Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-12 / 8429. szám

Népszabadság, 1993.márc.6. 23

i

lasztók.

A Fidesz ügyesen kormányozta be magát a liberalizmus üresen hagyott csatornájába. Ez a liberális párt gazdaságpolitikailag többször fellépett antietatista indulatokkal - mint a deetatizáció, a decentralizáció és a dereguláció pártja. Következetesen .tagadta és tagadja a kárpótlás bármiféle megvalósítását, az állami vagyon ingyenes osztogatását. Erőteljesen hangsúlyozza, hogy az infláció a legfőbb veszély, és az inflációellenes harcot kell végigvinni, még a magasabb munkanélküliség árán is. A Fidesz támadja az érdekképviseleteket és azt az MSZP-t, amely érdekképviselő párttá vált a szemében. Ennek a felzárkózási és modernizációs könyörtelenségnek ugyanakkor párja a gyakorlati egyezkedés, a minden irányú koalíciós készség. A Fidesznek az ad kormányzati esélyt, hogy ha nem válik koalíciót vezérlő párttá, hanem egy koalíció részeként, egy részterületen viheti végig politikáját. Akkor ugyanis a kölcsönös engedményekkel és kompromisszumokkal megvalósítható a kormányzás.

A Szabad Demokraták Szövetsége születéséből következő válságot él át. Ez a kicsiny szakértő pártnak született mozgalom szociálisan ellentétes érdekű csoportokat szívott fel, s megpróbálta politikájában egyszerre képviselni a liberális, adómegtagadó, államellenes vállalkozókat és a szociálisan rászorult, munkanélküli és nyugdíjas, hátrányos helyzetű rétegeket. Az SZDSZ gazdaságpolitikája ezért hol erre, hol arra inog, de ma inkább hajlik a szociálisan rászorultak felé, mint a liberális politizálás irányába. A szabaddemokraták helyét azonban válságuk ideje alatt liberális oldalon betöltötte a Fidesz, szociális oldalon pedig az MSZP. A pártnak nincs, és nem is nagyon lehet gazdaságpolitikai karaktere. Nem tudja felmutatni a sikeresen kormányzó SZDSZ-önkormányzatokat sem mint a kormánnyal szembeni alternatívát, mert az önkormányzatok kísértetiesen utánozzák a kormány központosító hibáit. Az SZDSZ politikájának ma nincs olyan részterülete, amely sikeres bizonyíték volna a szakértői munkára. Vannak tehát szakértői, de nincs szakmai megjelenésük. Érdekes módon az SZDSZ ugyanabban reménykedhet, mint az MDF, hogy anyagilag és erkölcsileg elég sok politikabefolyásolót, anyagi partnert kötött magához, akik nem akarják megbontani a status quót.

Az új pártkezdeményezések a korábbiakhoz hasonló bajoktól szenvednek. A Pozsgay Imre vezette Nemzeti Demokrata Szövetség gazdaságpolitikailag ugyanazokat a szakmai képtelenségeket hirdeti, mint a KDNP vagy az MDF jobboldala. Minden hibát a monetáris restrikcióra, a nemzetközi adósságteherre, az 1988-ban bevezetett adórendszerre vezetnek vissza, és pozitívumként a növekedést, az iparés agrárvédelmet, « keleti piac felé

fordulást és az adósságátváltást javallják. A harmadik útnak ez a vonala az NDSZ zászlaja alatt se jobb, mint az MDF-é alatt.

Palotás János Köztársaság Pártja a szociálisan érzékeny vállalkozó mítoszára van felépítve. Ezt próbálta meg Kelet-Európábán a lengyel Timinski, a szerb Panics. A Köztársaság Pártnak az a baja, hogy erre a mítoszra nehezen építhető fel reális pártprogram. A Köztársaság Pártról még nem lehet eldönteni, hogy amerikai típusú politikai showműsorról van-e szó vagy valódi pártról. Ha párt, akkor vagy a könyörtelen, tizenöt százalékos sikeresek mellett kell lecövekelnie Ross Perot következetességével, vagy a reménytelenek mellé, szociális demagógiájával. Vagy-vagy.

Feltevésem szerint az 1994-es választáson a választók politikai és gazdasági szempontból egyaránt arra fognak szavazni, akiről azt hiszik, hogy változást hoz, de nem nagyot. Ez a társadalom nem hisz semmiféle nagy átalakításban, átalakítóban. Nem reméli, hogy jobban jár, ha mindent másként csinál, de azt se, hogy’ előnyösebb lesz, ha mindent visszacsinál. Nem hisz nemzeti és vallási mítoszokban, nemzeti önerőre támaszkodásban. A kádári berendezkedést, annak felemás polgárosodását szerette volna helyreütni. Az Antall- 5 kormány alatt ez nem, vagy csak részben sikerült. Most, az Äntallrendszerben kialakult más típusú berendezkedést szeretné módosítani. Nem lerombolni. Nem újjáépíteni. Nagyobb szakértelmet, több kiszámíthatóságot, együttműködési és tárgyalókészséget, hosszabb távra való berendezkedést és szociális érzékenységet vár el. És ami a legfontosabb, hogy végre hagyják békén. Feledni szeretné a politikát. Felejteni akarja a politikusokat. Ezért a kirajzolódó három nagyobb politikai tömb, a konzervatívoké, a liberálisoké és a szociáldemokratáké aszerint fog szavazatokat szerezni és koalicióképessé válni, hogy mennyire elégíti ki ezeket a választói igényeket.