Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-28 / 8457. szám
Magyar Hírlap, 1993.ápr.23. 30 Akik búcsúznak a Magyar Rádiótól — Mihancsik Zsófia Egyedül maradtam elképzeléseimmel Ismét búcsúestet rendeztek a rádiós újságíróknak. A hét végén a márványterem melletti klubban köszöntek el kollégáik több ismert riportertől, szerkesztőtől. Varga Lajos Márton után most Mihancsik Zsófiát kérdeztük. — Sokan talán nem értik, mi vezethetett odáig, hogy a Magyar Rádió egyik legismertebb szerkesztő-riportere a távozás mellett döntsön. — Gombár Csaba búcsúztatásán készítettek velem egy interjút, és akkor még azt mondtam: nyerni fogunk. Amit komolyan is gondoltam. Nem naivitásból, hanem mert végiggondoltam a helyzetünket, és úgy láttam, minden külső és belső feltétel adva van ehhez. Aztán rövidesen kiderült, hogy — legalábbis a belső feltételeket — rosszul mértem föl, mert azok a kollégáim, akik az ellenállás vezetői lehettek volna a rádióban, más stratégiát választottak. Én meg egyedül maradtam az elképzeléseimmel. — Mi lett volna az ön „stratégiájának" a lényege ? — Csúcs László a kormány megbízásából puccsot hajtott végre a rádióban. Amiben azon a tíz-tizenöt emberen kívül, akikkel titokban szőtte a terveit hónapokon át, csak a most kinevezett új vezetők voltak a segítségére. Mindenki tudta, kik ezek az emberek, mit érnek és mit akarnak, így azt hittem, ha először a rádió neves műsorkészítői, később mindenki, aki boldogtalan ebben az új rendszerben — és állítom, hogy most mindenki boldogtalan — szembeszáll ezzel a társulattal, esélyünk lett volna rá, hogy elszigeteljük őket. Tehát ha nem fogadjuk el őket tárgyalópartnernek, a terveiket tárgyalási alapnak, ha annak tekintjük őket, amik, a szakma és a demokrácia megcsúfolóinak, olyan légüres térije kerülnek, ahol csak a bukás lehet a sorsuk. Az a felhatalmazás ugyanis, amelyet Antall Józseftől kaptak, nemcsak törvénytelen, hanem elégtelen is a tényleges hatalomhoz, ezt ugyanis csak tőlünk kaphatták meg. — Sikeres lehetett volna egy erkölcsi alapon álló, kemény, kihívó magatartás? — Nemcsak az erkölcs állt a mi oldalunkon, hanem a szakma valamennyi alapelve. a sajtószabadság mint alkotmányban is rögzített demokratikus alapérték, összes társadalmi és politikai nyomatékával egyetemben, nem beszélve a józan észről. A magatartás pedig csak annyira lett volna kihívó, mint a ránk kényszerített helyzet. Úgyhogy egyértelmű igen a válaszom: sikeres lett volna. — Es min bukott meg ez a stratégia? — Azon, hogy a kollégáim másként gondolkodtak, mást választottak. Nem hittek a közös fellépés erejében, nem bíztak egymásban — talán azért, mert önbizalomnak is híján voltak —, nem szívesen vállalták volna azt az elsősorban egzisztenciális kockázatot, ami minden ellenszegülésben benne rejlik. És talán nem Mihancsik Zsófia is merték vagy nem akarták végiggondolni a helyzetet, hanem automatikusan a régi reflexekkel reagáltak. Mikor megjelentek a Csúcs-féle tervezetek, kiderült, hogy abból a teljes politikai adások főszerkesztősége ki van radírozva, tehát a legismertebb és a szakma elejéhez tartozó újsájrírók is halálra ítéltettek bennük. És ekkor nem az történt, hogy ezek az emberek kikérték maguknak a dolgot, hanem az. hogy megindult a menet a Csúcs László által megbízott emberek szobájába, visszakönyörögni, visszaharcolni legalább a műsorok egy részét. Az alkukészség pedig nem jelentett mást, mint hogy elismerték, ezeknek az embereknek hatalmukban áll rendelkezni az ő sorsuk és az ő műsoraik felett. Az eredmény pedig — most már ez is látszik — iszonyú sovány, és sokkal több megaláztatás az ára, mint amiben kollégáimnak életükben valaha is részük volt. — Akkor milyen lesz a „szép új világ" a rádióban? — Keserves, valószínűleg nemcsak a rádiós újságíróknak, hanem a hallgatóknak is. Ahogy én látom, a Kossuth rádióra például az lesz jellemző, hogy minimálisra szorul benne vissza mindenféle intellektuális és politikai érintettségű műsor. Sok lesz viszont a bomírt ízlésvilágot tükröző és kemény ideológiát hordozó, színvonalbeli problémákkal küszködő produkció. Egyelőre persze a 168 Órához és a Gondolat-jelhez nem nyúltak. Ami nem ellentmondás, mert az új vezetés ennek a két műsornak az érintetlenségével leplezte a közvélemény előtt az egész rádió kitakarítását. Kérdés. hogy közeg nélkül, gettóban lesz-e módja ennek a két rangos műsornak változatlan hangvétellel működni. Erre semmiféle garancia nincs, nem beszélve arról, hogy a nagypolitikai „megrendelésre" dolgozó Közakarat Egyesület nyilvánosságra hozott állásfoglalásaiban már készíti elő a talajt az ő visszaszorításukhoz is. Nyilván ez a hírhedt egyesület lesz majd az a .közvélemény", amelynek követelésére előbb-utóbb meg kell őket rendszabályozni. — Ha megenged egy személyes kérdést: önnel mi történik most? — Április elsejével mondtam fel, két hónapig még van fizetésem. Egyébként meg a semmibe léptem ki. munka még nincs a kezemben, de ígéreteket már kaptam. És bár a hang erejét elvesztettem, mert ennek a rádiónak nem dolgozom, másik meg nincs, úgy gondolom, tudok annyira interjút készíteni, szerkesztem, fordítani is, hogy talán így is megélek majd. • Harangozó István
