Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-08 / 8425a. szám
S7ÁMADÁS KISÚJSZÁLLÁSON Népszabadság, 1993.márc.1. Nemzeti politizálás szélsőségek nélkül (Megyei tudósítónktól) Nem baj. ha különböző politikai pártok képviselői a szárszói konferencia fél évszázados jubileuma alkalmából egy konferencián kicserélik nézeteiket, de járhatatlan út nosztalgikus és nepfrontos gondolkodással azt az érzést kelteni, mintha pártok feletti együttműködésre lenne szükség a többpárti par(Folytatás az 1. oldalról) Az 1943-as szárszói találkozás örökségét vállalva nem pártrendezvényként és nem is egy új mozgalom indításának igényével hirdették meg a tanácskozást, amelyre csaknem száz résztvevőt hívtak meg, köztük tizennyolc MDF-es, öt MSZP-s, négy független, valamint egv-egy kisgazda és KDNP-s országgyűlési képviselőt, akik javarészben megjelentek az eszmecserén. A felfokozott várakozásokkal ellentétben ez a tanácskozás annak ellenére sem vált botránykővé, hogy a mikrofonnál előadóként egymást váltotta a többi között Csurka István, Szűrös Mátyás és Pozsgay Imre. Ugyanakkor a két napot kitöltő nyolc előadás és mintegy harminc hozzászólás - egy-két kivételtől eltekintve - igen visszafogottan, de egybehangzóan kérdőjelezte meg a miniszterelnök videós véleményét; egyebek között ezek közé tartozott Püski Sándor, a szárszói találkozó egykori szervezője is. Az előadásokból egyértelműen kiderült, hogy a Kisújszálláson megjelentek egyetértenek abban: csak népi-nemzeti politizálással képzelhető el szerves fejlődés és felemelkedés Magyarországon. Ezt ilyen formán Pozsgay Imre fogalmazta meg, azzal kiegészítve, hogy Közép-Európában a népi diplomácia életre keltésével kellene a mostani, egymást taposó tülekedés helyébe az Európába vivő integrálódást állítani. Az előadók sorában Bertha Zoltán irodalomtörténész azt hangsúlyozta, hogy minőségtermelésre, a hatalom szolgálattá nemesítésére és néphez húzó értelmiségre van szükség ahhoz, hogy egyik oldalról az embertelen szabadversenyre, a másikról meg az erőszakos egyenlősítésre megfelelő választ adhassunk. Csurka István azt bizonygatta, hogy míg korábban erőszakkal, majd jóllakatással, addig a jelenlegi posztkommunista rendszerben a tömegkultúra által a közömbösítés módszerével „kezelik” a népet, nehogy alulról jövő mozgalmak ingathassák meg a népre csak hivatkozó kisebbség uralmát. Für Lajos a népi politika törlamentáris demokrácia helyett - röviden így summázható Antall József miniszterelnök videofelvételről levetített üzenete a hétvégi kisújszállási tanácskozáshoz. amely két napon át latolgatta a népi politizálás esélyeit. Tény, hogy előítéletek, félreértések és félreértelmezések kísérték a tanácskozás elökészüténelmi változatait leivazoiva azt hangsúlyozta, hogy miután átéltük a népi politizálás jobb-, illetve baloldali szélsőségbe való elcsúszásának borzalmait, most már nem lehetnek olyan illúzióink, amelyek ennek teret nyithatnának. Salamon Konrad elemzésében azt világította meg. hogy valójában kétféle modernizációs irányzat vitája, vetélkedése zajlik napjainkban; ezek közül az egyik a nemzetelvű korszerűsités programját fogalmazta meg. Somodi István nyugalmazott mérnök - aki már a szárszói találkozón is rész vett - arra figyelmeztetett, hogy amikor a hivatalos hatalom nem képes cselekedni, a szárszói szellem