Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-28 / 8457. szám
Pesti Hírlap, 1993.ápr.23. 23 BŐD PÉTER ÁKOS BESZÉDE Megmaradt a forintba vetett bizalom Ezennel koröljük a Magyar Nemzeti Bank elnökének szóbeli kiegészítését, melyet a bank tavalyi üzletévéről szőlő ’ 140 oldalas írásos jelentéshez főzött a tegnapi közgyűlésen. Az 1992. esztendő sajátos időszak volt a Jegybank életében. Ez ugyanis a független jegybank legújabb történetének első teljes éve. A közgyűlés méltó alkalom a független működés gyakorlatának áttekintésére. Előre kell bocsátanom, hogy — amint a baseli Nemzetközi Elszámolások Bankjánál havonta megtartott jegybanki találkozón is gyakorlatilag mindig szóba kerül — a jogilag és politikailag független jegybank a modern pénzügyi rendszer lényegi alkotóeleme. Az Európai Közösség országaiban nem mindenütt jött még létre ez a kívánatos állapot. Büszkék lehetünk, hogy az utóbbi három évben meghozott rekordszámú törvényeink között a legjobb európai hagyománynak megfelelően jött létre a jegybankról szóló törvény, csakúgy, mint a pénzintézeti törvény... A függetlenség azonban kötelez is. Itt három vonatkozást emelek ki. Az első a kormányhoz és a parlamenthez fűződő viszony. A jegybanktörvény értelmében a Magyar Nemzeti Bank támogatja a kormány gazdaságpolitikáját. Mint ismeretes, a jegybank igazgatósági ülésein részt vesz a kormány képviselője. Hasonlóképpen a jegybanki vezetők is rendszeresen részt vállalnak a kormányzat döntéselőkészítői és döntéshozó intézményeinek munkájában. A parlament bizottságai részletes, tagjai időnkénti átfogó tájékoztatást kapnak a jegybank pénzpolitikájáról. Elmondható tehát, hogy a jegybank és a kormányzat, valamint a törvényhozás között kialakított kapcsolat megfelel az ésszerű együttműködés és egyben a saját, elhatárolható feladatokért viselt külön felelősség elveinek. A másik fontos kérdés az, hogy a jegybank belső szervezete, tisztségviselőinek szakmai felkészültsége megfeld-e a függetlenségből adódó nagyobb felelősségnek és követelményeknek. Elmondhatom, hogy az 1992. év során a nemzet első bankjának belső viszonyait sikerült stabilizálni, szakembermegtartó képességét pedig javítani, miközben számos, már esedékes vagy újonnan szükségesnek bizonyuló szervezeti változás y-indult meg-A szervezeti korszerűsítésben gyakorlati segítséget kapunk a Phare-programtól, az IMF-től és a több jegybanktól. A szervezetfejlesztés folyamatában például megerősítettük a kereskedelmi bankok ellen-őrzését. Javult a Nemzeti Bank döntés-előkészítő és belső egyeztető munkája.... Végül említést kell tennem a nagyobb függetlenségből adódó felelősségünk azon Íratlan folyamányáról, amelyről könnyen megfeledkeznek a jegybanki tisztviselők is; s ez a közvélemény tájékoztatása. A magyar társadalomban sokáig misztikum övezte a pénzügyeket, különösen a nemzetközi vonatkozásokat. Az ismerethiány megköveteli, hogy a szakmai és a szélesebb közvéleményt megbízhatóan, szabatosan és elvben érthetően tájékoztassuk a pénz világában végbemenő folyamatokról. Míg a napi politikai vitáktól a jegybanknak távol kell maradnia, addig a közvéleményt érdeklő kérdésekben célszerű véleményt nyilvánítani. Az 1992. esztendő jó példa arra — pontosabban szólva tanulságos eset arra nézve —, hogy a gazdaság egyébként elvileg tájékozott szereplői, mint a kereskedelmi bankok, nem igazították hozzá várakozásaikat az 1991 nyarától mérséklődő inflációs ütemhez, nem tudatosították magukban a jegybank által is bemutatott változás előrelátható hatásait, és így a kamatszínvonal lassabban és eleinte az indokoltnál kisebb mértékben ereszkedett meg. E késői reagálás meglátszik a kereskedelmi' bankok mostani eredményhelyzetén, és — ami fontosabb — a hitelélet mai állapotán. Nem hiszem persze azt, hogy a jobb és hatásosabb szakmai tájékoztatásnak meghatározó szerepe lenne, de igenis törekedniük kell a döntéseket hozó és mások döntéseit formáló intézményeknek — így eminensen a jegybanknak is — arra, hogy szándékaik és intézkedéseik érthetők és meggyőzők legyenek. Az 1992. év sajátosságai közül hadd emeljem ki még a következőket. Az esztendő a tisztább gazdasági viszonyok kialakulásának fontos éveként vonulhat be a magyar gazdaság történetébe. Az új banktörvény, a csődtörvény, a számviteli törvény érvényesülése, a ma már széleskörű külső gazdasági nyitottság és az éles hazai verseny viszonyai között a gazdaság sok-sok szereplője számára eljött az igazság órája. Tavaly és most is elsősorban a látható kellemetlen következményekről beszélünk: a csődökről, a korábbi papíros nyereségek eltűnéséről, a még mindig negatív indexekről. Azonban fontos eredmény, hogy idáig eljutottunk: számos, hasonló pályán elinduló ország a régióban most fog csak szembenézni e teendőkkel. Végül is elmondhatjuk, hogy az 1992. év megrázkódatásai ellenére megmaradt a magyar polgároknak a forintba vetett bizalma. Az árak ugyan emelkedtek, de a növekedés kisebb fokú volt, mint az azt megelőző esztendőben. Mérséklődött az ország külső eladósodottsága, noha nem törekedtünk erre minden erővel. Az 1992. év végén fennálló 21,4 milliárd dollárnyi bruttó adósság még mindig nagy teher, de ma már láthatóan nem erőnk feletti. Az elmúlt évben a korábbi rekordot még egy kicsivel felül is múló összegű, másfél milliárd dollárnak megfelelő pénzbeli működő tőke áramlott be hazánkba. Ezt a pénzt főként az iparban, élelmiszergazdaságban, általában tehát a termelés területén fektették be, bizonyos idő múlva foglalkoztatást, termelést, kivitelt teremtve az új magyar gazdaság számára. A gazdasági folyamatok tisztulása közepette felszínre kerültek és megnőttek az állam belső adósságai is, amelyek a jegybank szempontjából a mérlegünket, nyereségünket döntően meghatározó tényezők. A belső államadósság mértékét, az államháztartással szemben elszámolt kamatok szintjét e hetekben széleskörű szakmai munkával elemezzük. F. munkálatok eredményei a kormány, majd az Országgyűlés elé kerülnek. Ezzel azonban már a mához értem. A gazdasági folyamatok nem szoríthatók be a naptári vagy az üzleti év keretei közé. A tavalyi eredmények megszilárdításán ma is keményen kell dolgoznunk, eredménytelenségeinkből vagy tavalyi gondjainkból pedig tanulunk. Az 1992. üzleti évre visszatekintve és ma már a folyó esztendőre összpontosítva csak megismételhetem azt, amit e falak között annak idején Baranyai Ijpót a jegybank végső céljaként akként fogalmazott meg, hogy: ....pénzünk épségét megóvjuk, mert meggyőződésünk, hogy az egészséges pénz nemcsak a gazdasági élet rendjének, hanem a társadalom szociális egyensúlyának is egyik legfőbb támasza".
