Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-09 / 8426. szám
Népszabadság, 1993.márc.3 11 AZ ÁTMENETRE NINCS KIPRÓBÁLT RECEPT Igyekszünk alternatívát kínálni • Beszélgetés Békési László, MSZP-képviselővel- Ön a Németh Miklós-kormánynak volt a pénzügyminisztere. Bár, azt hiszem, az a kormány valójában soha nem volt Németh Miklós kormánya, hiszen a miniszterelnöknek nem volt ideje arra, hogy a megfelelő személycseréket végrehajtsa... Talán nem is volt rá felhatalmazása. Az a kormány milyen gazdasági átmenetet valósított volna meg?- Az 1989. május 11-én megalakult második Németh-kormány már közel állt ahhoz a szakértői, vagy, ha úgy tetszik, össznemzeti kormányhoz, amely nem függött egyetlen párttól sem: legkevésbé az MSZP-től, vagy korábban az MSZMP-től. Németh Miklós akkor hat helyen változtatta meg a kormánya összetételét, mégpedig kulcspozíciókban. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy az már ideális összetételű testület lett volna, még csak azt sem, hogy Németh Miklós éppen ezt álmodta volna meg... A Németh-kormánynak hároméves átmeneti programja volt, ebből mindössze egyetlen évre szóló teendők valósulhattak meg.- Ez azonos azzal a hároméves programmal, amely élvezte a Nemzetközi Valuta Alap támogatását is, amely tehát a hitelszerződés alapjául szolgált? Tartalmazta ez a program az eladósodás megállítását, a stabilizációs elképzeléseket?- Ez komplex kormányprogram volt, amely a gazdaságon kívül kiterjedt a társadalmi élet nagyon sok területére. Több törvény előkészítése folyt, nemcsak azoké az úgynevezett sarkalatos törvényeké, amelyek meghozataláról a kerékasztal-tárgyalásokon megállapodtunk, hanem felkészültünk a gazdasági átmenet megalapozására is. Az yolt az alapkérdés, hogyan lehetne kialakítani a modem piacgazdasághoz szükséges intézményrendszert, a megfelelő játékszabályokat. Meg kellett változtatni a tulajdonviszonyokat. Először tehát az átalakulási törvényt fogadta el a parlament, amely abban az időben működött is, ezt követte az állami vállalatokról szóló törvény, amely lehetővé tette ezen vállalatok átalakulását. A privatizációs törvény pedig a spontán privatizáció szabályait foglalta össze. Mindezek alapján folyt az átalakulás, egészen 1991-ig Ez csak az első lépcső volt.- A Németh-kormány milyen stabilizációs szerepet szánt volna a privatizációnak? Le akarta-e építeni a privatizációs bevételekből az államadósság egy részét, rendbe akarta-e tenni a költségvetést? Apropó, ón szerint miért késik évek óta a költségvetés reformja? Hiszen ezt már ön is szorgalmazta annak idején.- Az egész államháztartást szanálni kell, új alapokra kell helyezni, ez már 1989-ben nyilvánvaló volt. Azóta csak romlott a helyzet. Arra mi soha nem gondoltunk, hogy a privatizáció nyomán elérhető állami bevételek fogják majd stabilizálni az államháztartást vagy a költségvetést. A privatizációnak két célja lehet: az új tulajdonosok megkeresése és pótlólagos tőkebevonás. Meggyőződésem, hogy ma is ez volna fontos. Más kérdés, hogy amennyiben a privaiizációból származó erőforrások a korszerűsítések szükségleteit vagy a lehetőségeit meghaladják, akkor ez a maradványösszeg két célt szolgálhat: a reorganizációt, azaz a meglévő, állami tulajdonban lévő vállalatok feljavítását, vagy a belső államadósság mérséklését.- Miért van erre szükség?- Mert a belső államadósság jelenti a következő évtizedek legnagyobb terhét Ez ma már nagyobb, mint a külső adósság. A belső államadósság 1993-ban már meghaladja a kétezermilliárd forintot. Ennek a törlesztőrészleteit és a mindenkori kamatait a folyó költségvetésnek kell finanszíroznia. Ez 1993-ban már meghaladja kétszáztizmilliárdot, vagyis nagyjából a költségvetés hatoda. Ez évente nyolcvan-száz milliárddal nőhet, attól függően, mikor mennyi törlesztés esedékes, es milyen a kamatszínvonal. Ez négy-öt év múlva a költségvetésre elképesztő terheket ró, anélkül, hogy ezzel a folyó kiadásokat növelni lehetne. A belső államadósság csökkentésére pedig nincs más forrás, mint az állami vagyon. Arra a Némethkormány viszont lidérces álmaiban sem gondolt, hogy a folyó költségvetés hiányát az állami vagyon privatizációjából szármázó bevételekből csökkentse - vagy. hogy egyszer majd valaki erre fogja használni ezt a bevetek. vagy annak egy részét. Ha bárki erre próbált volna engem rávenni, azonnal lemondtam volna. Ez ugyanis agyrém.- Az MSZP vezetői kormányzásra készülnék, erről többen is bizakodóan nyilatkoztak, okkal, vagy indokolatlanul, ma meg korai megmondani. Ha bekerülnének az új kormányba, akkor a munkanélküliség felszámolását tartanak-e fontosabbnak, vagy pedig az infláció visszaszoritasat? Hiszen a legtöbb szakértő szerint a kettő között választani kell.- Akárki kerül hatalomra 1994-ben. iszonyúan nehéz dolga lesz. nehezebb, mint amilyen az Antall-kormánynak volt 1990-ben. Azt nem tudom megjósolni, milyen eredményt er el a Szocialista Párt a következő választásokon. Az MSZP nem oly módon készül a kormányzásra, hogy mindenáron meg akarja kaparintani a hatalmat. Az a lényeg, tudunk-e alternatívát mutatni, egyáltalán, milyen alternatívák kínálkoznak. Nem hiszem, hogy az infláció es a munkanélküliség ellentétpár között lehet csak választani. Nem igaz, hogy a magyar gazdaságpolitikában és a szociálpolitikában is csak ez a két al-
