Sem áll fenn a kirekesztés veszélye, nem érezhetik más történelmi-vallási hátterű régiók kizárwa magukat?

— A kirekesztéshez mindig két fél kell. Az egyik, aki belülről határt von és aki kívülről érkezik, s nem hajlandó az együttműködésre. Nem szabad bizonyos fejleményekért csak az e.evik felet hibáztatni. A harmadik birodalom létrejötte Németországban Európa közös bűne, az első világháborús győztesek hatalmi pózának következménye; mindazért, ami azután történt, ’persze már a németeket' terheli a felelősség.

Van példa a mintaszerű regionális együttműködésre illene a csupán formális kooperációra?

— Minták nem létezhetnek még. hiszen Európa egészen 1989-ig mesterségesen el volt választva; azok az együttműködési formák, amelyek biztosan kialakultak volna Csehország és Bajorország illetve Ausztria és Magyarország között, nem jöhettek létre. Ám ez gyorsan pótolható. Vannak jól működő munkaközösségek, mint az Alpok—Adria régió, vagy a gazdasági együttműködés új forrná,', mint az eurorégió. amelybe a közösségbe tartozókat éppúgy bevonnak, mint azon kívülieket. De azt hiszem, nincs általán os modell: mindegyiknek megvan a mag a stílusa és értéke. Európának csak akkor lesz esélye, ha megengedi, hogy minden társulás egy kicsit más legyen. Ha például a 80 milliós .Németország elkezdene együttműködni a Közép-európai Kezdeményezéssel, el tudom képzelni, hogy a franciák, az angolok ezt nagy szkepszissel fogadnák. De ha Észak-Rajna-Vesztfália vagy Alsó-Szászország az új tartományokkal és Lengyelországgal együtt közösségi formákat fejleszt ki, vagy ha mi a csehekkel az eurorégióban dolgozunk együtt vagy a Duna- illetve a Bodcm tavi régióban találjuk meg a jószomszédság. a barátság, a segítség formái:, kicsi az említett veszély. Ez a regionális együttműködés előnye. Éppen a regionálisan szervezeti Európa teremti meg a lassú összenövés legjobb esélyét.

— Hogy néz ki nyugati szemszögből a kelet-európai regionális együttműködés? Hogyan látják azokat a nehézségeket, amelyek az új együttműködési formák kialakításával járnak? Nemrégiben a Kárpáti Eurorégió alapítóiratának aláírása után — amely eseményre nem jött el Magyarországra a szlovák külügyminiszter — a lengyel koalíció egyik pártja az ország függetlenségét és területi integritását látta veszélyeztene.

— Aki elsietve akar elindítani dolgokat, biztosan kudarcot szenved. Időt kell hagynunk magunknak. Némely keleteurópai egyeztetési kísérlet érdekes kezdeményezés, de még sok munkára van szükség. Öt év alatt nem pótolható minden, kultúrák és struktúrák nem közelíthetők ennyi idő alatt egymáshoz.

— Ezek szerint elsietettnek tartja a Kárpáti Eurorégió létrehozását?

— Nefn. Önmagában az, hogy kísérleteznek az együttműködéssel, nagy eseménynek számít. Nem szabad csak a tökéletesre törekedni, a kezdeti lépések is figyelemre méltóak.

— Jobbak az esélyek, ha a kelet-euró-