Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-08 / 8425a. szám

Bős—nagymarosi költségek A Szigetköz megmentése érdekében hamarosan megkezdődnek a vízpótlási munkálatok. A költségvetésből korábban 100 millió forintot különítettek el a kár­enyhítés céljára. Horváth József, a ka­­tasztrófaelhárítási munkálatok koordiná­lásával megbízott győri köztársasági megbízott a napokban közölte: legalább 130 millió forintra volna szükség a fel­adatok műszaki kivitelezésére. A vízlépcsőrendszer megvalósítása eddig több tízmilliárd forintot emésztett fel. Az első jelentősebb összegeket már a létesítmények megvalósításáról szóló ál­lamközi szerződés aláírása előtt elköltöt­ték tervezési munkálatokra, megvalósít­hatósági tanulmányokra. Az 1977-ben ra­tifikált dokumentum rögzítette: a felek a közös beruházás megvalósításának költ­ségeit egyenlő arányban viselik, míg a nemzeti beruházásokat az államok maguk finanszírozzák. A vízlépcsőrendszer meg­valósítása a szerződés megkötését követő­en kezdetben nehézkesen haladt. Egyik ország gazdasági teljesítőképessége sem tette ugyanis lehetővé az előírt határidők betartását. Az építkezést hátráltatta, hogy a szov jetek állal megígért nagy teljesítmé­nyű munkagépek nem érkeztek meg. 1981-ben már mindkét ország közel kété^ vés lemaradást könyvelhetett cl az eredeti tervhez képest. Ezt követően Magyaror­szágon kél évig jelentősen csökkent a be­ruházásra fordított összeg nagysága. A ki­vitelezés lelassulása miatt került sor 1983- ban a szerződésmódosításra, amelyben az építkezés 5 évvel való meghosszabbítását határozták el. Ekkor került először sor a vízlépcső lehetséges ökológiai következ­ményeinek felmérésére. A/ MSZMP KB a Magyar Tudományos Akadémiát kérte fel véleményadásra. Az MTA jelentése már 10 éve rámutatott: „vitatható, hogy megengedhelünk-c magunknak olyan hosszú távú beruházásokat, amelyek je­lentős termelőerőket, anyagi eszközöket másfél évtizeden át csak fogyasztanak és befagyasztanak". Az akadémia vélemé­nyét nem vették figyelembe, állásfoglalá­sukat elhallgatták, nem hozták nyilvános­ságra. A munkálatok egy évvel később vettek nagyobb lendületet, a beruházások­ra fordított éves összeg nemsokára messze túllépte az egymilliárdol. Az épít­kezés anyagi forrásait hitelfelvételekkel teremtették meg. 1986 elejéig összesen 3.3 milliárd forintos költségvetési támo­gatást (az éves teljesítések folyó áras összege) fordítottak a vízlépcső megvaló­sításának előkészítésére. Ezt követően há­rom hitelkonstrukciót hoztak létre a költ­ségek fedezésére. Az Állami Fejlesztési Intézel kezelésében közel 36 milliárd fo­rint összegű különalapol létesítettek. Négy év alatt elköltötték az alap nagy ré­szét, megközelítően 33 milliárd forintot. Ebből részben a közvetlen forintkifizeté­seket teljesítették 1990. december 31-éig. részben fedezetül szolgált egy jelentősebb osztrák hitel felvételére, amelyet a duna­­kiliti duzzasztó kivitelezési munkálataira fordítottak. A Donaukraftwerke AG-val kötött 1986. évi fővállalkozói szerződés adott magyar oldalon az építkezésnek lendüle­tet. Az osztrák cég kezdeti hozzá a nagy­marosi erőmű megvalósításához. A velük aláírt kivitelezési mcgállafxxlás 5.7 milli­árd osztrák schilling értékű munkák el­végzését irányozta elő. amelyből végül 2.8 milliárd ATS-nyit — 20.7 milliárd forintnak megfelelő munkát — végezlek el. A szükséges pénzeszközöket egy oszt­rák bankkonzorcium hitelezte. A hitelt és kamatait a Magyar Villamosművek Tröszt áramszállítással törleszti 1996- 2015 években. A törlesztést a Magyar Nemzeti Bank garantálja. Az alvízcsalor­­na kotrási munkálataira egy másik kíillol­­di vállalattal, a jugoszláv Brodimpeks céggel hasonló hitelkonstrukcióban kö­tött szerződést az Oviber. Ez a megoldás áruvásárlásra nyújtott 51.9 millió ameri­kai dollár értékű hitelszerződést eredmé­nyezett. amelyből végül 19 millió dollár került kifizetésre. A vízlépcső létesítésére a X0-as évek végén, az építkezést felfüg­gesztéséről rendelkező kormánydöntésig súlyos tízmilliárdokal költöttek. 1990-től. az építkezés leállítása után is jelentős pénz emészt fel a feleslegesnek bizonyult szocialista nagyberuházás Fenntartási, állagmegóvási munkáikra, kártalanításra, a félbemaradt létesítmé­nyek őrzésére, helyreállítási munkák ter­vezésére. kárenyhítés felmérésére slh. az elmúlt kél évben brutto l.l milliard fo­rintot költöttek. Ennél nagyobb terhet |e­­lent azonban az országnak a hiteltörlesz­tések kifizetése. 1991 -92-ben évente megközelítően 3.5 milliárd forintot, összesen tehát 7 milliárdol fordítóit erre a célra a költségvetés. » I—i. hU. • Szilágyi A. János Magyar Hírlap, 1993.márc.1.

Next

/
Thumbnails
Contents