Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-29 / 8458. szám
Láthntta-c Kónya a III/III-as titkos anyagot? Népszava, 1993.ápr.24 29 I Horváth Halássz tilbbon az országban u titoktartás ismeretlen fogalom... Ismét az érdeklődés középpontjába került a volt belső biztonsági szolgálat, közismertebb nevén a lll/lll-as állambiztonsági csoportfőnökség ügynöklistájának az ügye. A nézőpont ugyan ezúttal megváltozott, hiszen eddig ezt a témát bizonyos kormányzati, vagy legalábbis kormánypárti személyiségek mindig akkor vették elő, amikor valakit valamiért ijesztgetni akartak. A napokban új irányt vett az a bizonyos III'III-as ügy. Zavarba kerültek az „ügynöktörvény” megalkotásának legodaadóbb hívei is, hiszen, amint arról lapunkban is hírt adtunk, Zacsek Gyula (MDF) képviselő a közelmúltban Szegeden tartott sajtótájékoztatóin arról számolt be, hogy azért nem sürgeti az MDF a Hl/lII-asok parlamenti átvilágítását, mert Kónya Imre frakcióvezető kijelentette, hogy köztük van a legtöbb egykori ügynök. (Kónya most már sürgeti a törvénytervezet parlamenti tárgyalását — A szerk.) Zárolás után Nem lehet vitatni a frakcióvezetőnek tulajdonított kijelentést, hiszen Kónya Imre nem cáfolta. Az, hogy nem nyilatkozik az ügyről, érthető. Viszont az már kevésbé érthető, hogy miiként jutott ennek a rendkívül bizalmas, és állítólag szupertitkosán kezelt információnak a birtokába Kónya Imre. Hiszen több esetben is hangsúlyozták kormánytényezők, hogy már 1990. február 14-én zárolták a Belügyminisztérium titkos irattárában lévő anyagokat, amelyek elsősorban a belső biztonsági szolgálat, valamint a kémelhárítás ügynökeire vonatkoznak, ugyanis a katonai és a polgári hírszerzés a saját archívumában őrizte a hálózati dokumentációt. Boross Péter belügyminiszteri kinevezése utáni nyilatkozata szerint első ténykedéseinek egyike volt, hogy a legszigorúbban titkosította az anyagokat, amelyekhez senki nem férhetett hozzá. Tehát nyitott marad egv időszak, amikor Horváth Balázs állt a Belügyminisztérium élén. Ismereteink szerint Horváth Balázs és Kónya Imre a magánéletben is szoros kapcsolatban álltak. Tekintettel arra, hogy Kónya Imrétől nem kérdezhettük meg, honnan szerezte a III III-as ügynökökkel kapcsolatos titkos információkat, mert a frakcióvezető „elvből” nem nyilatkozik a Népszavának, ezért Horváth Balázs egykori belügyminisztertől kértünk interjút. — Képviselő úr, abban az időben, amikor ön állt a belügyi tárca élén, hogyan vigyáztak a titkos irattárban lévő anyagokra? — A III-as főcsoportfőnökség anyagainak egy része tartozott a Belügyminisztériumhoz, a katonai elhárítás például a Honvédelmi Minisztériumban tárolta az anyagait — válaszolta Horváth Balázs. Akik belenézhettek — A 111,111-ások titkos dokumentációit a belügyben őrizték? — A belső biztonságiak anyagának csak egy része volt nálunk, ugyanis a Nemzetbiztonsági Hivatal és az Információs Hivatal elvitt az anyagokból. — Titkosszolgálati körökből arról informáltak, hogy miután a Nemzetbiztonsági Hivattál nem tartotta magát a III/1IJ csoportfőnökség jogutódjának, nem is vitték el az irataikat. — Én a III-as főcsoportfőnökségről beszéltem. — De én a Hl/III-asokról kérdeztem. Tehát hogyan őrizték a titkos irattárat. Privilegizált személyek hozzáférhettek a dokumentumokhoz? — A szigorú biztonsági intézkedések bevezetése ellenére is elképzelhetőnek tartam ezt a lehetőséget. Ahhoz persze az kellett, hogy legalább négy-öt ott dolgozót megvesztegessenek vagy megzsaroljanak, amit viszont nem tartok valószínűnek. Azt nem tudom, hogy kormányra kerülésünk előtt mi szivárgott ki. Egyébként az anyagot én zároltattam 1990 nyarán. Senki nem férhetett az irattár anyagához, hogy mégis ki szegte meg a rendelkezést, azt nem tudhatom. Egyébként ebben az országban a titoktartás ismeretlen fogalom... — Az irattárban zárolt ügynöki anyagok, az ön véleménye szerint, bizonyító erejűek lehetnek egy esetleges „ügynöktörvény” megalkotásához és annak végrehajtásához? — Hát... Erre nem tudok mit mondani. Mert nem is akarok erre válaszolni... — Lehet, hogy a következő kérdésemre sem akar majd válaszolni, de érdekelne, hogy mi a véleménye Kónya Imre állítólagos kijelentéséről, miszerint a legtöbb 111 III-as önök között van. — Én nem tudok arról, hogy a Kónya ezt mondta volna. Ugyanis ezt a kijelentését én nem hallottam. Azt. hogy Zacsek Gyula mit állít és milyen szövegösszefüggésben, az az ő dolga. — Mindenesetre, ha a kijelentés igaz, akkor az azt jelenti, hogy Kónya Imre láthatta a titkos dokumentumokat. — Az kizárt dolog ... Kizárt, hogy Kónya láthatta volna. És erről a témáról én nem beszéltem senkinek, a miniszterelnök úrnak sem számoltam be. És természetesen önnek sem fogok erről nyilatkozni. Ez az én nagv titkom, amit példás rendben magammal viszek majd a sírba, hacsak III III-as. illetve „pufajkás" törvény nem születik meg. íVpiii mondta rolna — De azért a miniszterelnök úrnak csak elmondta volna, ha kérdezi? — Nem. — Abban, gondolom, egyetértünk, hogy amennyiben Kónya Imre hozzáférhetett a dokumentációhoz, az csak az ön minisztersége alatt történhetett. — Igen, ez igaz ... De nem látott Kónya semmit. — Mégis, mi a véleménye erről a kijelentéséről? — Minősítsem? — Ha megkérhetném ... — Csacsiság. Schmidt Attila
