Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)

1993-04-01 / 8443. szám

Gyurkó János környezetvédelmi miniszter a Dunáról, a bősi erőműről Kártérítést fogunk fizetni a szlovákoknak Magyar Hírlap, 1993.márc.29. U4 Elvileg holnap kellene döntenie a szlovák kormánynak arról a kompromisszumos szerződéstervezetről, amely szerint Magyarország és Szlovákia a Hágai Nemzetközi j Bíróság elé viszi a bősi erőmű miatti vitáját. Előbb-utóbb | meg kell egyezni az ítélet megszületéséig szóló ideiglenes vízmegosztásról is. Holnapután pedig lejár a határidő, amire eredetileg ki kellett volna dolgozni a Szigetköz számára azt a megoldást, amellyel pótolni lehetne a Duna elterelése miatt bekövetkezett talajvízcsökkenést. — Hogyan halad a szigetközi vízpótlást szolgáló ideiglenes tár­gyak építése? A kormánydöntés szerint a víz­pótlást mindenképpen meg kell ol­dani a közeli hetekben. Az ágrend­szer mindenképpen vizet fog kap­ni, de ezt műszakilag úgy kell megtervezni, hogy a közös Duna­­meder állapotát ne mozdítsa el a szlovákok által elképzelt végsó ál­lapot felé. A szlovákok gátak soro­zatát szeretnék megépíteni, ilyes­mibe nekünk nem szabad belekez­denünk. Valamilyen más megol­dást kell kitalálni, s ezen dolgoz­nak már. — Ha nem fenékküszöb, akkor milyen más megoldás jöhet szóba ? — A másik elképzelés szerint ott, ahol az országhatár eléri a Du­nát, kellene kivenni vizet, és elve­zetni bizonyos meglévő zsilipeken, csatornákon keresztül. így másod­percenként körülbelül 40-50 köb­méter víz jutna az ágrendszerbe. Nehéz ügy, mert ez a talajvízszint csökkenését csak lassítani fogja, de megállítani nem tudja. Nekem leg­alább is ez a meggyőződésem, mert a talajvíz az utánpótlást nagy­részt a főmederből kapta, nem pe­dig ezekből az eliszaposodott mel­lékágakból, amelyek hol egy hétig, hol egy hónapig, hol több hónapig nem is kaptak vizet a magas felső elzárások miatt. Ezzel a megoldás­sal el lehetne kerülni, hogy újabb elrekesztés kerüljön a Dunára, mert annak szerintem az lenne a követ­kezménye, hogy a szlovákok el­kezdenék a saját ötelteiket megva­lósítani, és még x helyen elrekesz­­tenék a Dunát, ami az ivóvízkész­letet 15-20 év alatt biztos, hogy tönkretenné. Az az ivóvíz pedig öt­ven év múlva a legnagyobb termé­szeti kincs lesz e tájon — ha sike­rül megőrizni. Remélem, hogy igen. — A brüsszeli háromoldalú tár­gyalásokon Martonyi János állam­titkár februárban bejelentette, hogy Magyarország akár egyolda­lúan is megteszi a szükséges intéz­kedéseket az ágrendszer vízpótlá­sára, és a szlovák fél rábólintott. Ezek után szükség van még vala­milyen egyeztetésre? — Persze, a pontos helyet, mé­retet, az építés ütemezését egyez- j tetni kell. Nem lehet elkerülni. Vi­szont hogy pontosan mi lesz, hol, lesz, mekkora lesz stb., az még nincs eldöntve. — Ön viszont újsütetű minisz­terként éppen olyan értelemben nyilatkozott, hogy megalázó volna a szlovákokkal egyezkedni ebben a kérdésben, mikor miattuk vagyunk nehéz helyzetben. Most meg mást mond. — Előfordul, hogy az ember el­téveszt valamit, de azóta pontosan megnéztem a szerződés szövegét. Persze, elegánsabb lenne, ha ebben a számunkra nehéz helyzetben egyoldalúan tehetnénk valamit He azzal esetleg olyan érzést kelte­nénk a másik félben, hogy további egyoldalú lépésekre adunk felha­talmazást, márpedig azt el kell ke­rülnünk. A vízpótlás konkrét megvalósí­tását illetően sajnos még nem volt igazi döntési helyzetben a kor­mány. mert csak egy változat van részletesen kidolgozva, a fenékgát, a többi nem. Emiatt is csúszik né­hány hetet a vízpótlás megvalósítá­sa. De ennyit a természet ki fog bírni. — Akkor most mi a határidő? — Valamilyen ideiglenes meg­oldást április 1-jéig meg kell való­sítani, a parlamenti határozatban megszabott határidő pedig június 10. Addig kell beszámolni a parla­ment előtt a talajvízszint csökkené­sének kezeléséről. — Elvben holnap a pozsonyi kormánynak dönteni kell a Hágai Nemzetközi Bíróság elé terjeszten­dő alávetési nyilatkozatról, és előbb-utóbb a papíron már meglé­vő másik kompromisszumról, az ideiglenes vízgazdálkodási rendről, amely többek között azt szabályoz­za, hogy mennyi vizet kell a szlová­koknak visszadni a Dunába. Ön szerint az itthoni közvélemény és a politikai tényezők hogyan fogják fogadni a kompromisszumot? — A hágai bíróságot? — Azt is. De főleg a vízmegosz­tási kompromisszumot. — Hágát biztos, hogy elfogad­ják. A zöldmozgalmak mosonma­gyaróvári találkozóján kiadott nyi­latkozat tartalmazza, hogy támo­gatják a Hágához fordulást. Hágát támogatja a parlament is. — És ha a hágai bíróság nagy­jából annak a kompromisszumnak a vonalán fog ítéletet hozni, mint amilyen kompromisszumot az EK ajánlott? — Az EK-kompromisszum kife­jezetten csak a hágai döntésig érvé­nyes. és nem prejudikálhatja az íté­letet. — A magyarországi politikai té­nyezők mintha a legapróbb erőfe­szítést sem tennék, hogy a közvéle­ményt és saját magukat felkészít­sék arra, hogy a külvilág valami­lyen kompromisszumot fog Ma­gyarországra kényszeríteni. — Ez egyáltalán nem biztos. Ha komolyan vesszük a nagyhatalmak által garantált békeszerződést, ak­kor a Dunát vissza kell állítani az eredeti helyére. Szerintem ilyen vonalon fog mozogni a hágai dön­tés. A magyar egyoldalúnak nevez­hető lépések miatt viszont kártérí­tést fogunk fizetni. Ezzel kell szembenézni. A kompromisszum inkább a kártérítés nagysága körül fog mozogni. Persze nem az idők végezetéig fogunk fizetni. Nyilván hosszadalmas veszekedések ered­ményeim fog kialakulni, hogy milyen ütemezésben, milyen rész­letekben lehet majd az összeget le­dolgozni. •S. I.

Next

/
Thumbnails
Contents