őrzőinek kell összegyűlniük és helyzetelemzésükkel a kiutat megmutatniuk. Szűrös Mátyás a nemzeti felelősségvállalás mellett elengedhetetlenül szükségesnek tartotta a nemzeti kerékasztal megbékélő légkörének felélesztését, a magyar-magyar párbeszédet - a szélsőségek egyidejű kivetésével és a parttalan liberalizmus elítélé-sével. Szokolay Sándor zeneszerző pedig azzal zárta a sort: nem úgy kell fogalmazni, hogy Bartók vágj- Kodály, népi vagy urbánus, magyar vagy' európai, Antall vagy Csurka, hanem a „vagy” helyett mindenütt „és”-t kell tenni. Ezeket a gondolatokat egészítették ki nagy számban a hozzászólók, pártállástól függetlenül. Egyedül G. Nagyné Maczó Agnes független képviselő használt élesebb hangot, amikor feltűnően jellemzőnek mondta, hogy' szemben a kisújszállási tanácskozással, a miskolci liberális konferenciára a magát nemzetinek mondó kormányból miniszterelnökkel az élen megannyi miniszter is „leszaladt”. * A tanácskozás ‘ szünetében tartott sajtótájékoztatón lapunk megyei tudósítójának kérdésére a rendezők elmondták, hogy nem pártok szerint válogatták a meghívottakat; az SZDSZ és a Fidesz állítólag nem kívánt részt venni a konferencián. A városháza dísztermének is korlátozott a befogadóképessége, ezért tekintettek létéit. Az Alföld Program, a Haza és Haladás Alapítvány, a Lakitelek Alapítvány, a Magyar Kilátó Alapítvány és a Magyar Szellemi Védegylet az 1991 novemberében Hortobágy községben megrendezett Számadás ’91 című nyílt fórum folytatásának szánta a mostani kisújszállási konferenciát. (Folytatás a 4. oldalon) el végül Bíró Zoltán meghívásától is. Lapunk másik kérdésére Csurka István, Pozsgay Imre és Szűrös Mátyás egyaránt azt erősítette meg. hogy a népi politizálás nem illúzió: mindig is volt, van és lesz esélye, szerepe. A tanácskozás egyik szünetében többen reagáltak Dörnbach Alajosnak, az Országgynilés SZDSZ-es alelnökének arra a lapunkban megjelent nyilatkozatára, amely szerint „Kisújszálláson az állampárti módszerek követői találkoznak nemzeti jelszavak alatt.” Ezt a kijelentést Pozsgay előítéletnek, Szűrös pedig elhamarkodottnak nevezte, míg Für Lajos kikérte magának. Csurka ezt mondta:,, Megbocsátok Dornbachnak, mert aki fél, könnyen mond butaságot." K. E. P. * A fentiekkel kapcsolatban megkérdeztük Dörnbach Alajosnak, az Országgyűlés alelnökének véleményét. Dörnbach azt mondotta, hogy fel kívánja használni e lehetőséget álláspontjának valamivel részletesebb kifejtésére.- Nagy bajnak minősítettem és tartom most is, ha akár MSZP-s képviselők a Csurka Istvánnal való együttszereplés révén netán olyan benyomást keltenek, hogy azonosulnak Csurka István eszmerendszerével, amelyben, mint elhíresült tanulmányából tudjuk, pártállami módszerek lelhetőek fel. Ilyen eleme a csurkai eszmevilágnak az erőszak elfogadása, a demokrácia intézményrendszerével való szembefordulás. Különösen aggályos lehet tehát az olyan együttszereplés, amellyel egyidejűleg nem utasítják el Csurka eszmerendszerét. Erre az sem lehet mentség, ‘hogy Csurka sok kérdésben reális gondokat is megfogalmaz. Ami azt az ott elhangzott megjegyzést illeti, hogy’ engem a félelem hajtana Csurkával szemben, erről annyit, hogy mindig elleneztem a személyével kapcsolatos hisztériakeltést. Amig sereghajtó a politikusi népszerűségi listán, nincs miért félni tőle.
