Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-13 / 8448. szám
Kritika 93/4 NyiaSkozat A parlament kulturális bizottságának meghívását mindenkor szívesen fogadom. Most azonban, hogy ez a miniszterelnök kívánságára történik, .alkalmasságom’ felülvizsgálására, korántsem vagyok biztos abban, hogy a tisztelt bizottság megfontoltan jár el akkor, amikor helyt ad e kérdés megtárgyalásának. A miniszterelnöki kérés indoklásának első három pontja ugyanis - enyhén szólva - jogilag ingatag. Az első indok szerint az MR vezetése de facto megvalósított és jelenleg is működtet egy olyan szervezeti struktúrát, amely minden jogalapot nélkülöz. - Az MR műsorának, műsorstruktúrájának jóváhagyása nem tartozik a kormány felügyeleti jogaihoz. Az 1047/1974-es minisztertanácsi határozat erre jogszabályi alapot nem biztosit Az MR vezetése az új műsorstruktúra tekintetében hajtott végre változtatást, tehát a műsor tekintetében, nem pedig az MR szervezete vonatkozásában. Az MR szervezete nem változott meg működésem során, mert a kormány tilalma következtében nem is változhatott. Ezért működési rendünk jóváhagyása előtt egyetlen valaha volt szervezeti egység nem szűnt meg, illetve annak vezető tisztségviselői nem lettek sem leváltva, sem átminősítve Az új műsorstruktúra keretében kifejtett tevékenységet az ideiglenesen kijelölt irányítók a hatályos jogszabályoknak megfelelően [MT 35. f (1) bekezdésben foglaltak szerint] megbízás alapján, k£zös megegyezéssel, külön díjazással, eredeti munkakörük érintetlenül hagyásával látják el. Az MR-nél jelenleg is az 1990 januárjában kialakított, soha semmiféle kormány által jóvá nem hagyott szervezeti struktúra van érvényben, mert - bár erre soha nem kaptunk érdemi választ - a kormány talán ezt tekint kizárólagosan legálisnak. A lényeg: a miniszterelnöki Indoklásban összemosódik a szervezet és a műsorstruktúra, így a miniszterelnök úr érvelése téves információkon alapul. A második indok a Munka Törvénykönyve 10. A 5-ára hivatkozva azt állítja, hogy az MR dolgozóinak jogait figyelmen kívül hagyva tettük azt - amit az előzőekben taglallak szerint egyébként nem tettünk. A tervezett szervezeti és működési szabályzat vonatkozásában a dolgozói közösségeknek csak véleményezési, nem pedig egyetértési joga van. A hivatkozott törvény szerint a dolgozói közösségeknek egyetértési joga az SZMSZ-en belül az ún. munkahelyi demokrácia fórumrendszerének tekintetében van (ami a hatályos szabályok szerint külön megállapodásban rendezhető), nem pedig a működési rend egészének vonatkozásában. A fogas kérdés ebben a körben pedig az - s ezzel manapság minden munkahelyen szembe kell nézni -, mit is jelent a dolgozók közössége? A miniszterelnök úr indoklásában a Magyar Rádió Dolgozói Szakszervezetének elnökségére és a Magyar Rádiós Dolgozók Tanácsára hivatkozik, amelyek véleménye egy a sok közűi. Véleményűket egyébként kikértük. Abba a fellengzős vitába pedig, amit néhányan folytatnak, hogy mi a többség véleménye, én nem kívánok belemenni, mert bárki hivatkozik erre, ezt minden tárgyi alap nélkül teszi. Nincs róla tudomásom, hogy Magyarországon valamely intézmény szervezeti rendjének szabályait népszavazás formában rendezték volna, s így hivatkozni lehetne e téren a kisebbségre, Illetve a többségre. E kérdésben a tény az, hogy a rádiós dolgozók egészének képviseletét jelenleg négy szervezet tűzte maga elé. Közülük kettő elfogadta, kettő pedig ellenezte a működési rendünkre vonatkozó tervezet benyújtását Az indoklás harmadik pontja az aielnók jogkörére vonatkozik, miszerint ha azt az alelnök csak az SZMSZ jóváhagyása után gyakoroltatja, akkor ezzel mind az Országgyűlés, mind a köztársasági elnök, mind a miniszterelnök döntését figyelmen kívül hagytam. Az alelnöki pozíció vonatkozásában a hatályos szabályok szerint (1077/1987. MT határozat, és az 1990. évi LVII. törvény) úgynevezett osztott, telepített munkáltatói jogkörről van szó. Ezt egyrészt a köztársasági elnök, másrészt a miniszterelnök, harmadrészt pedig az MR elnöke gyakorolja. A fölterjesztés, bérmegállapítás és kinevezés kérdésén túl az alelnök munkakörének megállapítása az MR elnökének joga. Ezt pedig nyilvánvalóan a már agyonrágott SZMSZ-ben kell tisztázni, s az alelnök feladat- és jogköre csak a szervezeti rendünk jóváhagyásával válhat érvényessé - annál is Inkább, mert az esetleg legális, régi működési szabályzatunk ilyen munkakört nem tartalmaz. Az alelnöki feladatkör