Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-01 / 8425. szám
Magyar Nemzet 1993.febr.23. 29 Minek is nevezik azl a kort hivatalosan, muzeológusi ki-1 fejezéssel, amelyben élünk, s miként titulálják az előzőt - faggattam volna mintegy bevezetésül a bu-1 davári palota A-épületébcn folytatott beszélgetés alkalmával vendéglátóimat. De ők azt válaszolták, hogy sehogyan, egyszerűen csak gyűjtik a ma és a tegnap emlékeit. Lehet, hogy az intézmény vezetője s dolgozói ösztönösen ódzkodnak a beskatulyázásoktól, akkor is, ha történelmi korszakokról szólnak, merthogy a munkahelyükül szolgáló épület homlokzatán az utóbbi évtizedekben többször cseréllek táblát. Legújabb Kori Történeti Múzeumként alakult meg, s ténylegesen a nemzeti történelem XLX-XX. századi anyagát gyűjtötte. Majd amikor az ideológiai vezetők látták, hogy a többi szocialista országban sorra nyílnak meg a forradalmi múzeumok, a feliratot kicserélték Magyar Munkásmozgalmi Múzeumra, miközben az erről szóló utasítás a létesítmény korábbi feladatkörének változatlanul hagyásáról rendelkezett.- Amíg a munkásmozgalmi név virított a bejáratnál, mindenki Legújabb Kori Történeti Múzeumként emlegette - hallgatom dr. Szikossy Ferenc főigazgató-helyettest, aki tíz esztendeje áll az intézmény élén. - Most meg, hogy három éve végre újra felvehettük az eredeti nevet, sokan következetesen Munkásmozgalmi Múzeumnak titulálnak bennünket. A kenti hercegnő kutat-Am ez a szó már erősen pejoratív. Nem látják kárát?- Igazából nem. A kiállításaink nagyon látogatottak. A tavalyi évben százezer fölött volt a múzeumunkba .bejövő látogatók száma. Előítéletet a régi név legföljebb annál az embernél okozhat, aki soha nem volt ebben i múzeumban, nem győződön meg róla, milyen volt például a százhatvanezer látogatót vonzó Sztálin- Rákosi kiállításunk, a szentpétervári haditudósító oroszországi felvételeiből válogatott bemutatónk vagy az ugyancsak sikeresnek mondható Wallenberg-tárlatunk. Régebben néhány vonatkozásban még védelmet is jelentett ez a név. Amikor 1989-ben bemutattuk' az'T956-os *gyűjtemé- " nyűnket, kérdezték, hogyan sikerült ilyen rövid idő alatt ennyi anyagot összeszednünk. A leltári számokból kiderül a beszerzés időpontja. Nem volt olyan év, amelyben ne gazdagí-A Kádár-hagyatékra várva... lőttük volna jelentősen ezt a dokumentumrészt.- Gondot inkább a munkásmozgalmi név és a valóságos tevékenység közötti eltérés okozott olykor - veszi át a szót Stemlerné Balogh Hona, a fényképtár vezetője. - A mi részlegünk őrzi a múzeumon belül a legnagyobb darabszámú anyagot: ez az egész magyar történelemre vonatkozó nemzeti fotótár. Szeneágazóak a külföldi kapcsolataink. A kelet-európai kollégák irigyeltek is bennünket, mert máshol komolyan vették a „forradalmi ságot", bennünket viszont hagytak, hogy a szakmát műveljük saját belátásunk szerint. A megrökönyödésre a legszebb példa, hogy amikor a kend hercegnő, aki Erzsébet királynő-képeket kutatott, mivel könyvet szereled volna írni a vele szegről-végről rokonságban lévő uralkodóról, az angol követség többször is hitetlenkedve idetelefonált, hogy valóban a Munkásmozgalmi Múzeumba kell-e jönnie a hercegnőnek, aki aztán el is látogatón hozzánk. Az ilyesfajta „kellemetlenségek” mian, amikor 1987-ben új szervezeti szabályzatot kívánt a minisztérium, ennek szövegébe mintegy mellékesen beírtuk: a nevünk Nemzeti Töiléneti Fényképtár.- A munkásmozgalmi jelző „leadásakor" vitájuk támadt a Nemzeti Múzeum munkatársaival. Hogy zárult ez a perpatvar?- Intézményünk lényegében a Magyar Nemzeti Múzeum fináléjaként működik - folytatja megint a főigazgató-helyettes -, és az elkövetkezendő időben, ahogy a Múzeumkerti épület rekonstrukciója előrehalad, a két létesítmény egyesítése konkrétan is napirendre kerül.- Mintha éppen ez ellen tiltakoztak volna annak idején az ottani kollégák...- Azt hiszem, ők sem ismerték igazán a gyűjteményeinket.- A rendszerváltozást miként tudták eddig dokumentálni? , - Óriási munkát kellett végeznünk! lényegében végiggyűjtöttük a megszűnt és az újjáalakuló, valamint a most születő intézményeknek, pártoknak a tárgyait és dokumentumait. Másodpercre próbáltuk nyomon követni az eseményeket. ,- A felvonulások transzparensei meg táblái ugyancsak a mi kezünkben vannak - folytatja a gyűjteményi osztály vezetője, Bencze Géza. - Azt, aki vitte a feliratot, megkértük, másnap hozza be a múzeumba, ennyit és ennyit kap érte. „Lesöprik” a padlást- Mit szóltak az ilyen ajánlathoz a tüntetők?- Az igazán szép, mutatós anyagtól nehezen váltak meg, haza szerették -volna vinni.- A választás után - folytatja Szikossy Ferenc - körülbelül négyezer plakát, röpcédula és a választással jkapcsolatos tárgyi anyag került be a jrmpzeumunkba. Feltehető persze, hpgy nyolcvan-száz év múlva ezt az anyagot újra alaposan végig kell nézni és el kell dönteni, mit szükséges ténylegesen átörökíteni az utókornak.- Elegendő a helyül; a nem túl szigorúan válogatott anyagok tárolására?- A kisméretű anyagok esetében igen. De az életmódot szemléltető tárgyak számára már nem, pedig ezeknek a gyűjtése ugyancsak hozzátartozik a munkánkhoz. A ’60-as években az életmód az egységesülés felé haladt. -Ha akkor begyűjtöttünk egy varia lakásberendezést, megszereztük az adott időszak tipikus környezeti elemét. Napjainkban pedig robbanásszerű a differenciálódás. A felelősségünk abban áll: a tárgyakkal együtt élve kell meghatároznunk, mit Őrizzünk meg a jelenből a következő generációknak. Ha rosszul választunk, akkor a hiányzó példányt az utánunk jövők már nem tudják begyűjteni. A hihetetlenül felgyorsult életben tárgyainkat is sűrűn cseréljük. Eg> falusi ház padlásán vagy sufnijában a '20-as években könnyűszerrel rá lehetett lelni az 1800-as esztendők kincseire. Mára megszűntek e rejtekhelyek, és ha véletlenül van is padlás, a tűzoltóság büntetné azt, aki ott „kacatot” tartana. így történhetett meg, hogy amikor észbekaptunk, alig tudtunk egy lódén- és egy orkánkabátot szerezni az állomány számára, holott annak idején mindenki ezt viselte. A tegnap múzeuma
