Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)

1993-04-07 / 8446. szám

Magyar Hírlap, 1993.ápr.2. 08 „Az elsőként választott párton kívül melyikre adná legszívesebben szavazatát?” parlamenti pártok •toból pártámon tan ülü Óén — MSZMP — 1% *ertr*x£» — 1% MSZDP — 1% NŐSZ — 1% Mo.-t ZOM p*n — 1% (Százalékos arányok a választókorú népesség körében 1993 februárjában) szavazóbázisa tavaly tavasztól nyá­rig 25 százalék körül mozgott, míg az ellenzék három pártja körülbelül 65 százaléknyi támogatót tudhatott maga mögött. A legutóbbi, februári adatok szerint ugyanez a megoszlás körülbelül 26:64, azaz elhanyagolha­tó mértékű az egy év múltán megfi­gyelhető változás. A két tábor — legalábbis az adatokból következően — egymás irányába meglehetősen zártnak tűnik már egy éve. Nagyobb viszont a mozgás a két táboron belül. Szinte hónapról hónapra változik mind a hat párt népszerűsége, nép­szerűtlensége, és ez minden esetben együtt jár a rokonpártok iránti prefe­renciák alakulásával is. Erre való te­kintettel egyáltalán nem állítható, hogy befejeződött volna a pártszim­­pátia-választás. Jelentős mozgások láthatók akárcsak hat hónap adatai alapján is. Milliós nagyságrendű az a leendő bázis, amelynek megnyeré­séért mind a hat pártnak ugyancsak érdemes lesz kampányt folytatnia. (Az ehelyütt ismerteten adatok értel­mezésekor azonban figyelembe kell vennünk, hogy nem koalíciókra s nem általában kormányra avagy el­lenzékre fognak szavazni, hanem vé­gül is konkrét pártokra. E látszólag evidens kijelentés értelmezésére ké­sőbb majd még visszatérünk.) S végül megfigyelhető, hogy a hat párt egyikét sem diszkriminálják oly mértékben a leendő választók, ami kilátástalanná tenné parlamentbe va­ló újra bejutásukat. Nagy a mozgás a pártok között, de nem akkora, hogy bármelyiküknek kiüresedett volna a képzeletbeli társadalmi háttere. Vagyis mind a hatan megjelenítenek valami olyan politikai realitást, amelynek képviselete tömegigény, s ez az igény olyan mértékű, hogy az biztos parlamenti képviseltségre for­mál jogot. Közbeeső következtetésünk egyelőre az, hogy az elmúlt év köz­vélemény-kutatási adatai alapján a jelenlegi hat pártnak van leginkább bejutási esélye a parlamentbe — csak éppen a jelenlegitől meglehető­sen eltérő megoszlásban. Ezen a ponton azonban tekintetbe kell ven­nünk az eddig használt adatok korlá­táit is. A leendő választások esélyei­nek mérlegelésekor például az ér­vényben lévő választási rendszer miatt a pártszimpátiák korántsem fordíthatóak át esetleges mandátum­megoszlási aránnyá. A hat párt kö­zött nemcsak szimpátia dolgában vannak jelentős különbségek, hanem szervezettségi, jelöltállítási, prog­ramalkotó, tömegkommunikációs képesség, továbbá a gazdasági-pénz­ügyi háttér, a külföldi kapcsolatok minősége tekintetében, de a más, egyéb (és a választások szemszögé­ből nézve fontos) szervezetekhez va­ló viszonyok, koalíciókötési hajlan­dóság és elfogadottság kérdéseiben is. S ha mindezeket az — ez alka­lommal nem részletezendő, de fon­tos — tényezőket is számba vesszük, akkor meglehetősen nagy és szoros verseny várható az MDF, a Fidesz, az SZDSZ és az MSZP között a sza­vazatok döntő többségéért. (Ez idő tájt a KDNP és az FKGP nem látszik még olyan erejűnek, hogy az említett négyessel egyenrangúan versenyez­hessen; a parlamentbe való bekerülé­süket azonban biztosra vehetik, amit legfeljebb csak elronthatnak — mint ahogyan azt a kisgazdák teszik sza­kadatlan szétforgácsolódásukkal.) Az újabb szempontok figyelem­­bevételével a pártszimpátiákat sú­lyozva az egyes pártoktól jobb ered­mény is várható, mint amit a közvé­lemény-kutatási adatok jelenleg szá­mukra ígérnek. (Mindenekelőtt az MDF és az SZDSZ esetében utalha­tunk erre.) Újabb következtetésünk — már ez utóbbi összefüggések alapján —, hogy könnyen előfordul­hat: a négy legerősebb párt között oszlik majd meg a szavazatok 80-90 százaléka. Ráadásul az is megtörtén­het, hogy a megoszlás szinte egyen­letes lesz, azaz egy-két százaléknyi különbség adódik csak közöttük; ily módon a győzelem meglehetősen vi­szonylagos jelentést kaphat. Ez min­denképpen koalíciós kormányzást tesz majd szükségessé, de korántsem bizonyos, hogy az az előre meghir­­deten, elvállalt koalíciós hajlandósá­gokat követve jön létre-kormány. Képtelenül szoros döntetlen esetén természetesen felértékelődhet a ke­­j vés mandátummal bekerülő két ki­­j sebb párt is. Hiszen 7-8 százalékos I eredménnyel eldönthetik egy-egy al­­| kalmi koalíció kormányzati többség­gé válását, avagy ellenzékbe kerülé­sét. (S ha valamelyik új párt mégis bekerül, rá is ugyanez vonatkozhat.) Reprodukálódhat tehát ugyanaz a I pártstruktúra, amelyet 1990-ben szinte mindenki a véletlen, az egy­szeri történelmi szeszély termékének tekintett. (S valószínűleg a több tu­catnyi jelentkezőt, valamint az akko­ri külpolitikai feltételeket értékelve ez igaz is volt.) A pártokat külön-külön s a kiala­kult pártrendszer egészéi is számos bírálat éri kezdettől fogva — nem beszélve a politikai részvételtől tar­tózkodó milliók gyanakvásáról. Mind a bírálat, mint pedig az ódzko­dás számos vonatkozásban elfogad­ható és jogos, mégis azt kell monda­nunk, hogy a létrejött, de távolról sem végleges formát öltő párttagozó­dás a stabilitás számos fontos jegyé­vel is rendelkezik. Ezért a fennmara­dása legalább annyi figyelmet érde­mel. mint a vele szemben elhangzó érvek mérlegelése. A stabilitás egyik kifejeződése a választópolgárok felől szemlélhető elfogultság (előbb már ismertettük az ide illő adatokat), ami még akkor is igaz, ha ugyanezen leendő válasz­tók nem szeretik e pártokat, és eszük ágában sincs belépni valamelyikük­be. Nemcsak nálunk, de jó néhány más, évtizedek óta többpártrendszerű országban is közismert, hogy a sza­­j vazók ugyan nem szeretik egyik po­litikai erőt sem, de azért adón alka­lommal meglehetős biztonsággal ké­pesek és akarnak választani közöt­tük. A pártszimpátiák relativitása — az az-anitűd, hogy nem szeretem egyiket sem, de azt azért tudom, me­lyiket részesítem előnyben a sok nemszeretem közül — elegendő szo­kott lenni a modem politikai intéz­ményrendszer legitimitásának fenn­tartásához és rendszeres legitim megújításához. Valami hasonló látszik nálunk is kialakulni. Az összes párt együttes

Next

/
Thumbnails
Contents