Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-15 / 8430. szám
Népszabadság, 1993.márc.10 36 Kárpátalja: egység? széthúzás? Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség tavalyi, egyesek szerint botrányos közgyűlése után sokan attól tartottak: kettészakad a kárpátaljai magyarság, ellenszövetségek, ellenpártok jönnek létre. Az eltelt egy esztendő fejleményei szerencsére nem támasztották alá a nyílt kenyértörésről szóló jóslatokat, bár lépten-nyomon felröppentek hírek különböző szervezkedésekről, mi több, a KMKSZ választmányán belül Demokratikus Platform néven egy ellenzéki csoportosulás is létrejött. Ennek ellenére a legutóbbi felmérés szerint a KMKSZ és vezetősége mintha megszilárdította volna befolyását a kárpátaljai magyarság körében, hisz három híján 23 ezres tagságával egyike egész Ukrajna legnépesebb tömegszervezeteinek. Ez azonban sem minőségi előrelépést, sem nagyobb aktivitást nem vont maga után. A szövetség vezetőit gyakran illetik azzal a váddal, hogy kapcsolataikban túlságosan Budapest-centrikusak. Emiatt Kijevben legfelsőbb szinteken nemcsak a szövetség terveit nem ismerik, a kárpátaljai magyarság puszta létéről is kevesen tudnak. Áttörést ugyan az 1992-es esztendő sem hozott, de némi változást igen. A kárpátaljai, a lembergi és a kijevi magyar szövetségek által létrehozott Ukrajnai Magyarok Demokratikus Szövetsége - melynek legfőbb feladata a kijevi lobbyzás lett volna - ugyan most sem fejt ki a nagyközönség által is tapasztalható érdemi tevékenységet, de a KMKSZ hágón túli nyitását jelzi, hogy újabban időt szakít egy-egy kijevi útra is. Részt vett például azon a konferencián, melyet az országban élő nemzetiségiek számára rendeztek az ukrán fővárosban. Ugyancsak a szövetség tekintélyét jelzi, hogy képviselői ott vannak az ukrán-magyar vegyes bizottságban, s így részese löhet-a-kétország közötti kapcsolatok formálásának. • ' A szükebb környezetei illetően igaz ugyan, hogy sem a megyei különleges önkormányzat, sem a Beregszász központú magyar autonómia ügyé nem mozdult el a holtpontról - ezek megteremtése sarkalatos cél a szövetség programjában -, de más fejlemények azt bizonyítják. a szövetségnek súlya van, véleményét messzemenőkig figyelembe veszik a helyi politikai légkör kialakításában. Példaként említhető a kétnyelvű feliratok használatát előíró rendelet éppúgy, mint az a tanácsi határozat, amely számos magyar településnek adta vissza történelmi nevét. A sikerek és félsikerek ellenére azonban hiba lenne azt állítani, hogy csökkent az elégedetlenkedők tábora. A kezdetben megfogalmazott kizárásos politikából eredően a szövetség megteremtői eleve lehetetlenné tették azoknak a magyaroknak a közeledését, akik gazdasági vagy politikai posztot töltöttek be a korábbi rendszerben, s így eleve számos értékes ember támogatásától fosztották meg önmagukat; sok befolyásos ember továbbra is távol tartja magát a szövetségtől. Az értelmiségiek újabb csoportjait sem sikerült megnyerni az ügynek, s az a sajnálatos tendencia is megfigyelhető, hogy a korábban aktív értelmiségiek egy jelentős csoportja eltávolodott a szervezettől. Az elnökség mindezt gazdasági okokra és személyes sértődésekre vezeti vissza. Mások viszont éppen a jelenlegi vezetőség merev magatartásával magyarázzák a helyzetet. Sokan sérelmezik az elnökségi döntéseket és a titkársági ügyleteket körüllengő titokzatosságot, bizonyos kérdésekben a nyíltság teljes hiányát. Hiányolják a szövetség ifjúság- és gazdaságpolitikáját. Szemére vetik, hogy bár nevében is deklarálja elkötelezettségét, a kultúrát teljesen elhanyagolja. Kétesnek tartják a Kárpátaljai Nemzetiségek Demokratikus Ligájában kifejtett tevékenységét: hegemóniára tör, s ha ez nem sikerül, a Liga szétbomlasztása a cél. A sajtóban többször kifogásolták, hogy a KMKSZ vezetői mind idehaza, mind Budapesten túlbecsülik saját jelentőségüket. Felróják például, hogy a kárpátaljai magyarság egyedüli érdekvédőinek tüntetik fel magukat, s elvárják, hogy minden, Kárpátaljával kapcsolatos akciót rajtuk keresztül bonyolít_sanak le .Feltehetőén igaza van az elnökségnek abban, hogy egyelőre más, a kárpátaljai összmagyarság érdekeit szem előtt tartó tömegszervezet nem létezik, s részben azoknak is, akik úgy vélik, a torzsalkodásnak anyagi mozgatórugói is vannak. Mindazonáltal nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az utóbbi egy-két évben számos magyar szakmai intézmény, szervezet jött létre - pedagógusszövetség, cserkészszövetség, könyvtárosok szövetsége, zenei társaság, képzőművészeti társaság stb. Ezek bár nem fordulnak szembe a szövetséggel, annak anyagi és ■ erkölcsi támogatása nélkül, azt megkerülve tevékenykednek. A legnagyobb veszély azonban az, s ezzel a KMKSZ vezetői is tisztában vannak, hogy még mindig nem került le a napirendről egy másik, hasonló kárpátaljai magyar politikai szervezet létrehozásának terve. A szövetség vezetői úgy vélik, hogy az esetleges szervezkedöknek nem sikerült tömegbázist kiépíteniük, mivel, mint mondják, kevés köztük a lakosság szemében hiteles személy. Másrészt - teszik hozzá - képtelenek lennének egy, a KMKSZ-ével vetélkedő másik programot ajánlani, politikailag újat mondani. Egy ténnyel pedig mindenképpen szembe kell nézniük: szervezkedésük az amúgy is kiábrándult, erősen megtépázott kárpátaljai magyarság megosztásához vezethet. Ez utóbbi aligha lehet célja józanul gondolkodó embernek. A leginkább járható és mindenki számára üdvös út az lenne, ha mindenki a szövetségen belül próbálná érvényre juttatni elképzeléseit, nem a sajtón keresztül üzengetnének egymásnak, s nem is söpörnék szőnyeg alá a felgyülemlett problémákat. Erre március 13-án jó alkalmat kínál a KMKSZ Nagyszőlősön összeülő tisztújító közgyűlése. Előzetes értesülések szerint azonban nem várható változás sem a vezetőség jösszetételében, sem pedig a ! szövetség politikájában. Félő tehát, hogy fennmaradnak a kárpátaljai magyarokat megosztó ellentétek. Ungvár, 1993. március Köszeghy Elemér
