Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-06 / 8445. szám
ismerték ért, és akkor már ez nem volt járható út... ÉRDI: — A kötészet is az rrodsslow» italában az erkölcs szintjéről nisi a világot. A politika ne»« kifejezetten az ellenkezője, de legkevésbé a morút tekinti alapkövetelményének. Hop/ egyeztethető össze, amikor példán! egy kőlii politikai - sá válik! MARKÓ: — Elfogad om, hogy a politikának mái, illetve sokszor nincs is morálja. Nem fogadom el azt, hogy a politikának nem kell hogy legyen erkölcse, hogy bizonyos erkölcsöt nem kefí érvényesíteni a politikában. Ha már prioritásokat állítunk fel, akkor mindenképpen első az erkölcs, mert én másképpen a politikában sem tudnék létezni. Az író más szemlélettel közelít, mint a politikus. Az. író bármekkora közéleti magatartást vállaljon, oly módon teszi a legnagyobb hasznot a maga közösségének, ha megőrzi a saját egyéniségét, a saját eredetiségét és a saját kritikai szemléletét, ó akkor hajtja a legnagyobb hasznot ennek a közösségnek, ha megmarad eredeti, egyéni, bizonyos értelemben magányos embernek. A politikus ezt nem teheti meg. Aki a politikai cselekvést akaija, az a kívánatos írói attitdűdel szemet1 egészen másfajta magatartásformát választ Tulajdonképpen vállal egy alávetettséget, a közösségével szembeni fegyelmet. Fel nem adva persze az egyéniségét, hiszen másképpen hogyan lehetne valaki markáns politikus. Nagyon nehéz egyeztetni az írót a politikussal. ÉRDI: — Miért vállat ad! Egyetlen pillanatig nem éreztem rajtad azt, hogy vonzana a hatalom. MARKÓ: — Nem is vonz, és nem is hiszem, hogy hatalomról lenne szó. Átvitt értelemben talán igen. Hiszen akik ezt vállalták, azok ebben a pillanatban rendelkeznek azzal a lehetőséggel, hogy ennek a közösségnek a sorsát így vagy úgy befolyásolják. Ez hatalom, ez biztos, de még na—gyobb felelősség, az is nyilvánvaló. Nem hiszem, hogy ez én egyéni választásom lett volna, hiszen Kelet-F.urópaszerte ez történt. Az írók, alkotó értelmiségiek mintha csak erre készültek volna, amikor a különböző országokban a fordulat megtörtént. Ez nálunk is így volt. Itt Romániában általában, és a romániai magyarság körében is. Ezen innen és ezen túl lehetne persze arról beszélni, hogy a mi értelmiségünk óriási vérveszteséget szenvedett. Ezelőtt három esztendővel én azt hittem, hogy ez könnyen pótolható, de nem igaz. Tehát hogy kinek-kinek egyszerre több helyen is ott kellett lennie és be kellett kapcsolódnia a politikába. Kereshetnénk más okát is. Mondhatnám azt, hogy nem voltak politikusaink. Honnan lettek volna? Az, ami azelőtt történt, az nem politika volt, és akik abban részt vettek, azokat nem szabad még csak a közelébe se engedni annak, ami ezután már politika kellene, hogy legyen. Biztos vagyok benne, hogy tíz esztendő múlva már nem írók fogják csinálni a politikát. Mert ez a természetes. Tehát kinevelődik egy új politikusgárda. Én az eredeti hivatásomat nem adtam fel. Az a kérdés, hogy meddig és hogyari tudom ezt hasznosan csinálni, ha már vállaltam. Nagyon sok fontolgatás és habozás előzte meg a döntésemet. ÉRDI: — És mi lesz Markó Bélával, a kötővel! MARKÓ: — Én abban reménykedem, hogy azért előbbutóbb visszatér.
