Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)

1993-04-02 / 8444. szám

Élet és Irodalom, 1993.márc.26.

38

November 3-án, amikor az üzemi közgyűlés (szinte mindenki ott volt a nagycsarnokban) megválasztotta a munkástanácsot, mi úgy gondoltuk, egy gazdasági szervet választunk meg. A Munkástanács (már így, nagybetűvel) később vált az ellenállás hatalmi szervezetévé, a november negyediki szovjet beavatkozás után.

Meg a Habudát hadd mondjam el, aki a párttitkárunk volt, és egy rövid ideig lincshangulat alakult ki ellene a közgyűlésen. Habuda Péter kicsi, fekete ember volt, és nem volt gyáva. Fölugrott az asztalra és égnek emelt karokkal azt kiáltotta: „én kommunista voltam, az is vagvok, az is maradok! De álljon elém. és mondja a szemembe az, aki szerint nem a munkások érdekeit védtem, mióta párttitkár vagyok!” (Néhány hónapja volt csak párttitkár, és azalatt valóban rendesen viselkedett: revizionista volt). Kiállt mellette a munkástanács fiatal mérnök-elnöke, a két papunk, a katolikus meg az evangélikus (mert papunk is volt a melósok között), és úgy megfordult a hangulat, hogy Habudát beválasztották a munkástanácsba. Aztán, amikor a Kádár-rezsim kezdett megszilárdulni, elhurcolták a munkástanács elnökét és jó néhány tagját. Az elnökünk másfél esztendőt ült a semmiért. Azért, mert megvédte a Habudát. Habuda pedig kádárista lett.

Benne volt a keze az elvitelükben? Vagy tiltakozott ellene? Megpróbált segíteni? Kern fogom már megtudni sohasem.

Amennyire ismerem az emberi természetet, tartok tőle, hogy nem érzett hálát azok iránt, akik megmentették az életét.

Az ember nem szeret lekötelezett és hálás lenni. Aki iránt hálát kellene éreznie, azt előboutóbb meggyűlöli.

Rohadt dolog, ez így igazi::