Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-01 / 8425. szám
Magyar Hírlap 1993.febr.23. 26 ameiyei R. W. feltételez, nem szerepel az elképzelések között. Miközben örülök annak, hogy a vita ebbe az elgondolkodó, elemző szakaszba érkezeti, egyre erősebben érzem: kimaradt egy fázis. Nem az a kérdés,* hogy milyen technikai részletekkel ruházzuk fel a hiteljegyet, hanem az, hogy valójában jó pályán halad-e a magyar privatizáció, milyen problémákra kívánunk technikákat keresni: Politikusoknak és szakíróknak egyaránt fel kell tenniük a kérdést, vajon az eddigi alapokkal ki lehet-e jutni a privatizált piacgazdaságba? Persze sokan látják a privatizációnk nehézségeit, de emögött nem ritkán lusta vagy összeesküvő ügyintézőket, korrupt tisztviselőket, hatalomátmentőket keresnek. Mások a mundér védelmében próbálják bagatelizálni a nehézségeket, s azt bizonyítani, hogy nem 10, hanem 15 százalékot privatizáltunk már. k Arra a kínos kérdésre is válaszolnunk kell. hogy mién len a legkorábban privatizáló mintaországból egyre inkább sereghajtó. A cseh privatizáció nem egészen két éve kezdődött. Az új kormány , rendkívül eltökélten kezdett a magyar úttól teljesen eltérő tömeges privatizációba. Innen a tömegesség kettős értelmet nyert. A kupontechnika mian tömegeket érint, ugyanakkor a vállalatokat különösebb körülményeskedés és vagyonértékelés nélkül — tömegesen dobták piacra. Ez az út meghozta a gyümölcsét. Ez év elejére a volt állami tulajdon 60 százalékát privatizálták, ebből csak kisebb rész kelt el kuponért, a többi pénzén. A korábbi vészterhes jóslatok ellenére a gazdaság nem omlott össze, sőt szeptember óla növekszik a GDP. alacsony a munkanélküliség, kiegyensúlyozott a devizahelyzet, és a régiónkban legalacsonyabb az infláció. A cseh gazdaság meglepően jól vészeli át a szétválási traumát, s ma már egyértelműen az első számú célországnak számít a külföldi tőke szemében. A korábbi, szinte egyöntetű nemzetközi elutasítást a sikerek következtében felváltotta a támogatás. Ma már nemcsak neves nvugaii közgazdászok, hanem a kormányok, pénzügyi szervezetek, sőt az utóbbi időben a Világbank is a cseh utat ajánlja a botladozó kelet-európai privatizáció számára. Az elmúlt évek rendkívül vontatott, botrányoktól terhes és társadalmilag alig elviselt hazai privatizációját nem lehet az ügyintézők rovására írni. Személyes tapasztalatok alapján állíthatom, hogy az ÁVÜ-alkalmazottak általában szakértelemmel és nagy szorgalommal végzik munkájukat • -y . A hiba az alapvető választásban van. A politika állította rossz pályára a privatizációt. Ilyen vagyontömeget ilyen kereslet mellett nem lehet a klasszikus komótos eljárásokkal egyedileg eladogatni. A hosszan — talán a végtelenbe — elnyúló privatizációs periódus alatt teljesen bizonytalanná válik a vállalatok helyzete, leállnak a fejlesztések, de sokszor maga a vezetés esetben elvetni a tömeges privatizáció gondolatát. Ez utóbbi esetben persze a probléma hatványozon erővel újra fel fog bukkanni később, akár néhány hónap múltán. „ .. • Németh Tibor is, nő a mának élés. Ez a folyamat hónapról Itónapra erősödik. Ma már a vagyonvesztésjóval nagyobb ütemű, mint a privatizáció! A tényeket már senki nem vitatja, de rá kell jönni, hogy a lassú, egyedi eladásos, bürokratikusán körülményes privatizáció és a gazdaság bomlása közön ok-okozati összefüggés van. Éppen ezt a felismerést tükrözi a kormányzat decemberi határozata a privatizáció gyorsításáról. Ebben a program teret nyit — a klasszikus piaci értékesítések mellett — a kenős értelemben vett tömeges privatizációnak is. Nem elég azonban egy kormányzati döntés. Az egész — politikailag aktív — társadalomnak kellene megvitatnia, hogy jó úton jár-e a magyar privatizáció. El kellene gondolkodni azon. hogy továbbra is ragaszkodjunk az eddigi pályához, vagy át kell térni a tömeges privatizációra. E vitában újra kellene gondolni olyan babonákat, mint hogy a tömeges privatizáció inflációhoz vezet, a kisbefektetők nem képesek hatni a menedzsmentre, a legmagasabb állami bevételek a legmagasabb privatizációs eladási árnál keletkeznek stb. Ezek a kérdések jelentenek valódi vitaalapot, itt kellene érveknek érvekkel csatázni. Ehhez képest másodlagos, hogy egy tömeges keresleti technikának milyenek a belső részletei. Ha idáig eljutunk, akkor már nincs sok választás. A tömeges keresleti technika vagy kuponos (ingyenes). vagy rendkívül kedvezményes hitel típusú, mint a hiteljegy. Magam a kuponos megoldást jobbnak tartom több szempontból, de a hiteljegyes technika is lehet célravezető. Külföldi szakértőkkel közösen alaposan megvizsgáltuk mindkét megoldást, és egyaránt kivitelezhetőnek, technikailag lebonyolíthatónak ítéltük ezeket. Mindkét megoldásra igaz az, hogy rugalmasan képes befogadni olyan politikai preferenciákat, mint hogy: forgatható legyen-e, vagy sem, közvetlen felhasználási vagy befektetési alapokra bízható legyen-e stb. Ehhez azonban az alapokat érintő vitában meg kell jelölni a politikai preferenciákat, vagy adott
