Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-18 / 8433. szám

Köznevelés, 1993.márc.12.

17__________________________

Március tizenötödike a polgári Magyarország születésnapja

Beszélgetés Katona Tamás történésszel

gyszer - néhány éve, még , —* a rendszerváltás előtt - * egy előadásában arról beszélt Katona Tamás, hogy a szabadságharc többek között azért lehetett sikeres, mert nagy tömegben odaálltak a forradalom ügye mellé azok a szakértők, akik - ha szabad így fogalmazni - már az előző rendszerben is szakértők voltak. A honvédség tisztikara például jelentős részben volt császári tisztekből került ki. Jól emlékszem erre az előadásra?- Nem egy európai forradalom azon bukott meg 1848- ban, hogy nem volt hozzá értelmiség. A reformkor egyik csodája éppen az volt, hogy nagy tömegben termelte a felsőfokú végzettségű és állástalan diplomásokat. E nélkül a fiatalság nélkül nem lett volna esélye a forradalom, még kevésbé a szabadságharc megvívásának. Hiszen számtalan posztra kellettek emberek. Kellettek az új honvédségbe hadnagyok és főhadnagyok, kellettek olyan emberek, akikre rá lehetett bízni az ágyúöntést, az egyenruhagyártást, a löporgyártást, rengeteg ilyen feladat volt. És - szerencsénkre ezekre a feladatokra akadt elegendő hozzáértő jelentkező.- Nem tápláltak velük szemben bizalmatlanságot, amikor beléptek a honvéd hadseregbe? Nem mondták nekik, hogy „de ti kiszolgáltátok az előző rezsimet l” Hiszen nem pályakezdő, „tiszta múltú” fiatalok voltak valamennyien. Aulich Lajos például „kiszolgálta a császárt”, még Napóleon ellen is harcolt a császár zászlaja alatt.- Igen, de nemcsak ö, hanem sokan mások, például hogy még egy aradi vértanút említsünk - Schweidel József ugyanezt tette. Nyilván volt ellenük gyanakvás. Tudjuk jól, hogy Leiningennek vagy Poeltenbergnek, akik szintén az aradi bitófán végezték, a szabadságharc alatt minden levelüket felbontották, cenzúráz-, ták. Poeltenberget ki is akarták dobni a honvédseregből. Vesztére Csányi László kormánybiztos kiállt érte. És Poeltenberg maradt. Pedig annak idején mint a Sándor huszárezredben rangban legidősebb százados, hajlandó lett volna cserélni bármelyik osztrák vagy német huszárezred rangban legutolsó, tehát tizenhatodik kapitányával, csakhogy ne kelljen Magyarországra jönnie. Felesége, szép lengyel asszony, Bécsben élt, Poeltenbergnek nem volt kedve Bécsből eljönni.- Nem adatott meg neki, hogy Bécsben öregedjen meg.- Nem. Az aradi vértanúk egyikeként halt meg a magyar szabadságért, anélkül, hogy bármikor tüzes magyarnak érezte volna magát. Egy dolgot tudott magyarul: huszártiszt

lévén piszokul tudón káromkodni. Volt gyanakvás vele szemben is, sokakkal szemben is. Néhány emberre persze okkal gyanakodtak kortársaik, mert amikor rosszabbra fordult a dolog, akkor rengetegen igyekeztek búcsút mondani a kapufélfának.- Nézzük azokat, akik a mi oldalunkon voltak. Közöttük az egység vagy a széthúzás tűnik Így utólag erősebbnek? Emlékszem, tavaly március tizenötödikén Ráday Mihállyal közösen vezetett Katona Tamás egy műsort. Arra gondoltam akkor, hogy Istenem, itt ül egy ellenzéki képviselő és egy kormánypárti képviselő, s mégis milyen szépen megértik egymást. Ez talán 48 hatása volt?- Azt hiszem, az egyetlen eset, amelyben a nagykoalíció működött, ez a Ráday Mihálylya! közösen készített műsor volt. 48 hatása? Az mindenesetre kétségtelen, hogy a szabadságharc - minden logikának fittyet hányva - azért tartott másfél évig -, hiszen megbukhatott volna akár másfél nap alatt is, mint a prágai forradalom -, mert egyrészt megvoltak ezek a kedvező előfeltételei, amelyekről már beszéltünk, s másodsorban, mert a nemzet egységes volt. Nemcsak a nemesség volt már a nemzet. 1848 sikerének egyik oka a márciusi törvényekben keresendő, amikor Magyarország egy nem akármilyen feudális országból egycsapásra a legkitűnőbb demokratikus alkotmányos szabályozással rendelkező európai ország lett. A polgári Magyarország születésnapja március tizenötödike. Az a csodálatos érdekegyeztető politika, amit Kossuth kialakított, az, hogy az igényelt, a szükséges,

az elkerülhetetlen társadalmi változás ne csak alulról, hanem

felülről is képviseltetett, hogy a foldesurak hajlandók voltak lemondani valós és vélt jogaikról -, ez döntően hozzájárult ahhoz, hogy addig soha nem látott nemzeti egység kísérte a forradalmat és a szabadságharcot.- Pedig a parlamentben a maihoz haaonló éle* viták is zajlottak.- Ezekről egyszerűsítő kép él az emberekben. Úgy gondoljuk, hogy a radikálisok, a két Madarász, a provinciális radikalizmus képviselői, vagy Pálffy Alberték, zz igényesebb radikalizmus képviselői lennének 48-49 igazi hősei, men ők a társadalmi igazságén szálltak síkra. Ez tagadhatatlan tény, ugyanakkor az is igaz, hogy ezek az emberek voltak a nemzetiségekkel kapcsolatban a legengesztelhetetlenebbek. Pálffy Alben még szükségesnek tartotta a nemzetiségekkel való megegyezést vagy kiegyenlítődést, de Madarászék - és Táncsics talán még náluk is jobban - a nemzetiségek megszüntetésével akarták elérni a céljaikat. Akár erőszakos megszüntetésükkel is. Nyilvánvaló, hogy ez a politika követhetetlen volt Kossuth számára. Úgy érzem, hogy Kossuthnak sokkal több baja volt a radikálisokkal, mint az úgynevezett békepárttal, amelyik nem volt ennyire szervezett, ideologikus párt. A létszáma is mindig aszerint változott, hogy jók vagy rosszak voltak-e a körülmények.- A nemzetiségekkel kapcsolatos kérdéskör nyilván meghaladja egy hetilap lehetőségeit, de azt érdekes volna tudni, hogy a nemzetiségek viselkedésével kapcsolatosan hagyományosan beidegződön kép és valóság között található-e valahol lényeges különbség?- A nemzetiségek közül azok fordultak eredménnyel szembe Magyarországgal, akik nemcsak fejlett társadalommal ren-