Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)

1993-04-07 / 8446. szám

Pesti Hírlap, 1993.ápr.2. 38 ágazat volt. Sem elképzelheti, hogy az utóbbi kettővel leg­alább rétiben kompenzálni le­ket azt, ami hiányzik? — Az idegenforgalom hú­zóágazatként való értékelése kicsit túlzott. Igaz, hogy Szlo­vákia természeti adottságai al­kalmasak' az idegenforgalom sokkal hatékonyabb kihaszná­lására. A tóke hiánya azonban ezen a területen is komoly probléma. Szlovákia legvon­zóbb része a Magas-Tátra, amely azonban a szocialista „egyenlősdiveT meglehető­sen rosszul volt hasznosítva. Tömegturizmusra használ­ták, mindenki számára hozzá­férhetően olcsó volt, de túl is terhelték. Nézetem szerint a Magas-Tátrában egyfajta lu­xusturizmusra kellene áttér­ni, de ehhez mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a kérdéses terület nem túl nagy. Ami az Alacsony-Tátrát, az úgynevezett Szlovák Para­dicsomot illeti, ott az infra­struktúra alapjai hiányoznak. Komoly beruházásokra van tehát szükség, hogy vonzóvá varázsolják a környéket. Ez_ pedig felfutási időt igényel, mind a beruházások, mind pedig a propaganda tekinte­tében. A szlovák mezőgazdaság alapját a zömében magyarok lakta vidék adja. A csehszlo­vák mezőgazdaság nem volt kitéve piád versenynek, az 1989-es rendszerváltásig a szövetségi költségvetés folyó­sította a szükséges pénzt. A ’89-es váltás, illetve az utána következő gazdaságpolitikai lépések szinte egyik napról a másikra a csőd szélére sodor­ták a mezőgazdaságot. A ta­valyelőtti áriiberalizádó ép­pen a felvásárlási árakat nem érintette igazán. Míg a mező­­gazdaságban felhasznált ösz­­szegek nagysága rövid idő alatt 76 százalékkal emelke­dett, addig a felvásárlási árak csak 4,6 százalékkal. A belső tartalékok viszont, a vállala­tok költségmegtakarításai, nem voltak olyan mértékűek, hogy ezt a jelentő* különbsé­get kiküszöböljék. A felvett hitelek kamatai utólag meg­­; drágultak, - 5-6- százalékos szintről 20-22 százalékra kúsztak fel, így a mezőgazda­­sági üzemek zöme egyik nap­ról a másikra fizetésképtelen­né vált. Szlovákiában a ma­gángazdálkodási forma he­lyett a háztáji működött és működik ma is, de a szüksé­ges farmrendszer nem alakult ki. Megkezdődött a mezőgaz­daság átalakítása, erről tör­vényt is elfogadtak, de a való­di működés pénzügyi és piád fel tételei közepette igen cse­kély azon magánvállakozók száma, akik bele mernek vág­ni a termelésbe ilyen feltéte­lek mellett. A nyugat-európai modell Szlovákiában, de Csehországban sem járható, hiszen azt az állami támoga­tást, amit ott a mezőgazdaság­ba pumpálnak, azt itt egysze­rűen nem búja el a költségve­tés. Ráadásul még mindig nincs átfogó program arról, miként lehetne kilábalni a bajból. —Jelenthet-e fenyegetést a szlovák hadiipar a külföld, a szomszédot országok, így Ma­gyarország tzámára? Leket-e attól tartani, hogy úgymond taktikai megfontolásból ezt az ágazatot továbbfejlesztik, mi több, központi kérdésként ke­zelik t — A fenyegetettséget nem érzem valós veszélynek, már csak azért sem, mert a fegy­verarzenált és a hadsereg nagyágát nemzetközi szerző­dések szabályozzák. Ugyan­akkor az is igaz, hogy Szlová­kia gond nélkül be tudja sze­rezni azt a fegyvermennyisé­get, amire szüksége van. A Varsói Szerződés felszámolá­sát követően maradt ugyan termelői kapacitás a fegyver­­gyártásban, de fejlesztési bá­zis nélkül. A meglévő nehéz­­fegyverek, mint említettem, elmaradnak a modern techni­ka színűétől, de azért eladha­tóak például az afrikai orszá­goknak. Szlovákiában azon­ban nincs meg az a műszaki és személyi háttér, ami a nehéz­­fegyverek gyártását hosszú tá­von megoldaná. A fegyver­­gyártók sorában tehát szintén ' nehéz lenne a világpiacra be­tömi. — Összegezve tehát az ön által elmondottakat, Szlováki­ára súlyosgondokkal terhelt közeljövő vár. Fenyeget-e a po­litikai robbanás veszélye, illet­ve a demokrácia elég stabil-e okhoz, hogy megbirkózzon excel a helyzettel? — A politikai robbanás ve­szélye kétségkívül