Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-12 / 8429. szám

Magyar Hírlap, 1993.márc.5. Nyers Rezső a Nagy Imre-iratokról Politikai plasztikbombának szánták Fejlő Ferencet már egy évvel ezelőtt foglalkoztatta a Nagy Imre-dokumentumok ügye. Egy tanulmány megírását is fontolgatta, melyet azonban magyarországi véleményekkel együtt akart közzétenni valamelyik francia lapban. Akkor kért meg, hogy készítsek interjút a dokumentumok hazai sorsának egyik legközelebbi — és Fejtő számára leghitelesebb — tanújával, Nyers Rezsővel. Végül Fejtő helyesebbnek látta, ha nem publikál semmit a bizonytalan hitelű iratokról. így az interjú asztalfiókban maradt, míg most a La Stampa közlése újra aktuálissá tette. — Amikor 1989-ben Grósz Ká­roly egy előadói beszédben a Köz­ponti Bizottságot informálta a Nagy Imrére nézve kompromittáló doku­mentumok létezéséről, ön a párt el­nöke volt. Mikor és hogyan szerzett tudomást ezek létezéséről? — Minisztertanácsi dolgozószo­bámban egy-két hónappal korábban felkeresett Muszatov, a Szovjetunió Kommunista Pártja külügyi osztá­lyának helyettes vezetője és betekin­tésre átadott nekem egy iratcsoma­got. Hozzátette szóban, hogy miről van szó. A KGB-ben összeállították Nagy Imre szovjetunióbeli múltjával kapcsolatos dokumentumokat, és ezeket át akarják adni a magyar párt­vezetésnek. Nem említene, hogy azt kérésre vagy önkéntesen csinálták. Látogatása időben egybeesett a Nagy Imre-temetéssel, tehát látha­tóan valamiféle politikai plasztik­bombának szánták valakik. Maguk az iratok eredeti anyagok másolatai voltak, akkor csak belenéztem az anyagba, és hitelességüket nem volt módom ellenőrizni. Később Grósz Károly megmutatta, akkor tanulmá­nyoztam viszonylag alaposabban. Oroszul írt anyagok voltak, Nagy Imre önéletrajza, vele kapcsolatos je­lentések, de talán volt valami fordí­tás is mellette. Muszatov elmondta, hogy Nagy Imre a Szovjetunióban szoros kapcsolatban állt az NKVD- vel. Engem a dolog sokkolt, mert bár tudtam, hogy különleges kapcsolatai lehettek a szovjet párttal és talán a hatóságokkal is, de ilyenre nem gon­doltam. Ezek az iratok ugyanis a szovjet titkosszolgálattal való együtt­működésre utaltak. Megrökönyöd­tem és indignálódtam is, hogy ezek miért most kerülnek ide, miért nem korábban. Azt mondtam Muszatov­­nak, nem helyeslem, hogy ezeket most átadják és mi átvegyük, nincs módunk ellenőrizni és értékelni. Nem hivatalosan járt nálam, a sze­mélyes véleményemet kérdezte. Is­mertük egymást régen, már abból az időből, amikor az általa képviselt szervezetben még ellenem gyártották a reformista-revizionista tevékenysé­gemről szóló „dokumentumokat”. Muszatov akkoriban is ott dolgozott, később a magyar követségen volt ta­nácsos, ismerős volt Magyarorszá­gon. Utólag meggondolva, szinte biztosra veszem, hogy 1989 júniusá­ban nem csak engem kérdezett meg, hanem többeket. A többség valószí­nűleg amellett volt, hogy adja át, vagy ha nem, akkor mások vélemé­nye nagyobb súllyal esett latba, így átadta azokat Grósz Károlynak, mint utóbb megtudtam. —Hogyhogy utóbb? Nem kérdez­te meg erről Grósz Károlyt? — Emlékezetem szerint nem, én akkor még nem voltam elnöki tiszt­ségben, ha foglalkozik vele, neki kellett prezentálnia a vezetés számá­ra. Azok olyan Tohanó idők voltak, hogy erre nem jutott több figyel­mem. Abban a íriszemben voltam, hogy noha ezek az iratmásolatok lé­teznek, de senki kezében nem ki­játszható politikai kártyák. Az ügyet, a papírokat alapos vizsgálat alá kell majd egyszer venni. 