Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-08 / 8425a. szám
Pesti Hírlap, 1993.márc.1. 36 hozzá keil szokni ahhoz, hogy az új vállalkozások egy jelentős része rövid időn belül tönkremegy. A területi különbségek közül meg kell említeni, hogy bár az utóbbi időszakban Borsod-Abaúj-Zemplén megye kivételével mindenütt javult a kapadtls-kihasználtsági mutató, vannak régiók (Középét Nyugat-Dunántúl), ahol a cégek nagyobb része hasznosítja eszközeit magas arányban, az alföldi és északkeleti megyékben viszont kevesebb a jól alkalmazkodó vállalat A rendelésállomány változása a kereslet növekedésének, vagy éppen csökkenésének barométere. F.gyben annak is jelzőszáma, hogy mennyire tartósak, előreláthatók a piád kapcsolatok. Adataink azt mutatják, hogy mind a nemzetgazdaság egészében, mind az egyes ágazatok szintjén — a mezőgazdaságot kivéve — folyamatosan emelkedik a rendelésállomány növekedésével számoló cégek aránya. Ugyanakkor a nemzetgazdaság rendkívül fontos jellemzőjére hívják fel a figyelmet. Bármely vállalatcsoportot tekintjük, a rossz vagy romló helyzetű gazdálkodó szervezetek aránya 50 Százalék körül mozog, vagyis az általános javulás eHenére még mlridig nagyon magas az értékesítési gondokkal küzdő, illetve bizonytalan piád kapcsolatokkal rendelkező cégek aránya. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a gazdasági vezetők 20-25 százaléka folyamatosan romló keresleti, értékesítési kilátásokat jelzett 1993 I. felére, akkor megfogalmazhatjuk az 1993-as év egyik döntő kérdését: vajon a vállalatok mekkora része lesz képes az elmúlt 1,5-2 évben felhalmozódott — elsősorban bevételkiesésből eredő — pénzügyi nehézségein úrrá lenni? A rendelésállomány prog- 1 nosztizált változásai arra utalnak, hogy a területi különbségek csökkennek. Különösen igaz ez azokra a cégekre, amelyek a rendelésállomány növekedésére számítanak. Úgy tűnik tehát, hogy a jó piád helyzetű cégek aránya egyenletesen oszlik el az országban. Ahol a területi különbségek megmutatkoznak, az a rossz piád, értékesítési helyzetű cégek megoszlása. A legmagasabb munkanflkülilégi rátát mutató megyékben a legnagyobb ezen vállalatok A kapadtáskihasználatlanság okait vizsgálva az dőreydzós szerint 1993 I. félév&en is a belföldi kereslet visszaesése fogja a legnagyobb arányt képvisdni. Ugyanakkor míg f<9 éwd korábban a megkérdezettek 66 százaléka jdezte első hdyen ezt a problémát, addig ez az arány mostanra t*b mint 10 százalékkal csökkent. A tőkehiány jelentősége viszont növekszik. Ez is arra utol, hogy a vállalatok jövője kzempontjából egyre nagyobb j den tősége van likviditási helyzetük alakulásának. A külföldi megrenddések további visszaesése dórdáthatólag ma már csak a szállítás területén jdent súlyos gondot, i ha egydőre nem is sok hdyen, de megjdent a megfdelő munkaerő hiánya is a kapadtáskihasználatlansáe okaként. Érdemes megjegyezni azt is, hogy míg a cégek egy része meglévő eszközei hasznosításának gondjaival néz szembe, addig másik része kapacitásbővítő beruházásokat kezdeményez. Nemzetgazdasági szinten a gazdálkodók mintegy 18 százaléka jelezte 1993 I. fdére ezt a szándékot. Ez az ut<ft>bi két évben a legmagasabb arányszám. Az egyes ágazatok közül az ipari vállalatok beruházási kedvének növekedésére lehet számítani, míg a foglalkoztatottak számát tekintve az 51 fő alatti cégek kapadtásbóvftési törekvése a meghatározóak (26,3 százalék). É* most nézzük, hogy a gazdasági kilátásokkal párhuzamosan hogyan alakul a vállalatok várható munkaerőszükséglete. 1993 I. fdévére jóval kevesebb dbocsátást térveznek a cégek, mint a tavalyi őv második felében. Megjegyezzük azonban, hogy a nem hatékonyan foglalkoztatott létszámtól való „megszabadulás" nemcsak dbocsátással történhet (a természetes fogyás pótlásának dhalasztása, a nyugdíj mdlett foglalkoztatottak munkaviszonyának megszüntetése —, t a sort lehetne folytatni). Fontos fejleménynek tekinthető ugyanakkor, hogy az összes jelzett létszámcsökkenés is jóval alatta marad a fél évvel korábbinak. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a gazdaságban egyre ke__vesebb -a nem -hatékonyan foglalkoztatott munkaerő. 1992 II. fdében egyértdműen nőtt azoknak a cégeknek az aránya, amdyek létszámbővítést terveztek, s 1993 I. felében is közel hasonló létszámnövdést tartanak szükségesnek nemzetgazdasági szinten. Elsősorban a kereskeddemben, az építőiparban és az anyagi szolgáltatások ágazatában várható növekvő kereslet Ugyanakkor — a várakozások szerint — csökkenő lesz a létszámigény az iparban és a közlekedésben. A várható létszámcsökkenésekre és létszámigényekre alapozott, az adatfelvételbe került gazdálkodó egységek vezetőinek becslésére támaszkodó dőrejdzések szerint a regisztrált munkanélküliek száma 1995 1. félévének végén körülbdül 740 ezer fő lesz. Az elbocsátások továbbra is dsŐ6orban a szakképzetlen munkaerőt fogják érinteni, ugyanakkor erőtdjesen csökken azon cégeknek az aránya, amelyek főként a szakképzetlen munkaerő dbocsátásával kívánják a kényszer szülte létszámcsökkenést elvégezni. Fontos fejlemény az is, hogy a munkanélküliek számának 1993 I. félévére prognosztizált növekedése alatta marad az elbocsátások várható alakulásának. A számszerűen is kimutatható keresletnövekedés képes tehát az elbocsátottak egy részének felszívására. F.z a változás ahhoz nem dég, hogy a már elért munkanélküliségi szintet csökkentse, de alkalmasnak tűnik arra, hogyjdentós mértékben mérsékelje növekedési ütemét. A kérdés tehát az, hogy a gazdaság stabilizálódása esetén a prosperáló cégek és az életképesnek bizonyuló új vállalkozások a munkerő mekkora részét tudják majd foglalkoztatni. Várható, hogy a munkanélküliek egyre élesebben két nagy csoportra válnak szét. Az egyikbe a tartósan munka nélkül maradók tartoznak — ennek a csoportnak a nagy részét a szakképzetlenek teszik ki. A másik csoporthoz pedig feltehetően azok tartoznak, akiknek a szakképzetté-
