Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-04 / 8408. szám
Beszélgetés Náray Lászlóval a hitelkonszolidációról A feltételekben közeledtek az álláspontok Magyar Hírlap, 1993.jan.30. A bankok „megtisztításának” nagy visszhangot kiváltott lépése volt a Pénzügyminisztérium által meghirdetett hitelkonszolidáció, amelyet az év végén egy gyors határozattal az 1992-es mérlegek javítására is alkalmassá tettek. A „patyolatakcióba” bevont hitelállomány nagyságáról, a konstrukció jellegzetességéről Náray László főosztályvezetőt, a hitelkonszolidáció „mindenesét” kérdeztük. — Csupán az 1992-es, egyszerűsített hitelkonszolidációba beadott rossz hitelállomány 153,4 milliárd forint volt, ami majd kétszer annyi, mint amennyi kétes és rossz hitel beadásával összességében számolt a Pénzügyminisztérium. Mi volt a nagy■ eltérés oka? — Több ok is közrejátszott ebben. Először is a 70-80 milliárdot más feltételek mellett számítottuk ki. Akkor még nem volt szó arról, hogy a hitelkonszolidációnak lesz egy egyszerűsített változata is, ahol nem piaci áron, hanem rögzített 80, 50 illetve egy kiemelt köméi 100 százalékos áron veszi át az állam a követeléseket. A hitelkonszolidáció korábbi, általános logikája az volt, hogy a kétes és rossz hiteleket piaci áron adják el a bankok, s a hitel könyv szerinti értéke és piaci értéke közötti kiilönbözetet megképzett céltartalékukból egyenlítik ki. Az állam csak annyi speciális hitelkonszolidációs kötvényt adott volna a bankoknak veszteségtérítésként, amennyire a céltartalékhiány miatt szükségük lett volna. Sőt további megszorítások is beépültek eredetileg a konstrukcióba, amelyek maximalizálták a veszteség-ellensúlyozás mértékét. Az egyszerűsített hitelkonszolidációban a hitel vételi ára (az a bizonyos 100 forint, amit a Magyar Befektetési és Fejlesztési Rt. fizetett) azonban nem csökkentette érdemlegesen a kötvényigényt. Másrészt a bankok, mivel a szerződéstől március 10-éig következmények nélkül elállhatnak, gondolkodás és számítás nélkül minden rossz hitelt beraktak. Biztos vagyok benne, hogy a visszafizetés részletes feltételeinek ismeretében, ami hamarosan ismertté válik, a hitelek egy részét visszavonják. Végül is minél több hitelt hagy benn egy bank, annál nagyobb terhet vállal hosszú távra. -j. Végül a különbségbe az is belejátszott, hogy az utolsó negyedévben is erőteljesen romlott a batikt portfólió főleg a rossz minősítésű követelésekre az utolsó negyedévben elszámolt kamatok miatt. A számításokat azonban szeptember végi adatokra alapoztuk s a helyzet stabilizálódásával kalkuláltunk, ami nem következett be. — Az új helyzet azonban a költtigvetésrt háruló terhet is megnőve- _• li, tehát az ezzel kapcsolatos kalkulációk sem állják meg a helyüket. —Valóban nagyobb lesz a kötvényekkel kapcsolatos kamatterher és a kötvénykibocsátás miatti államadósság-növekmény is, ami hosszú távon a számítottnál kedvezőtlenebbül [ érinti az államkasszát. A speciális államkötvényt 1993. március 20-án bocsátják ki, s az első kamatfizetés napja 1994. március 20-a lesz. A bankok egyébként már nehezményezték, hogy a december 20. és március 20. közötti időszakra nem kapnak kamatot. — Mit lehet tudni már most a ka- 1 mairól, bár a fizetési feltételeket még nem is publikálták? — Azt már elfogadtuk, hogy a kamat változó lesz, és a diszkontkincstárjegyek aukcióján elért hozamhoz kötődne. Ennek megfelelően az állam nem köt ki visszavásárlási opciót, hanem csak aukciós opciót. Azaz a kincstárnak joga lesz állampapíraukción visszavásárolni a kötvényt. —Erre miért van szükség7 —A kamatkonstrukció lényege, hogy követi a piaci kamatot. Minél nagyobb késéssel követi, annál nagyobb kockázatot vállal az állam. Ha az infláció időközben felgyorsul, akkor az állam némi nyereséget könyvelhet el, lassulása pedig újabb veszteségforrás. Mivel csökkenő inflációt jövendölnek, azon kell lennünk, hogy a kamatmegállapításhoz alapul vett időszak minél közelebb legyen a kamatfizetés időpontjához. A visszavásárlási lehetőség azt biztosítja, hogy menet közben is csökkenthető legyen a kötvényállomány. Ez azt jelenti, hogy piaci árfolyamon ajánla- I tot tehet a kincstár a papírok megvételére. Az államkötvény törlesztésére j egy összegben 20 év múlva kerülne sor. — Eldőlt-e, milyen források táplálják majd azt az alapot,, qrpelyből a kötvények visszavásárlását is fi- j nanszírozzák majd? — Még nem. A PM mostani elképzelése szerint az alapba a privatizációs és a hitelkonszolidációs bevételekből fizetnének be. Ennyiben a minisztérium álláspontja közeledett a privatizációs felső vezetés korábbi véleményéhez. Például az MBF Rt. befizetne az alapba, ha a nála felhalmozódott hiteleket nyereséggel eladja. .. -— Milyen elképzelések vannak a hitelek kezelésére? — Az elmúlt hetekben közeledtek az ezzel kapcsolatos álláspontok. Eszerint az állami érdekeltségbe tartozó szervek (MBF Rt.) és a piaci szervezetek egymás mellett végeznék a követelésekkel összefüggő kezelési feladatokat. így bizonyos értelemben a rendszerben jelen lenne egy centrális elem is, de túlsúlyban maradnának a decentralizált elemek. Például az MBF Rt.nél levő követelések jelentős részét értékesítenék piaci szervezeteknek a korábbi elképzeléseknek megfelelően. Az ÁV Rt. tulajdonában levő vállalati kör esetében azonban lehetőség lenne állami közbeavatkozásra, különféle feltételek támasztására,. Ezt az ÁV Rt. törvény által előírt vagyoni felelőssége indokolja.^ — Az Állami Vagyonügynökség és az Állami Vagyonkezelő Rt. javaslata volt a: is, hogy egyes vállalatok hiteleit névértéken vegyék át az egyszerűsített hitelkonszolidációban. Ehhez egy „úgynevezett" 100- as listát is átnyújtottak a bankoknak, amelyen azonban —a hírek szerint — ott volt a MÓL és a: MVM is. Mi erről a véleménye? — A listát nem láttam, így azt sem tudom, milyen vállalatokat tettek rá. De a listát korábban sem tartottam indokoltnak. Annak, hogy egy bank a hitelt 80 vagy 100 százalékon adja el, az adós vállalat reorganizációja szempontjából nincs különösebb jelentősége. A bank visszont egy pillanatig sem gondolkodik azon, hogy megéri-e beadni a hitelt vagy sem ilyen áron. A reorganizáció elve nincs még kidolgozva. A mai állapot szerint, ha valamely szervezet megveszi a hitelt, bár nagyobb mozgástere van, mint egy banknak, de azt senki sem garantálja, hogy nem próbál minél többet behajtani •z adóstól. • Papp Emília
