Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. április (8443-8459. szám)
1993-04-06 / 8445. szám
Magyar Hírlap, 1993.márc.30. Szociálpolitika — pártpolitika A szociálpolitika egy rendben működő demokráciában gyakorlatilag függetle n a pártpolitikai mező erőtereitől, s bár többé-kevésbé mindig tárgya a választási hadjáratoknak, a mindennapi politikai ügyvitel' nem befolyásolja menetét A Szonda Ipsos februári szociálpolitikai barométere szerint Magyarországon még azelőtt pártpolitikai kérdéssé vált a szociálpolitika, mielőtt a pártok hivata)os.am elkezdték volna 1994-es választásokat előkészítő kampám ukat. Az emberek ugyanis már most elég szorosan össitekötik szociál- és pártpolitikai elvárásaikat. Amint a minden negyedévben bemutatón 1. számú ábrábóí' Járhatjuk, a különböző intézmények megítélésének pontszámértékei visszatértek a fél évvel ezelóni szintre. (Az adatok a Szonda Ipsos ezerfős, az ország felnőtt lakosságát reprezentáló vizsgálataiból származnak.) .Az őszi. nagy politikai bizalomerősödés ir ányzata megfordult, amint kiderült, hogy1 semmiféle csoda nem fog bekövetkezni egyik pillanatról a másikra. A szegénység feltételezett okai között ugyanúgy vezet a szociális-morális tisztességtelenség. mint fél évvel ezelőtt, s nem változott a megoldás módjáról kialakított közvéleményben kép sem. azaz az emberek szerint a legfontosabb feladat továbbra is a megfelelő munkaalkalmak megteremtése. Az 1, sz. ábrán látható, h ogy az őszi, hirtelen lefutó, pozitív kicsengésű, radikális szociálpolitikai átpolitizáló< lás azóta differenciálódott. s a meglévő intézmények megítélése visszaállt a viszonylag állandónak mondható, általánosan n egatív szintre. A kép differenciálódott, talán azért, mert az emberek rájöttek: megkezdődött a választási kampányok időszaka. A politika most í már egvenelmúen partpolmka Ez tükröző- 1 dik abban a tényben — amit ,az 1. számú ábra is mutat —, hogy a pártok szociálpolitikai szerepének pozitív megíté lése tovább erősödön, miközben a többi pol itikai jellegű intézményé visszaállt a korábbi, negatív értékekre. A szociálpolitika tehát megszűnt a pártpolitikától független tényező lenni — legalábbis az elvárások szintjén. Mindenki a saját pártjától, illetve annak választási győzelmétől várja a kívánatos szociálpolitika megvalósulását, s nem konkrét, nem pártpolitikai jellegű, kompromisszumos alkufolyamatoktól. A 2. számú ábrán láthatjuk, hogy a progresszívebb adóztatás híveinek arányú az elmúlt időszakban jelentősen megnőve kedett, ami arra utal, hogy egyrészt az őszi, a politikai megoldásokat preferálók magasabb arányát tükröző eredmények voltak a kivételesek. a nem trendjellegűek. azaz a jxilitikai mező akkori kettészakadása volt az a tényező. ami a kompromisszumos megoldások híveinek táborát növelte. Az adózt-atáspártiak aránynövekedése másrészt viszont ama utal. hogy létezik egy másik, hosszabb távú trend is, amelyet az adatok már tégy éve mutatnak, s amely trend abban .áll, hogy a kilencvenes választásokkor Jtncck out’'-olt baloldali gondolkodás kezd ismét magára találni, s egyre többen preferálnák a progresszív adóztatáson alapuló szociálpolitikai célú forrásdisztribúció nagyobb mértékű érvényesítését, ami természetesen értetődően mindig is baloldali gondolat volt. Mint ahogy az első oldalon közölt ábra is mutatja, a pártok szociálpolitikai bizalmi pontszáma — különböző időpontokban bebefolyásolni. A szakszervezetek egységének kialakulása nem befolyásolta bizalmi pontszámúkat, a kormány és a parlament szociálistörvény-alkotási tevékenysége úgy szintén semmilyen hatást nem gyakorolt megítélésükre. Lehetséges, hogy a szociálpolitikai bizalmi hely zet olyan mélypontra érkezett el mára, amihez képest bármilyen párt bármilyen ígérete csak javulást jelenthet. Nem biztos, hogy valóban így lesz. Úgy tűnik, a pártprogramok különbségei nem jelentenek érdemi szociálpolitikai alternatívákat, még akkor sem, ha történetesen az egyes pártok rokonszenvtáborai különböző okokból így gondolják. A választópolgárok másik csoportja tisztában van ezzel a ténnyel, és tudatosan passzívnak mondható. Egv harmadik csoport bár nem passzív, bármelyik pillanatban megváltoztathatja aktuális álláspontját, s jelenlegi, fideszes, liberális beállítódását felcserélheti nacionalistára vagy szocialistára. következett mélypontok után, de — elért egy pozitív mezőt, amikor mindegyikük bizalmi tőkéje már növekedőbe fordult. Ez arra utal. hogy az emberek gondolkodásában a politikai kultúra, a politikai orientáció és a mindennapok politikáját reprezentáló szociálpolitikai ítéletalkotás nem kapcsolódik össze. Egymással ellentétben álló politikai erőktől vájják ugyanazt a szociális gondoskodást, s abszolút lényegtelen kérdésnek tűnik, hogy a politikailag preferált párt programja tartalmaz-e szociális elemeket. illetve ha igen, milyeneket. Ez a megfigyelés fontos következtetésekre adhat módot. Nem tudni, hogy a választási kampányok, miközben valamilyen politikai értékrendszerre koncentrálnak, milyen hatással lesznek majd a választási preferenciákra, amelyeket a szociális helyzet minden valószínűség szerint 1994-ben az 1990-esnél jóval nagyobb mértékben fog Vizsgálatok bizonyítják, hogy a pártpreferenciák a listás választásokat feltételezve meglehetősen stabilak. A mandátumok nagyobbik részét azonban egyéni választókerületben választják, s valószínű, hogy itt nem nagypolitikai értékorientációk. hanem a gyakorlati, mindennapi politika megoldási alternatívái fognak dönteni. Ezek között pedig a szociálpolitikai kérdéskör problémái feltétlenül nagy szerepet játszanak. Minden pártot érhet egyéniben meglepetés emiatt, s mivel egy ilyen meglepetés — nevezetesen valamilyen választási pártstratégia kudarca — elsősorban a választópolgárok számára teszi kiszámíthatatlanná a prespektivikus jövőt, s ezzel együtt a számukra kívánatos választási alternatívákat is. az így kialakuló még nagyobb mértékű bizonytalanság és dezonentáltság még na- .----gyobb feszültségeket hozhat a felszínre. '
