Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-02 / 8444. szám
Magyar Narancs, 1993.márc.25. 27 Semjén Andris frt «5/ cikket, tizenöt pont, amely meglengette a virágot (MNar 1993. február 11.) volt a címe. Bauer Tamás erre Irt egy válásit Pontok bélyegezve (MNar 1993. március 11.) címmel. Semjén András viszontválaszával a Narancs a vitát lezártnak tekinti. En is mondhatnám, hogy őrülök (nem is csak negyedrészben). hogv Bauer Tamás érveket is talált ironizáló írásomban; az pedig valóban egészen megtisztelő, hogy ihrn terjedelmes válaszra méltatott. Mégis; keserű a méz. misei nem sáriam. Iiogv a szakmai bírálatot „támadásnak* minősítsék, s ott keressenek ellent, ahol a madár se_ Ráadásul van Bauer válaszában (sőt. már a 15 pontban is) nchánv olyan dolog, amit gondos olvasás után sem értek. Először is nem énem. hogv került Bauer írásában a Fidesz. Fn cikkemet magánemberként egy SZDSZ-pártdokumentumrúl írtam; kizárólag saját álláspontomat tükrözi. nem holmi egyeztetett pártdokumentum: véleményem pedig teljesen független attól, hogy történetesen a Fidesz gazdasági szakértője vagvok (vagy legalábbis ugyanannyira független, amennyire a magyarországi gazdaságkutató intézetek intellektuálisan függetlenek a magvar politikai pártoktól); s bár megtisztelő, hogv politikai rlkörrlr/ottségrmmrl Bauer is tisztában van, mégsem értem. mit vonna le érveim esetleges értékéből,, ha történetesen sikerülne bizonyítania, hogy az SZDSZ már akkor is. amikor a Fidesz még nem.. Egyáltalán, miért volt szüksége arra. hogv ahelvett. hogy érdemben vitatkozna a cikk érvelő „25 százalékával-, egy oldalon ötször nja le ezt a számomra egyébként kedves beríls/nt? Nem értem továbbá azt a dupla fenekű gondolatmenetét sem. mely szerinr a valóban fontos kérdések felvetését nem lehet számon kérni a tizenöt ponton, mivel azzal az SZDSZ úgy kíván javítani a helyzeten, hogy elfogadja az MDF-potrtika adón krimit — miközben olyan jaraihsokát fogalmaz meg, amelyek önmagukban jelentősen növelnék a költségvetési hiányt. * enrrviben mégsem fogadják el az MDF-politika adott kereteit. Ha pedig - Bauer gondolatmenetéiül/ hasonlóan - feltételezzük, hogv nem kiadásnövelésről, hanem eh erő költségvetési preferenciákról van szó, azaz bekalkuláljuk a tizenöt pontba az SZDSZ korábban megfogalmazott, az MDF-étöl jelentősen eltérő költségvetési preferenciáit is (a fiskálispolitikn. mint jól tudjuk, a gazdaságpolitika egyik lő megnyilvánulása), akkor még kevésbé értem, hogyan lehet az adott keretekre való hivatkozással megkerülni a valódi kulcv kérdéseket Leginkább azonban azt nem értem, miért úgv vitatkozik velem Rauer Tamás, hogv olvasmit ad a számba, amit nem mondtam Nem állítottam, hogv 100 e/rr fö óvatos bet sléso lennr a munkanélküli pályakezdők számának, és még implicire sem állítottam, hogy a pályakezdők munkanélküliségi rátája 50 százalék, körül lenne. A 15 pont szerint ugyanis az „állam által fizetendő gyakornoki kezdő fizetés-nem a „pályakezdők ama kisebbségének jutna, akik nem tudnak elhelyezkedni'' (Bauer), hanem nemes egyszerűséggel a pályakezdőknek - csak ígv általában. (_A pályakezdőknek egv évig az állam adjon kezdő fizetést, ha valamilyen vállalatnál gyakornokként dolgoznak.") Ha nem úgv gondolnám, hogv Bauer írta a 15 pontot, még arra gyanakodnék, hogv figyelmetlenül olvasta. így azonban nem is tudom, mire gondoljak. Bauer érvelése azon túl. hogy nem felel meg a 15 pont szövegének, önmagában is problematikus; arra mutat, hogy a szerző — kőzgazdászTóí szokatlan módon - azt hiszi, hogy amennyiben az állam átvállalná a munkanélküli pályakezdő fiatalok teljes kezdő fizetését, akkor azok a vállalkozók és vállalatok, akik pályakezdők alkalmazását fontolgatják, nem kérnék meg a náluk munkára jelentkezőket arra az apró szívességre, hogv először regisztráltassák magukat munkanélküliként - cserébe esetleg kedvezményeket, juttatásokat, a program lejárta utáni továbbfoglalkoztatást. vagy akár közvetlenül a zsebbe adott bérpótlékot is ajánlva; azaz, hogv egv ilyen állami garancia automatikusan nem növelné meg a lehetséges maximumig a „rászorulók" körét. Én nem osztom ebbéli hitét. Ami pedig a havi 17 ezer forintos átlagos havi költséget illeti, ez - munkáltatói tb-járuíckkal és szolidaritási járulékkal is kalkulálva - sajnos cseppet sem abszurd. Kár tehát viccelődve 100 százalékos munkanélküliséggel és havi 100 ezer forintos költséggel példálózni, érzékeltetve állításaim „abszurditását" - sajnos az eredeti javaslat abszurd. Ugvancsak sehol nem állítottam cikkemben, hogv a segély ellenösztónzö szerepe Magyarországon nem jelentős, Pusztán annyit állítottam, hogy az eílenösztönzö hatás (melynek mértékéről egyelőre aligha lehet fogalmunk. hiszen a 100 munkanélkürire átlagosan nem egészen 4 betöltetlen álláshely a legtöbb munRanélkörz számára egyszerűen ok/vitmikussá teszi az efTenosztönzöttség létének vagv nem létének kérdését) csak ipm to mrrt/kben oka a „tömeges, hosszú távú munkanélküliségnek" - ezt az állításomat pedig az álláskínálat már említett szegénysége, a munkanélküliség és a kereslethiány regionális koncentrálódása, a munkaerő mobilitásának az infnt-. «Ti-erltTTT-fr atTrifrjic tlvé gvWl fiucariőva Ff i»ÜTCr alátámasztják. Nyilván Bauer Tamás ser»* gondolhatja Romolván. hogv ha egy összegben, nem pedig havonta fizet-
