Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-24 / 8437. szám

Köznevelés» 1993.má4c.19. 10- mert azt mondtam, hogy több szempontból van még teendőnk a törvénytervezettel kapcsolatban - a következők­re kívánok még sort keríteni: hogy esetleg korrigálhassuk a hiányosságokat, illetve tekin­tettel arra, hogy én szeretnék beszélni magukkal az érintett emberekkel, meg fogom hív­ni ide a nagyobb szakszerve­zetek vezetőit, és elbeszélge­tünk ezekről a kérdésekről.- Ez azt jelenti, hogy újra kez­dődik az érdekegyeztető munka?- Új vitát nyitni nem fo­gunk. Nyilván szét lehet szedni a törvényt, amint minden törvényt szét lehetne szedni, de ennek nincs értel­me. Azt viszont ígérhetem, hogy mielőtt a kormány to­vábbítja a parlamentbe a tör­vénytervezet szövegét, beszé­lek a felelősen nyilatkozni képes, hozzáértő érdekképvi­seleti szervezetek vezetőivel.- Magam is úgy gondolom, hogy jó volna, ha a magyar okta­tási rendszer változása demokra­tikus kontroll segítségével, tehát parlamenti támogatással pereg­hetne le; bár kétségtelen, hogy az iskolaügy többé-kevésbé spontán változásának sincsenek láthatóan nagy vesztesei. De talán a törvé­nyi szabályozásnál Is fontosabb az, amiről miniszter úr első nyi­latkozataiban beszélt, ön, mint modnta, stratégiai ágazatnak te­kinti a köz- ét a felsőoktatást le. Mit kiván konkrétan tenni azért, hogy ez az oly sokak által mór oly sokszor megfogalmazott cél csakugyan valósággá váljon?- Az ez évi költségvetésen már nem lehet változtatni. Én azt gondolom - és ehhez kaptam támogatást a minisz­terelnök úrtól akkor, amikor elvállaltam azt, amit elvállal­tam (egyébként nem köny­­nyen vállaltam el) -, hogy a rövid távú feladat a törvény­­csomag elkészítése és beve­zetése, a másik, ami fonto­sabb: egy távlati stratégiai tervnek kidolgozása, elfo­gadása, amely valóban felér­tékeli s az őt megillető hely­re helyezi az egész humán szférát. A történelem azt bi­zonyítja, hogy ahol fejlődés létrejött, az oktatást, kuta­tást, fejlesztést előzetesen komolyan preferálták. A tár­sadalomnak áldozatot kell hoznia ezért a területért. Hogy ez konkrétan mit je­lent? Ezt szeretnénk nem­zetközi összehasonlítással, belső elemzéssel, a társadal­mi, a kulturális, az oktatási folyamatok vizsgálatával, a kihívásokra adandó válaszok megfogalmazásával kidolgoz­ni. Ebből már a következő évre adódnak tennivalók és anyagi ráfordítási kötelezett­ségek is. Itt azt a kérdést kell eldönteni, amit minden csa­ládban: vagy mindenki egy­formán részesedik minden­ből, vagy van a családi élet­nek egy területe, amelyre többet kell áldoznunk. Én földműves családból szárma­zom, tudom, hogy ha fel­élünk mindent, ami egy év­ben termett, akkor nem tu­dunk áldozni olyan bővítés­re, amivel jövőre többet tu­dunk termelni. Vagy kapunk hitelt valahonnan - amerikai nagybácsitól, ugye, de hát nem kapunk vagy valahol ezt az összeget meg kell ta­karítani, a fogyasztást átme­netileg vissza kell fogni. Te­hát én úgy fogom fel, hogy a stratégiai ágazat kifejezés azt jelenti: nagyon alapos ki­munkáltság, elemzés, célki­tűzés mellett megpróbáljuk megfogalmazni, hogy 2000- ig mit jelent az oktatás és a kultúra, az egész humán szférának a megfelelő helyre helyezése. Mind szervezeti, mind financiális összefüg­gésben. Megpróbáljuk tető alá hozni ezt a stratégiai ter­vet, amelynek például az az egyik lényegi mondanivalója, hogy a pedagógustársadalom értékteremtő ereje sokkal nagyobb - sőt nemcsak az ereje, hanem a valóságos ér­tékteremtő teljesítménye is -, mint amennyit a társa­dalomtól eddig kapott. Nemcsak alulfizetett embe­rek a tanárok, hanem az egész tanári szerep alulérté­kelt a társadalomban. S ezt a helyzetet meg kell változ­tatni. Sajnos, nagyon régóta be­szélnek, beszélünk arról, hogy az oktatás stratégiai ágazat, de azért tegyük hoz­zá, hogy nem beszélni erről még nagyobb bűn volna. De bűn lesz az is - vagy inkább hiba, úttévesztés lesz -, ha nem vállalja a társadalom az oktatásügy és hozzá kapcso­lódóan a tudomány preferá­lását. Még ebben a nehéz gazdasági helyzetben is kell tudnunk áldozatot hozni az oktatás fejlesztéséért. Nem lesz könnyű ezt elfogadtatni, hiszen a lakásügynek, a vas­útnak, a rendőrségnek, a hadseregnek, az egészségügy­nek is hasonló gondjai van­nak, mint az oktatásügynek. De egyet tudok: engem azzal indítottak útnak, hogy az okta­tásügy, a kutatás és a kultúra stratégiai ágazatként kezelését nemcsak vállalhatom, hanem ezt el is várják tőlem. S én - legalábbis a lehetséges mérték­ben - megpróbálok ennek megfelelni.- Professzor úr, sok sikert kívá­nunk ehhez a törekvéséhez. Kö­szönjük az interjút. SZUNYOGH SZABOLCS

Next

/
Thumbnails
Contents