fennáll. Ri­ad ókészültségben vannak például a kisvállalkozók, akik úgy értékelik a kormány gaz­daságpolitikáján hogy vállal­­kozásellenes, és nem a ma­gánszektor kialakítását segíti elő. A múlt év októberétől gyakorlatilag nem lehet hitel­hez jutni. Ennek különböző okai vannak, ezek közé tarto­zik például az is, hogy a cseh bankok kivonták a tőkéjüket Szlovákiából, sőt a szlovák bankrendszer tartozása Prága felé majdnem 25 milliárd ko­rona értékű. Ennek behajtá­sára kevés az esély, a viták egyre keményebbek a két köztársaság között, bár a jelek szerint állami kötvényekkel rendezni lehet majd ezt a tar­tozást. ŐSSZEL MINDEN ROBBANHAT A kormány 1992-ben kiadott egy rendeletet, amellyel már­cius 1-től a költségvetési szfé­ra fizetéseinek emelését irá­­nyozza elő. Erre azonban nin­csen fedezet. Az oktatás­ügyben csak a jelenlegi szint megtartásához 178 millió ko­rona hiányzik. Az elmúlt hó- i napban 27 ezer tanítónak kel­lett elhagyni az állását. Az egészségügy olyan helyzetben van, hogy az orvosi és gyógy­szerész-kamarák elégedetlen­sége egyre szélesebb körű. A kórházak egy része olyan helyzetben van, hogy több osztályt be kellett zárni, csök­kenteni az intézmények kapa­citását, mondván, valamikép­pen fedezni kell a növekvő ki­adásokat. A fokozatos nélkülözés lesz az, amely hamarosan kiélezi a j szociális feszültségeket. Per- ! sze igen nehéz megjósolni, mikor csap át az elégedetlen­ség nyílt tiltakozásba, hiszen a dolgok nagyon összetettek. Úgy érzem, a nyár végén, leg­­később az ősz folyamán szá­molni kell azzal, hogy Szlová­kiában tömegmegmozdulá­­. sokra is sor kerülhet, például a szakszervezeteken keresz­tül. Mivel válságkezelő prog­ram nem létezik, fönnáll a le­hetőség, hogy a kormány be­dobja a törölközőt. Az esetle­ges új választások kimenetele bizonytalan lenne, hiszen a politikai palettán nincs olyan erő, talán a Demokratikus Baloldal Pártját, tehát a volt kommunista pártot kivéve, amelynek elég felkészült sze­­\ mélyi állománya és választótá­bora van. Elméletileg létrejö­het egy szakértőkből álló kor­mány, talán ez le^ne a pilla­natnyi helyzet megoldásának legjobb módja. Ebbe az összes . parlamenti és parlamenten kívüli párt, illetve független szervezetek delegálhatnának szakértőket. - Válságkezelő programot kell kialakítani, amely az alapvető teendőket fogalmazza meg. A mostani zsákutcából ki­mászni persze lakossági áldo­zatok nélkül nem lehet. Az or­szág szinte csak saját magára támaszkodhat, s az eszköz­mennyiség, ami egy szerke­zetváltáshoz és a gazdaság be­indításához szülűéges, csak megtakarításokból teremthe­tő elő. Csökkenteni kell a la­kossági és a- közéleti fogyasz­tásokat is, ezek ugyanakkor már most olyan szinten van­nak, hogy állandóan fennáll a robbanásveszély. Elengedhe­tetlen a politikai konszenzus mielőbbi kialakítása, mert ha Meciar és egyszínű kormánya azon az úton akar továbbha­ladni, amelyre a választások után lépett, akkor az egész el­lenzék szembeszáll vele. Ez pedig azzal is járna, hogy fel­hergelné a közvéleményt, s nem tompítaná a társadalom szociális feszültségeit. Sajnos annak reális lehető­ségét is látom, hogy megke­ményedik a hatalom és dikta­tórikus kormányzási mód­szerre vált át. Erre vannak bi­zonyos jelek: a belügyi tárca élére egy tábornokot nevezett ki a kormányfő, és a védelmi miniszteri poszt kijelölése kö­rül is voltak „gyanús" mozza­natok. Ahhoz, hogy a saját embere kerüljön oda, aki ta­lán a végsőkig képes támogat­ni őt, Meciar lemondott egyetlen koalíciós partnere támogatásáról. Lényegében ezért hagyta ott a kormányt Ludovit Cérnák, aki a gazdasá­­l gi tárcát, vezette. Hogy ezen lépések nemzetközi összefüg­géseivel mennyire számol a kormányfő, nem tudom, de bizonyos eshetőségekre fel kell készülni. — Valószínűleg csepp a ten­gerben, ile Meciar kormányfő nemrég mégis beleegyezett ab­ba, hogy az Együttélés Politi­kai Mozgalom képviselői ü részt vehetnek a költségvetési és törvényelőkészítő tanács munkájában.

Next

/
Thumbnails
Contents