Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-05 / 8424. szám
Képszabadság, 1993.febr. 27 36 fontos, hogy kinek milyen ötlete van. Részt kell venni ezekben a vállalkozásokban. mert akkor a magyar tudósnak nem kell szívet és hazát cserélni, hanem megteheti, hogy itthon megtervezi a méréséit, a kísérleti munkára pedig kiutazik az adott intézetbe - állítja az alelnök. Am valóban fenyeget az a veszély is, hogy egyszer tehetségek nélkül marad az ország. Az Akadémia múlt év végén rendezte meg a Pro Scientia érmesek konferenciáját - ők a tudományos diákköri munkában tűntek ki -, ahol szomorú volt látni, hogy sokan külföldről érkeztek, sokan pályát módosítottak. Ott hangzott el, hogy' a fiatalok általában az anyagiak hiánya miatt térnek le a kutatói pályáról, hiszen ha napi tizennégv-tizenhat óra munka helyett különórákat kell tartani, hogy meg tudjon élni, akkor nem marad idő a bizonyításra, a tudományos pálya megalapozására. Ha az agyelszívás negatív hatásait ki akarjuk küszöbölni, akkor elsősorban rájuk kell figyelni. Berényi Dénes szerint a magyar tudománynak nem az agyelszívás a legnagyobb megpróbáltatása, hanem az, hogy maga a tudomány került veszélybe. Ez elsősorban nem pénz kérdése, hiszen ha a kutató érzi. hogy a társadalom számit munkájára, az sokat segít, szemben azzal, ha lebecsülik, szinte elűzik itthonról. ..Minden normális ország ragaszkodik tehetségeihez. Kétséges, hogy mi azok vagyaink-e, de reméljük, hogy a jó űton haladunk” - bizakodik a tudós. Sajnos nehéz a tudomány egészét támogatni, de ott, ahol egy egyéniség körül spontán módon szerveződik valamilyen tudományos iskola, azt segíteni kell. Akinek módjában áll a tudományos kutatást támogatni, annak legfontosabb feladata ezen szellemi centrumok figyelése. Magyarországon ma nincs olyan ember, aki átfogó képet tudna adni arról, hogy ki az a kutató, aki tartósan elhagyta az országot és ki az, aki csupán az egy-két éves ösztöndíjának leteltéig marad külföldön - véli Pungor Ernő, az OMFB elnöke, tárca nélküli miniszter, válaszul a bécsi tanácskozáson elhangzott és a magyar sajtóban is idézett, -az elszívott magyar agyakat 4500-ra becsülő számra. Alapvető fontosságú, hogy közülük minél több hazajöjjön. de ehhez itthon meg kell teremteni a feltételeket. Ez sokkal fontosabb annál, hogy naprakészen ismerjük, pontosan mennyien dolgoznak a határokon tűi. A legsürgetőbb lépés a feudális hagyományok felszámolása a kutatóhelyeken és az egyetemeken. Az ország valamennyi helyén az alapkutatásnak teljes szabadságot kell biztosítani. Aki alkalmas erre a feladatra, azt ne korlátozzák bürokratikus rendszerek. A tudományban - legalábbis akinek megvan a tehetsége - mindenki egyforma. A másik: biztosítani kell a pénzügyi feltételeket, ami sokak vélekedésével ellentétben könnyebb, mint az előbb említettek. A hagyományokat, például azt a tévhitet, hogy akinek az Isten hatalmat ad, annak a hozzá való észt is megadja, nehéz elfeledtetni. Ha sok pénzünk nincs is, de ezekkel nagyon sok helyen biztosítani lehet az értelmes munkát és az azt segítő fejlesztéseket - véli Pungor Ernő. A magyar tudósok például a biotechnológiában és a biológiai. biokémiai alapkutatásokban kiválóak, de az elméleti fizikusok, a matematikusok is kapósak a világ tudományában. A fiatalság Pungor Ernő szerint is kitüntetett szerepet és lehetőséget kell, hogy kapjon. De mit jelent a lehetőség? Elsősorban azt, hogy minél tehetségesebb valaki, annál több tudományos iskolán mérjék, mérje meg képességeit. Téves az az elképzelés, hogy egy tanársegédi állással kisegítünk valakit. Ezzel nem, de azzal már igen, ha az egyetemi végzés után rögtön bekerülhet egy tudományos iskolába, ha itthon ilyen nincs, akkor külhonban. Ennek szellemében kell átalakítani a hazai ösztöndíj-politikát, ameddig nem így lesz. hiába hangzanak el fennkölt kijelentések. Viszont, minél több iskolát járt végig valaki, annál nagyobb akadályt jelent számára itthon maradt kollégája, mondván, amíg ö itthon gürcölt, a másik külföldön vígan élt. Mellesleg az itt maradók jelentős részét nem is lehetne kiküldeni, hiszen nem beszélnek nyelveket, tehetségtelenek, alkalmatlanok a feladatokra. Az más lapra tartozik, hogy egyes magasabb beosztású emberek azért nem engedik fejlődni a beosztottakat, nehogy idővel a fejükre nőjenek. Pungor professzor szerint ez is az elítélendő feudalizmus példája. Ezeket az emberi gyengeségeket neveléssel lehet „gyógyítani”, ami hosszú ideig is eltarthat, de van rá időnk, hiszen a történelem hosszú. .. Ötvös Zoltán
