Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-12 / 8429. szám
Népszabadság, 1993.márc.4 Mi fél év alatt egyenesbe hoznánk a kereskedelem privatizációját- mondja Schagrin Tamás helyettes államtitkár Meglehet, a múlt századbeli filozófus a privatizáció láttán ma felülbírálná állítását, amely szerint az ember annyiban különbözik a természet alacsonyabb rendű élőlényeitől, amennyiben tudatos. Szemben a pókkal, amely csak úgy szövögeti a hálóját, az ember előbb eltervezi, milyen házban is akar lakni, és csak azután fog hozzá a megépítéséhez. Ahol a privatizációt irányítják, valóban nem készítettek tervrajzot a jövő gazdaságáról. Van viszont valamelyes elképzelése a jövő kereskedelméről és vendéglátásáról Schagrin Tamásnak, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium (IKM) helyettes államtitkárának. Ő azonban, mint alább elmondja, most nem túl sok befolyással bír a dolgok alakulására.- Az ön nevéhez fűződik a privatizáció előhírnökének tekinthető szerződéses rendszer bevezetése a kereskedelemben és az 1990 szeptemberében elfogadott előprivatizációs törvényjavaslat is javarészt az ön munkája. A múlt nyáron az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsa elfogadta az IKM által javasolt privatizációs elveket, ám ön szerint azok nem igazán érvényesülnek. Véleménye szerint mi a baj a privatizációval?- Az elfogadott állásfoglalás szerint például a kereskedelmi vendéglátást nem vállalatonként, hanem üzletenként kell eladni. Sőt mivel sok vállalat már átalakult állami többségű gazdasági társasággá, az igazgatótanács azt is elfogadta, hogy ahol az állam érdekeltsége megengedi, ott a társaságokhoz tartozó vendéglátóhelyeket is külön-külön értékesítik. Kivételt csak szakmai jellegzetességeket felmutató üzletláncok képezhetnek. Ehhez képest szinte semmi sem történik. a végrehajtás szervezéséből pedig a minisztérium ki van zárva.- Minek kellene történnie?- Szerintünk pályázatot kellene kiírni tanácsadó cégek számára, amelyek ezt a feladatot üzleti alapon végrehajtják. Az ugyanis teljesen világos, hogy ameddig a vállalatok terjesztenek elő privatizációs elképzeléseket, addig minden vállalat azt igyekszik bizonyítani, hogy nélküle a magyar vendéglátás összeomlik" és ha nincs a vállalat, akkor az emberek nem fognak étterembe vagy kocsmába járni.- Kétségtelen, hogy az igazgatók szeretnék megőrizni pozicióikat, ennek érdekében a vállalatot egyben tartani. Az is igaz, hogy az ÁVÜ eddig csak ott indította el a privatizációt, ahol a vállalat kezdeményezte azt. Mégsem tudunk egyetlen olyan esetről sem, hogy vendéglátó céget egeszben adtak volna el.- Gondoljon csak a Miskolci Vendéglátó Vállalatra. Egyébként küzdünk azért, hogy az igazgatótanács döntésének érvényt lehessen szerezni. Ha azonban a korábban létrehozott kereskedelmi privatizációs bizottság működését meg kívánják szüntetni, akkor -az együttműködés nehezebb lesz.- Úgy tudom, megszüntetésről szó sincs, csak azt deklarálták, hogy a bizottság véleménye nem kötelező a döntéshozókra.- Előfordult, hogy a bizottságban egyhangú vélemény alakult ki, egyedül az ÁVÜ képviselője volt eltérő állásponton, ám ennek ellenére a munkahelyi vendéglátó vállalatot külföldinek adtak el. A vendéglátás egyébként tipikusan az a kisüzemi tevékenység, amelyre a hazai kistulajdonosi réteg vállalkozhat. Ezt az alapos feltételezést érvényesítette az előprivatizációs törvény is, amely a hazai kisbefektetőket előnyben részesítette.- Nemhogy előnyben részesítette, hanem csakis nekik kínált licitálási, vásárlási lehetőséget, és kizárta a külföldieket. Most ön szerint ezt kellene megismételni a nagyobb vendéglátó üzletek eladásánál?- Ezt, vagy valami hasonlót.- Ha így gondolja, akkor miért szűkítették le annak idején az előprivatizációs törvény hatályát a legkisebb üzletekre?- Akkor a már félig privatizált, tehát a szerződéses és a hasonló rendszerben működő üzletek, valamint a legkisebb egységek magánkézbe adása volt a cél. Akkor úgy gondoltam, hogy ez az a terület, ahol bizonyos privatizációs módszereket ki lehet próbálni. Azok az elvek, amelyek először ebben a törvényben fogalmazódtak meg - tehát hogy privatizáció és nem reprivatizáció legyen, hogy a közigazgatási területenként szervezett kereskedelmi struktúrát oldani kell, és hogy a privatizáció versenyeztetéssel, üzleti alapon történjék - helyesnek bizonyultak. Emellett az előprivatizáció azért is csak a viszonylag kisebb üzletre terjedt ki, hogy közben azért a kereskedelem, a vendéglátás tevékenysége zavartalanul folyhasson.- Most tíz budapesti Közért vállalat nagyobb üzleteit adja el az ÁVÜ, ha jól tudom, az IKM által javasolt elvek szerint. A vidéki élelmiszer-kereskedelem privatizációját is így képzelik?- Ami a Közért-privatizációt illeti, a javaslat megszületésétől a döntésig, majd a döntés meghozatalától a végrehajtásig túl hosszú időt vesz igénybe. Meggyőződésem, hogy sokkal gyorsabban megtörténhetett volna. A vidéki élelmiszer-kereskedelem privatizációja hasonló lehet, amennyiben az üzletenként történő eladás melw
