Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-12 / 8429. szám

Magyar Hírlap, 1993.márc.5.

Nyers Rezső a Nagy Imre-iratokról

Politikai plasztikbombának szánták

Fejlő Ferencet már egy évvel ezelőtt foglalkoztatta a Nagy Imre-dokumentumok ügye. Egy tanulmány megírását is fontolgatta, melyet azonban magyarországi véleményekkel együtt akart közzétenni valamelyik francia lapban. Akkor kért meg, hogy készítsek interjút a dokumentumok hazai sorsának egyik legközelebbi — és Fejtő számára leghitelesebb — tanújával, Nyers Rezsővel. Végül Fejtő helyesebbnek látta, ha nem publikál semmit a bizonytalan hitelű iratokról. így az interjú asztalfiókban maradt, míg most a La Stampa közlése újra aktuálissá tette.

— Amikor 1989-ben Grósz Károly egy előadói beszédben a Központi Bizottságot informálta a Nagy Imrére nézve kompromittáló dokumentumok létezéséről, ön a párt elnöke volt. Mikor és hogyan szerzett tudomást ezek létezéséről?

— Minisztertanácsi dolgozószobámban egy-két hónappal korábban felkeresett Muszatov, a Szovjetunió Kommunista Pártja külügyi osztályának helyettes vezetője és betekintésre átadott nekem egy iratcsomagot. Hozzátette szóban, hogy miről van szó. A KGB-ben összeállították Nagy Imre szovjetunióbeli múltjával kapcsolatos dokumentumokat, és ezeket át akarják adni a magyar pártvezetésnek. Nem említene, hogy azt kérésre vagy önkéntesen csinálták. Látogatása időben egybeesett a Nagy Imre-temetéssel, tehát láthatóan valamiféle politikai plasztikbombának szánták valakik. Maguk az iratok eredeti anyagok másolatai voltak, akkor csak belenéztem az anyagba, és hitelességüket nem volt módom ellenőrizni. Később Grósz Károly megmutatta, akkor tanulmányoztam viszonylag alaposabban. Oroszul írt anyagok voltak, Nagy Imre önéletrajza, vele kapcsolatos jelentések, de talán volt valami fordítás is mellette. Muszatov elmondta, hogy Nagy Imre a Szovjetunióban szoros kapcsolatban állt az NKVD- vel. Engem a dolog sokkolt, mert bár tudtam, hogy különleges kapcsolatai lehettek a szovjet párttal és talán a hatóságokkal is, de ilyenre nem gondoltam. Ezek az iratok ugyanis a szovjet titkosszolgálattal való együttműködésre utaltak. Megrökönyödtem és indignálódtam is, hogy ezek miért most kerülnek ide, miért nem korábban. Azt mondtam Muszatovnak, nem helyeslem, hogy ezeket most átadják és mi átvegyük, nincs módunk ellenőrizni és értékelni. Nem hivatalosan járt nálam, a személyes véleményemet kérdezte. Ismertük egymást régen, már abból az időből, amikor az általa képviselt szervezetben még ellenem gyártották a reformista-revizionista tevékenységemről szóló „dokumentumokat”.

Muszatov akkoriban is ott dolgozott, később a magyar követségen volt tanácsos, ismerős volt Magyarországon. Utólag meggondolva, szinte biztosra veszem, hogy 1989 júniusában nem csak engem kérdezett meg, hanem többeket. A többség valószínűleg amellett volt, hogy adja át, vagy ha nem, akkor mások véleménye nagyobb súllyal esett latba, így átadta azokat Grósz Károlynak, mint utóbb megtudtam.

—Hogyhogy utóbb? Nem kérdezte meg erről Grósz Károlyt?

— Emlékezetem szerint nem, én akkor még nem voltam elnöki tisztségben, ha foglalkozik vele, neki kellett prezentálnia a vezetés számára. Azok olyan Tohanó idők voltak, hogy erre nem jutott több figyelmem. Abban a íriszemben voltam, hogy noha ezek az iratmásolatok léteznek, de senki kezében nem kijátszható politikai kártyák. Az ügyet, a papírokat alapos vizsgálat alá kell majd egyszer venni.

1989 szeptemberében azután — időközben én már pártelnök lettem — meglepetésként ért. hogy Grósz Károly pártfőtitkári referátumában elmondta, hogy a központi bizottság milyen dokumentumokat kapott az SZKP-tól. Ezekből idézett, természetesen már magyarul. Kiderül belőlük, mondta, hogy Nagy Imre az NKVD titkosszolgálatának aktív tagja volt, Vologya álnéven adott jelentéseket, és tevékenysége sokakat juttatott börtönbe, sőt többen információinak áldozataivá váltak. Erről akkor érdemi vitát nem nyitottunk, csupán rövid kérdések és konkrét válaszok hangzottak el az ügyben.

— Hogyan fogadták a központi bizottság tagjai ezt a bejelentést?

— Döbbenten. Szót kértem, és azzal hárítottam el a vitát, hogy ezek az iratok így nem dokumentatív erejűek, alapos vizsgálatot igényelnek, a kort és a szovjet viszonyokat jól ismerő történészek bevonásával kell elemezni őket, és minthogy erre nincs mód, le kell venni a napirendről a témát. Azt is hozzátettem, hogy az iratanyagok a 30-as évekre vonatkoznak, Nagy Imre akkori tevékenységének is csak egy szeletéről adnak számot, ha egyáltalán hitelesek, míg a magyar politikában Nagy Imre 1945 utáni honi tevékenysége az, ami politikai ellentétek és összeütközések tárgya volt, a rehabilitáláshoz is ezt kellett mérlegelni. Grósz is tudomásul vette véleményemet, és így a központi bizottság a kérdést levette a napirendről, pontosabban önálló pontként napirendre sem vette.

— Váratlan akció volt ez Grósz Károlytól?

— Számomra igen, ezért utána felróttam neki, miért nem egyeztetve járt el ez ügyben. Kapcsolatunk egyébként korrekt volt. ezért lepett meg, hogy ez ügyben megkerült.

— Említette, hogy Grósz Károlytól e KB-ülés után kapta meg az iratcsomagot. Mit tartalmazott?

— 1930-ból származott az első irat. egy személyi adatlap. Nem derült ki, milyen intézmény kérdőíve volt. Elképzelhető, hogy az OGPU számára készült, de ez nem volt világos. A következő irat már 1933-ból való volt, felvételi ív. ha jól emlékszem, ezen volt fejléc is: OGPU. Mellékelve volt egy kézírásos, dátum és fejléc nélküli nyilatkozat, amely arról szólt, hogy az aláíró — orosz névvel Vladimir Joszifovics

I Nagy — tevékenysége során az I OGPU-ról és munkájáról birtokába I jutott ismereteket szigorúan megőrzi, sem rokonainak, sem másnak arról említést nem tesz. Még egy jelzés nélküli kézírásos papírlap volt mellette, afféle kötelezettségvállalás, hogy az aláíró rendszeresen jelentést tesz antikommunista, szovjetellenes megnyilatkozásokról. Az utolsó mondata ennek az volt. hogy Vologya néven fog jelenteni. Ez szintén V. J. Nagy által aláírt, de fejléc és dá. tűm nélküli lap volt..Nézegettem az „ írást, a grafológiához ugyan nem éretek; csak annyit láttam valószínűsíthetőnek, hogy egy kéztől valók. Az tűnt föl, hogy ez a kötelezettségvállaló nyilatkozat szemlátomást gyorsan, kapkodva készült. Míg ugyanis a többi írás szép volt, jól olvasható, ez kissé kusza.