Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-01 / 8425. szám
Interjú Kozma Tamással az egyházak és az iskolák kapcsolatáról Nemcsak a hívőket, minden megfáradt lelket szolgálni kell i Magyar Hírlap 1993.febr.25. 31 Kolozsvárt teológiát végzett, Szegeden tanári diplomát szerzett Kozma Tamás, az Oktatáskutató Intézet főigazgatója. Szakértőként is, teológusként is illetékes tehát, hogy véleményt nyilvánítson egyházak és iskolák kapcsolatáról. Két újabb kiadványban — az Educatio 1992/1. számában, valamint a Reformvitáink című kötetben Kozma Tamás aggodalmakat hangoztat. Ezekről kérdezi munkatársunk. — Meglepett az ön két írása: azt hinné az ember, hogy egyháztag létére, ön apologétája, védelemezője lesz az egyházak szerepvállalásának az oktatásban. Ehelyett azt tapasztalom, kritikusan szemléli ezt a folyamatot. — Aggódom, hogy az egyházak elveszíthetik azt a széles körű támogatást és rokonszenvet. amelyet a Kádár-rendszer végnapjaiban élveztek. Sokan ítélik úgy, hogy túl mohón láttak neki iskoláik visszaszerzésének. Saját kutatásaink szerint is az aktív egyháztagok mintegy 15-20 százalékát képezik a lakosságnak. További 30-40 százalékuk a „maga módján" vallásosnak nevezi magát. Ők azok, akiket meg is nyerhetnek, de el is idegeníthetnek az egyházak. — Minisztériumi tisztviselők és egyházi személyiségek egyaránt arra hivatkoznak, hogy még csak egykori iskoláik elenyésző százalékát nyerték vissza, 2-3-4 százalékról beszélnek, nem többről. — Akadnak azonban települések, ahol némely egyház — történeti okból — monopolhelyzetbe került vagy kerülhet az oktatásügyben. — Például a tanítójelöltek egyharmada hamarosan egyházi képzőkből kerül ki... — Igen, mert a népiskolák több mint 60 százaléka az 1948-as államosítás előtt egyházi kézben volt. Mégis úgy vélem, ma nem ez a királyi útja annak, hogy az egyházak végre visszatérjenek a magyar társadalomba: nemcsak híveiket kell szolgálniuk, hanem mindenkit, aki „megfáradt és megszomorodott". Ma újra sajnálatosan sokan vannak ilyenek. Ezért az egyházak társadalmi reintegrációjának kitüntetett útja a szeretetszolgálat — diakónia —, ahogy mi protestánsok mondjuk, s a karitász, ahogy a katolikusok nevezik. Szociális gondoskodás tanítással és neveléssel kombinálva — óvodák, napközik, kollégiumok, a speciális nevelés intézményei — ezek a keresztény örömüzenet hirdetésének valódi alkalmai azok számára, akik a „maguk módján” vallásosak, vagy még nem is azok. — Mivel magyarázza az egy házi értelmiség szereptévesztéséi ? — A közvélemény úgy tartja, hogy 1948-ban egy régi politikai követelés teljesült: az egyházak és az állam szétválasztása, valójában az ellenkezője történt: az egyházak végletes államosítása. Azzal, hogy az egyházakat megfosztották vagyonuktól és önkormányzatuktól, minden korábbinál szigorúbb állami és ideológiai függőségbe kerültek. Értelmiségüket, mindenekelőtt a lelkészi kart, marginalizálták. Négy évtizeden át abban a tudatban nevelődtek, elzárva a kultúra, a tudományosság és a társadalmi cselekvés fősodrától, hogy ha nem üldözik is őket, valami dohos múlt maradványai. Csoda-e, ha 1989— 90-ben a napfényre lépve, szinte kápráztatják őket a hirtelen jött lehetőségek? Erre a kihívásra nemcsak a lelkészi kar nem volt felkészülve, de senki, a pedagógusok sem. — A: iskolarendszerbe nem férne bele a: egyházi iskolák hálózata'’ — Dehogynem. Az egyházi közép- és általános iskoláknak helyük lesz a jövő sokszínű iskolarendszerében: akárcsak más magániskoláknak. De egyelőre nincs tisztázva megnyugtatóan a (magán) iskolafönntartó és az intézmény viszonya. Például: milyen célt szolgáljanak. Az egyházközségi tagok gyerekeinek nevelését? A gyülekezeti tagok nevelését egyházi szellemben? Vagy pedig minden állampolgárét „keresztény szellemben"? A zsidó-keresztény hagyomány kultúraalakító szerepe nélkülözhetetlen és tagadhatatlan, enélkül nincs európai műveltség. Ezért az általános vallásismeretnek helye kell legyen a nyilvános iskolai oktatásban. Sajnos nincs tisztázva, hogy az egyházi iskolában, ha a költségvetés is finanszírozza, milyen szerepet vállaljon az iskolafenntartó és, mennyire alakíthatja a tanterveket. Ezt nem szabályozza törvény. — De egyelőre az állami iskola helyzetét sem. Mit kellene tehát szabályozni? — Talán szokatlan, amit most kimondok: az egységes közoktatás híve vagyok. A parlamentnek és a kormánynak meghatározó szerepet kellene betöltenie a közoktatás rendszerének alakításában. — Tilalomfákat akar? — Igen. A tisztesség tilalomfáit állítani a lelkiismereti szabadság és a demokrácia védelmében. Nyilvái