meghatározásában, mint ez e jelenlévők számára ismeretes, mind az alelnökkel, mind 8 kormány megbízottjával egyetértésre jutottunk már március folyamán. Csak sajnálni tudom, hogy a közös erőfeszítésünk azáltal, hogy a kormány - egyébként minden jogi érvelés nélkül - a szervezeti rendünkre vonatkozó tervezetet ismételten visszautasította, zátonyra futott. Az eddigieket összefoglalva, álláspontom tahit az, hogy az ún. alkalmasságom vizsgálatára fölhozott érvek jogilag megalapozatlanok, s kétlem, hogy a jelen bizottság ennek szakszerű vizsgálatára kellően fölkészülhetett volna. Ami azonban mindezek lényege a jogi csúrós-csavarás mögött, az az hogy a kormány tóbbedszerre is beleavatkozott az MR belső ügyeibe. A kormány ugyanis már több mint egy éve, megbízottam keresztül tudomásunkra hozta, hogy nem a Kossuth, Petőfi, Bartók rádió, Irodalmi Fószerkesztóség tervezett szervezeti struktúrájában lát problémát, hanem azok vezetésére kijelölt személyekkel kapcsolatban. Márpedig az ilyen, intézményünk belső munkáját ás személyzeti kérdéseit illető kérdések sem a kormányra, sem egyeben politikai pártra nem tartoznak. Ebből következően ezeket a kérdéseket a későbbiekben sem kívánom semmiféle politikai erócsoporttal megvitatni. Ezzel el is érkeztem a miniszterelnök utolsó indokához, miszerint pártsemlegességem megkérdőjelezhető. Ebben a kérdésben a jelenlévő tisztelt bizottságot - tekintettel arra, hogy itt kormánypárti többség van - teljességgel alkalmatlannak tekintem. Egy olyan kérdés eldöntésére, hogy mi váltott ki és kiváltott-e egyáltalán valami élénk tiltakozási az MR dolgozói és hallgatói körében, s ennek milyen politikai magyarázatai és következményei lehetnek - nos, ennek vizsgálatát egy paritásos parlamenti vizsgálóbizottság érdemben elvégezheti. Ez ellen semmi kifogásom. Szívesen állok elébe. Ez azonban nem az a bizottság. Így itt e kérdést nem tartom tárgyalandónak. Indokolt-e hát az, hogy ónók itt és most az én alkalmasságomat ismételten mérlegeljék? A kinevezést megelőzően ez egy természetes, beveti gyakorlat. Jelen esetben azonban önök egy messzeható parlamenti precedens kialakításába kezdtek bele. Minden olyan esetben, amikor valakit hozzám hasonló procedúrával neveztek ki, mától kezdve jogilag fölmerülhet, hogy egy sajátos visszahívási folyamat váiik-válhat a jövőben intézményesítetté. Azaz a legkülönbözőbb tisztségviselők alkalmasságát menet közben - például leváltásukat előkészítendő - meg kell vizsgálni. Fölkészültek ónók erre? Van erre fölhatalmazásuk a parlament plénumától? Megfontolták ennek a most megalapozandó parlamenti konvenciónak a belátható következményeit? - Arra gondolni sem merek, hogy bárminemű jog) mérlegelés, általános parlamentáris perspektíva nélkül kívánnak meggondolatlanul egy hivatkozási alapot teremteni Önök ebbe az eljárásba nem is saját kezdeményezésükre mentek bele, hanem a miniszterelnök kérésére, azaz a törvényhozó hatalom végrehajtó hatalmat ellenőrző feladatának nagyobb dicsőségére. Kérem, ezeket is vegyék fontolóra. Végezetül pedig, mivel e kicsinyes jogi huzakodások mögött a leváltásom kezdeményezéséről van szó, szeretném önöket arra emlékeztetni, hogy a miniszterelnök ezt az önök kormánytöbbségú asszisztálása nélkül is megteheti. Nincs tehát értelme annak, hogy itt jogi szakszerűség nélkül, de szakszerűségnek álcázott fortélyok taglalásával töltsük az lóót Én legalábbis ehhez nem vagyok partner. Annál is inkább nem vagyok partner, mivel mind Hankiss Elemért, mind személyemel illetően elhangzott már ofyan poítikusi nyilatkozat, miszerint elvesztettük a kormányzó pártok bizalmát, s ennek következtében alkalmatlanok vagyunk jelenlegi feladataink ellátására. A nyilatkozó szerint szavahihetőségem is kétséges, s mi több, féló, hogy a megszületendő rádió- és televíziótörvényt sem fogom betartani. Ez mellesleg jogérzékem szerint személyiségi jogaimat Is sérti, ám nincsenek litigáclós hajlamaim, főként nem politikai hajcihók okán - az ilyen megnyilatkozás után, amely biztosítani kívánja és előrevetíti a szavazás eredményét, fölöslegesnek tekintem e vitát Önök persze arról és úgy szavaznak, amiről és ahogy akarnak. De - ismételten kérem - vegyék fontolóra: mihez is kívánnak itt parlamenti precedenst teremteni? Köszönöm a figyelmüket Budapest, 1992. május 7. GOMBÁR CSABA 32____________ * Gombár Csaba nyilatkozata az Országgyűlés kulturális bizottsága elótf 1902-ban, „aJkaJmaasági" vizsgálatán.
