Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-29 / 8458. szám
Népszabadság, 1993.ápr.24 vezette be a magyarellenes intézkedéseket, következésképp a láthatáron már-már az erdélyi magyarság kollektiv felszámolásának rémképe is megjelent. A határok többszöri és mind hangzatosabb elismerésének és a kisebbségi magyarság hivatalos bukaresti vagy pozsonyi kezelésének ügyét ezért a legkevésbé sem lehet egymástól függő helyzetbe hozni. A kisebbségi magyarság helyzetét - egyébként éppúgy, mint a határok békés módosításának ügyét - alapvetően nem a budapesti és a bukaresti, illetve a budapesti és a pozsonyi kormány szerződéses megállapodásai képesek befolyásolni, hanem mindig az adott országokban és a közép- és kelet-európai régióban kialakuló politikai viszonyok. Jó, ha vannak helyes és hasznos államközi megállapodások, mindenekelőtt azonban arra kell törekedni, hogy kedvező politikai viszonyok és folyamatok jöjjenek létre, s akkor a megállapodások is kimozdulhatnak egy absztrakt politikai térből, és jobban kielégíthetik a régióban élő népek, ezek között a kisebbségi magyarok jogos és valódi érdekeit. Az erdélyi és a felvidéki magyarság jelen helyzete és ennek további alakulása az európai és közép-európai politikai és gazdasági reálfolyamatoktól függ, és a magyar külpolitikának, az egész magyar politikai stratégiának arra keli törekednie, hogy ezek a reálfolyamatok számunkra kedvező módon alakuljanak.'Ilyen reálfolyamat mindenekelőtt az európai intézményeknek, a gazdasági és politikai szervezeteknek, az európai közvéleménynek és sajtónak a bukaresti és a pozsonyi kormány kisebbségi politikáját és etnocentrikus nemzetállami elgondolásait érintő magatartása. A magyar politikának mindenképpen meg kell nyernie ezeknek az intézményeknek a jóindulatát és támogatását, már csak annak érdekében is, hop’ az etnokratikus rendszerek kiépítését megkísérlő szomszédos politikai erők valóban az európai kisebbségpolitika normáival találják - szemben magukat. És meg kell értetnie az európai intézményekkel: a közép-európai térség belső konszolidációjának elsőrendű feltétele, hogy ezek a kisebbségpolitikai normák érvényesüljenek. A másik ilyen reálfolyamat a kisebbségi szervezetek: 9 politikai pártok és a kulturális tömörülések belső erejének és küzdöképességének alakulása, minél teljesebb kibontakozása és érvényesülése. Az, hogy minden kisebbségi magyar készséget, intézményt és erőt az autonómia kiépítésének érdekében tudjanak mozgósítani, s lehetőség szerint találjanak megbízható szövetségeseket a többségi nemzet demokratikus csoportjaiban. Ugyancsak nagy fontossága van annak, hogy a több országban (valamint a nyugati világban diaszpórában) élő magyarság, különösen az alkotó értelmiség közösen keresse a kisebbségi magyarok védelmének, támogatásának és megerősítésének okos és hatékony módozatait. Végezzen alkotó munkát az egyetemes magyar nemzeti stratégia kialakítására, lehetőleg úgy, hogy minden bekövetkezhető történelmi-politikai eseményre vagy fordulatra megfelelő stratégiai választ tudjon adni. Emellett keressen kapcsolatokat a szomszédos népek értelmiségi műhelyeivel, azokkal a csoportokkal vagy egyénekkel, amelyek és akik maguk is érdekeltek egy átfogó közép-európai megbékélésben és együttműködésben. Végül, de talán mindenekelőtt rendkívül fontos politikai tényező a magyar társadalom, gazdaság és kultúra belső konszolidációja, magára találása és ereje. Egy olyan Magyarország. amely sikeresen küzdi le a kommunisv ta diktatúra (és a megelőző autoritárius rendszerek) anyagi és szellemi örökségét, eredményesen halad előre a modernizáció szervezésében és képes felzárkózni a nyugati világhoz, hatékonyabban tudja májd védelmezni a szomszédos országokban élő magyarokat is. Természetesen ehhez szükség van arra, hogy a kisebbségi magyarság ügye semmiféle pártpolitikának ne legyen alárendelt és kiszolgáltatott. A hat parlamenti párt között hagyományosan konszenzus van abban, hogy a magyar államnak és a mindenkori magyar kormánynak elkötelezettséget kell tanúsítania az anyanemzettől elválasztott magyarok iránt. Nos. ezt a konszenzust erősíteni és kinyilvánítani kell, sohasem gyengíteni. Aki a kisebbségi magyarok támogatásának ügyét itthon valamilyen pártpolitika szekerébe fogja be, az a nemzet egyetemes érdeke ellen vétkezik. Nem szabad átengednünk magunkat az illúziók csábításának: a kisebbségi magyarság létét és fejlődését csak akkor fogják szolgálni jó államközi megállapodások, ha a politikai helyzet, amelyre ezeknek a megállapodásoknak épülniük kell, érezrhetően megjavul. Erőfeszítéseinket ezért helyzetünk megerösitésére kell jirányitanunk: ennek felelősségét sen[ki sem kerülheti meg. Pomogáts Béla
