Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-18 / 8433. szám

168 Óra, 1993.márc.9. 1 r; X o A sajtó kormányképe és a kormány sa jtóképe A társadalom kamaszkora Beszélgetés a belügyminiszterrel A múlt heten Boross Péter belügyminiszter részt vett a Magyar-Izraeli Baráti Társaság rendezvé­nyén, amelynek résztvevői több ízben is aggodal­maiknak adtak hangot. Boross Péter a kormány nevében is kijelentette: amíg ez a kormány lesz hatalmon, szigorúan fellép minden szélsőséges, rasszista, antiszemita megnyilvánulással szem­ben. A belügyminiszter a sajtó és a hatalom kap­csolatának javításáról is nyilatkozott riporte­rünknek, Rózsa Péternek.- Ön a bevezetőben említett rendezvényen, de más alkalmakkor is többször utalt rá, hogy a sajtó sokszor túlreagál bizonyos szél­sőséges megnyilatkozásokat, például az an­tiszemita megnyilatkozásokat. Mi a véle­ménye arról, hogy - amennyiben persze igaz, hogy az újságírók sokszor túlírják eze­ket a jelenségeket - esetleg nem arra volna szükség, hogy minden ilyen alkalommal job­ban jelen legyen valamelyik kormányképvi­selőnek a véleménye is? Hogy a kormányta­gok ne csak a protokolláris események al­kalmával fejtsék ki álláspontjaikat?- En úgy hiszem, kétféle hiba lehetséges. Az egyik: nem szólni valamiről. A másik: túlrea­gálni. Ami a kormányzati megnyilatkozáso­kat illeti, én magam az utóbbi hónapokban legalább három alkalommal közvetítettem a kormány álláspontját: azt, hogy nem tűr meg semmilyen szélsőséget. Hogy ezek a megnyil­vánulások a szükségesnél kevesebb teret kap­nak - ahogyan azt néha magam is érzem annak talán a hazai sajtó politikai elkötele­zettsége is az oka lehel, de azzal kapcsolatban tiszta a lelkiismeretem, hogy a kormány nevé­ben többen is egyértelművé tettük álláspon­tunkat.- ön tehát úgy véli, hogy a sajtó egy ré­sze - nem tudom, mely politikai meggon­dolásból tenné, és hogy melyik részére utalt - nem keresi a kapcsolatot eléggé a kormány tagjaival?- A magyar sajtó meghatározó többsége ellenzéki politikai beállítottságú. Ezt egyéb­ként én egyfajta átmeneti korszaknak tar­tom, és úgy gondolom, hogy egyszer majd - ha elmúlnak vagy éppenséggel csökken­nek a lázak, az indulatok és a rendszervál­toztatás sok más kísérőjelensége - másfajta sajtómagatartásnak kell kialakulnia. Ma azonban úgy érzem, hogy a kormány állás­pontja ezekben a kérdésekben kevesebb te­ret kap, mint amennyi álláspontot nyilvá­nosságra hoz. Í- Vajon mi akadályozza meg a kor­mányt, hogy éljen a nyilvánosság lehető­ségeivel? Hiszen a sajtó mindenütt jelen van.- ön nagyon jól tudja, hogy először tör­ténik a hírközlés, aztán történik a,kom­mentálás, és az napokig eltarthat. És így alakul ki valamiről valamilyen kép a ma­gyar közvéleményben. Én magamról tu­dom, hogy nem túl régen volt alkalmam nyilatkozatot tenni a parlamentben. Ez hír­ként megjelent, de a kommentálása - tehát ennek a kormányálláspontnak az ébren tartása, a tudatosítása - nem volt olyan, mint amilyet ez a kormány nevében is tett nyilatkozatom talán megérdemelt volna. Itt nem személyes ügyről van szó, és nem ró­lam. I- Definiálva a sajtónak ezt a részét, mire gondol ön: a parlamenti ellenzékkel való azonosulásra, vagy pedig kritikai sze­repre?- Én úgy hiszem, hogy a parlamenti el­lenzékkel való azonosulás a kívántnál na­gyobb arányú a magyar sajtó nagyobb ré­szében. B- Minek alapján ítél így: a sajtó hangvé­teléből és témaválasztásából, vagy pedig személyes összefonódásokból?- Hangvételéből és témaválasztásából. De esetenként talán működik személyi kap­csolatrendszer is. B- Mivel magyarázza, hogy amikor Király B. Izabella rövid parlamenti megny ilatkozá-

Next

/
Thumbnails
Contents