Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-24 / 8437. szám
Élet és Irodaion, 1993.márc.19. Dr. Jeszenszky Géza nyilatkozata Nemcsak a könyveknek, a lapoknak is megvan a magák ' sorsa... Amikor az Élet és Irodalom megindult, a levert forradalmat gyászoló nemzet bojkottáltn az írók sztrájktörőinek lapját, mely fölött egy bábkormány bábáskodott. Mai -Olvasóik közül-talán-ncm—is ismerik az akkori ítéletet: „Nincs benne sem élet, sem irodalom.” így maradt az ÉS. Jóval később jött néhány év, amikor c lapba írni és e lapot olvasni a szellemi ellenállás részévé vált. Amikor Megyesi Gusztáv sokunk „hőse” volt. Magam is előfizető lettem, elolvastam minden számot, írtam is olykor a lapba. Március 5-i számukban közük, hogy Oravccz Imrét „kirúgták'’ az Üj Magyarországtól, mert én egy kormányülésen nehezményeztem főállású foglalkoztatását lapjuknál. Senkiben ne maradjon kétely: Oravecz Imre személye soha egyetlen kormányülésen sem volt téma. így tehát a semmiből startol 1>I. G. szép eszmefuttatása a kormánynak az irodalmi életbe vagy az egyes szerkesztőségek összetételébe történő beavatkozásáról. Ugyanígy megalapozatlan a nemrég még kormányhivatalt is betöltött Oravecz egyik állásának megszűnését politikai okokkal magyarázni. Egyébként ha - valaki érdeklődött* volna ná‘“lam O. I; iránt,''"ákkóf‘£tiem ’ munkahelyei alapján iriondtam volna véleményt. Felidéztem volna, milyennek isr mertem meg őt, amikor egy éven át voltunk vendégtanárok Santa Barbarában. Budapest, 1993. március 9. Nyílt válasz Oravecz Imrének Kedves (7) Imrei Döbbenetét én érzek olvasva egy önértékelési zavarokkal küszködő ember bűnbakkeresésének elképesztő fordulatait. Amint a lapnak a megállapodott időre eljuttatott nyilatkozatomban már szerepelt, a leghatározottabban állítom, hogy neved nem azért nem található a minisztertanácsi jegyzőkönyvekében,, mert onnan kitörölték vagy 1 restellkedve nem írták be, hanem mivel eddig sem irodalmi, sem újságírói munkásságod nem keltette fel a kormány figyelmét. Így jó hosszúra nyújtott levelednek közel a fele árnyékbokszolás. A politikai felhang kitalálásában pedig már megelőztek. A politikai lnszinuációt tehát kollégáim nevében is — és az Űj Magyarország szerkesztősége nevében is — visszautasítom. Azt pedig teljességgel indokolatlannak tartom, hogy nyílt levélben tetted közzé beképzelt sérelmeidet, hiszen engem telefonon, levélben, személyesen mindenki el tud érni, akinek reám tartozó mondanivalója van. ’Károsabbak leveled további állításai, illetve vélelmezései. Ezek súlyosan sértenek egyéni becsületemben, de érintik közfunkcióimat is. Nagyon sajnálnám, ha egyetlen magyar állampolgár is a Te szavaidnak hitelt adva azt hinné, hogy felmenői, 1 származása alapján osztályozom. Ez ellentétes lenne eszmélésem óta vallott és hangoztatott felfogásommal. Rágalmaid gusztustalanabbak, mint a'Szuper Pszt nevetséges hazugsága Volt. Szarvaidból úgy látszott,1 hogy Soha* if*‘8eth 6tVaítatf'éi''1990. szeptember 11-i, egy interpellációra adott ' válaszomat, amelyben mindöszsze azt mondtam, hogy meggyőződésem szerint bizonyos politikai eszméket összességükben hitelesebben, jobban képvisel a ■ koalíció, mint az ellenzék. Nézetemet csak tudatos politikai manipuláció értelmezte valamiféle „kirekesztésnek”. Jobb tájékozódásod érdekében az ezt bizonyító jegyzőkönyvet mellékelten elküldöm, továbbá mellékelem „Magyarság és asszimiláció” c. esszémet is, amit eredetileg a „régi" Mozgó Világnak írtam a ’80-as évek elején, de végül csak 1988-ban, egy kis egyetemi kiadványban (Ef-lapok) jelent meg. Ebben is megmutatkozó nemzetfelfogásomat még középiskolás koromban tanultam Adytól, illetve osztályfőnökömtől,. Antall Józseftől. Azóta is sokszor idéztem az először tőle hallott Adysorokat: „Kitárul a felé karom, / Kit magyarrá tett értelem, / Parancs, sors, szándék, alkalom”. Ebből — és nem nevemből, Túróc megyei származásomból — következik, hogy én sohasem vonhattam kétségbe magyarságodat, bár engem a legkisebb mértékben sem zavarna, ha Te , történetesen magyarországi szlováknak vagy kettős tudatúnak tekintenéd magad. Csak személyiségzavarnak tudhatom be azt a feltevésedet, hogy én Santa Barbarában „aknamunkát" folytattam volna ellened. Attól tartok, hogy a Te emlékezeted működik szelektíven, amikor megfeledkezel arról, hogy feleségemmel és gyermekeimmel együtt hogyan fogadtunk, az anyai beleegyezés hiányában kicsempészett fiaddal együtt, hány órát töltött Máté nálunk, hogy Te taníthass. Sokadmagammal együtt ■valóban nem tartottam szerencsésnek, hogy hatéves kisfiáddá! csak angolul. beszéltél, aminek rövidesen az volt a következmé; nye, hogy elfelejtetté anyanyel,• vét, és hozzátok kiutazó teStvé.reddel bem tudott beszélni. Ami jóval fontosabb: még Amerikában előbb érzékeltettem, majd nyíltan megmondtam, hogy nem voltam elégedett azzal a munkával, amit Te ott végeztél, azaz nem végeztél. Ezzel együtt sem 1986-os második emigrálási kísérleted, sem 1990-es diplomáciai ambícióidat nem én akadályoztam meg, és ugyancsak semmi közöm Jiem volt a miniszterei^ nöki tanácsadói testületből történt távozásodhoz. Miután a nyilvánosság elé álfái üldözési fnániád termékeivel, kénytelen vagyok válaszomat azzal zárni, hogy elvárom, a fentiek alapján nyilvánosan ismerd be sértettségből adódó tévedéseidet. Ha férfi vagy, akkor talán bocsánatot is fogsz kérni. Budapest, 1993. március 17. Jeszenszky Géza Oravecz Imre fiát nem Máténak hívják (továbbá nem is Lukácsnak vagy Jánosnak.) A gyerek neve: Márk. A szerkesztőség.