1989 szeptemberében azután — időközben én már pártelnök lettem — meglepetésként ért. hogy Grósz Károly pártfőtitkári referátumában elmondta, hogy a központi bizottság milyen dokumentumokat kapott az SZKP-tól. Ezekből idézett, termé­szetesen már magyarul. Kiderül be­lőlük, mondta, hogy Nagy Imre az NKVD titkosszolgálatának aktív tag­ja volt, Vologya álnéven adott jelen­téseket, és tevékenysége sokakat jut­tatott börtönbe, sőt többen informá­cióinak áldozataivá váltak. Erről ak­kor érdemi vitát nem nyitottunk, csu­pán rövid kérdések és konkrét vála­szok hangzottak el az ügyben. — Hogyan fogadták a központi bizottság tagjai ezt a bejelentést? — Döbbenten. Szót kértem, és az­zal hárítottam el a vitát, hogy ezek az iratok így nem dokumentatív ere­jűek, alapos vizsgálatot igényelnek, a kort és a szovjet viszonyokat jól is­merő történészek bevonásával kell elemezni őket, és minthogy erre nincs mód, le kell venni a napirend­ről a témát. Azt is hozzátettem, hogy az iratanyagok a 30-as évekre vonat­koznak, Nagy Imre akkori tevékeny­ségének is csak egy szeletéről adnak számot, ha egyáltalán hitelesek, míg a magyar politikában Nagy Imre 1945 utáni honi tevékenysége az, ami politikai ellentétek és összeütkö­zések tárgya volt, a rehabilitáláshoz is ezt kellett mérlegelni. Grósz is tu­domásul vette véleményemet, és így a központi bizottság a kérdést levette a napirendről, pontosabban önálló pontként napirendre sem vette. — Váratlan akció volt ez Grósz Károlytól? — Számomra igen, ezért utána felróttam neki, miért nem egyeztet­ve járt el ez ügyben. Kapcsolatunk egyébként korrekt volt. ezért lepett meg, hogy ez ügyben megkerült. — Említette, hogy Grósz Károly­tól e KB-ülés után kapta meg az iratcsomagot. Mit tartalmazott? — 1930-ból származott az első irat. egy személyi adatlap. Nem de­rült ki, milyen intézmény kérdőíve volt. Elképzelhető, hogy az OGPU számára készült, de ez nem volt vilá­gos. A következő irat már 1933-ból való volt, felvételi ív. ha jól emlék­szem, ezen volt fejléc is: OGPU. Mellékelve volt egy kézírásos, dá­tum és fejléc nélküli nyilatkozat, amely arról szólt, hogy az aláíró — orosz névvel Vladimir Joszifovics I Nagy — tevékenysége során az I OGPU-ról és munkájáról birtokába I jutott ismereteket szigorúan megőrzi, sem rokonainak, sem másnak arról említést nem tesz. Még egy jelzés nélküli kézírásos papírlap volt mel­lette, afféle kötelezettségvállalás, hogy az aláíró rendszeresen jelentést tesz antikommunista, szovjetellenes megnyilatkozásokról. Az utolsó mondata ennek az volt. hogy Volo­gya néven fog jelenteni. Ez szintén V. J. Nagy által aláírt, de fejléc és dá­­. tűm nélküli lap volt..Nézegettem az „ írást, a grafológiához ugyan nem ér­etek; csak annyit láttam valószínűsít­­hetőnek, hogy egy kéztől valók. Az tűnt föl, hogy ez a kötelezettségvál­laló nyilatkozat szemlátomást gyor­san, kapkodva készült. Míg ugyanis a többi írás szép volt, jól olvasható, ez kissé kusza.

Next

/
Thumbnails
Contents