Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-13 / 8448. szám
Kritika 1993/4 15 Beszélgetés Tornai Józseffel Éles váltásnak tűnik: ismerünk valakit mint lírikust, műfordítót, szellemi közügyekben véleményt nyilvánító embert Aztán egyszerre csak így kezdünk beszélni róla: az elnök. És aggodalommal teli kíváncsisággal figyeljük, -mit tesz, mit mond, merre mozdul. Egy kivételes szakma, egy besorolhatatlan foglalkozás céhmesterei és céhlegényei függesztik önre a tekintetüket. Érzi ezt? Nyomasztja? Inspirálja? Érzem bizony mind a kettőt, sőt, egy másféle kettősséget is: a munka elvi és gyakorlati mivoltát. Éppen néhány napja, a Hajdú-Bihar megyei írócsoport tisztújító közgyűlésén mondtam el, hogy hibás az a felfogás, mely az írószövetség működését attól teszi függővé, vajon megkapja-e a milliókat. Szerintem az a lényegesebb: vajon az önkéntes alapon idejáró írók hajlandók-e beszélgetni, vitázni, irodalmi délutánokon részt venni, választmányi kérdésekben dönteni, véleményt nyilvánítani - egyszóval a szellemi tevékenységet tartom elsőrendűnek. Saját írói pályámat alapul véve mondhatom, hogy az anyagi feltételek valahogy mindig megteremtődnek, ha az ember eltökélten tudja, mit akar. így kétirányú az én tevékenységem, amelyből természetesen a gyakorlati kérdések zúdultak a nyakamba, kezdve a lapok támogatásától az írószövetség dolgozói számának racionális megállapításáig. Ezekhez kapcsolódik egy új terv, egy új szolgáltatás, melynek révén aktívabban avatkozhatunk bele a könyvkiadásba: irodalmi ügynökséget hozunk létre. Bizonyára nem én vagyok az első, aki ezt hallván kissé csodálkozva kérdezi: összeegyeztethető ez a két tevékenység? Hiszen tagja vagyok egy érdekvédelmi szervezetnek, amely kiadást szervező mivoltában elutasítja a kéziratomat - ez okot ad a duzzogásra, akár a Szövetségből való kilépésre is. Itt minőség kell, holott a puszta tagsághoz ez - értelemszerűen - nem feltétel. Kétségtelen, ezt mások is felvetették már. De itt elsősorban azt kell látni, hogy e közvetítő szerep milyen előnyökkel járhat. Mi itt, egymást ismerve, bizalmasabb múhelyhangulatban tudhatunk egy-egy kézirat születéséről, serkenthetjük, sőt, ajánlhatjuk, dicsérhetjük az írót, esetleg a lektorátus további finomításra is buzdíthatja, amit ma már a könyvkiadók ritkán tesznek meg. Annak is nagy előnye van, ha a tájékozatlan író nem maga téblábol a kiadás dzsungelében, mi szívósabban tárgyalunk, s bár levesszük a közvetítői százalékot, még így is jobban jár a szerző anyagilag. Húzóerőt jelenthet az is, hogy a kéziraton rajta van a Szövetség minősítő „áruvédjegye”. Egyszóval, én a pozitív szívóhatásban bizakodom: ami mögött ott áll a Szövetség, az bizonyosan színvonalat ielent. S ami a legfontosabb: végre beleavatkozhatunk a könyvkiadásba, azzal együtt, hogy a kudarcra is fel vagyunk készülve. De még annak tapasztalataival is gazdagíthatjuk az írótársadalmat. Hamarosan sajtóban, rádióban tájékoztatjuk az érdekelteket. Reméljük, hogy így is lesz, s az a fajta bizalom, ami még mindig sugárzik a Szövetség felé, átterjed az ügynökségre is, mégis, lelki szemeim előtt már felrémlik a durcás arcú írók megbántott csapata, akiket nemcsak a kiadók, de a saját szakmai szervezetük is bánt. Én mégis inkább abban bízom, hogy azok lesznek többségben, akiknél súlya lesz annak, hogy őket az ügynökség támogatja, külföldre is ajánlja, vagy a Könyvtámogató Bizottságban is képviseli. Ebben a bizonytalan helyzetben nagyon sok a gazdátlan, magára hagyott alkotó, s nekünk inkább módunkban áll, sőt, kötelességünk támogatni őket. Ehhez tartozik, hogy nemcsak a kiadókkal való kapcsolatfelvételben segíthetjük, de a lapokhoz, rádiós, tévés lehetőségekhez is módunk lesz hozzájuttatni az írókat. A tévében hamarosan indul egy irodalmi folyóirat, melynek főszerkesztőjéül engem hívtak meg: ez is az élő magyar irodalmat, a készülő műveket fogja támogatni, a bemutatással népszerűsíteni. Közhelyes megállapítás immár, de tény: a Magy ar írószövetség az utóbbi másfél évtizedben nem volt probiémátlan, engedelmes intézménye a pártállamnak, s ez a különállás viszonylagos egységet teremtett. Nos, ez mára érzékelhetően megbomlott Mármost szervezeti egység, érdekképviseleti hatékonyság, gördülékeny adminisztráció igénye egyfelől,
