Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-04 / 8408. szám

gathatom, hogy minden bajért a sajtó a felelős, mert nem értett meg engem. Én nem egy másik ország vagy társadalom vezetését tervezem, hanem azét, amelyben élek. Nem akarom leváltani a pedagógusokat, az újságírókat, a tudósokat, a munkásokat, a sportolókat, a kultúra képviselőit. Vagy ezzel a társadalommal tudok megfelelő választ adni 1994 igazi kérdéseire, vagy máshol kell politikai szerep megszerzésére kísérletet tennem.

Válaszának sokféle üzenete van. Egy közülük: Palotás Jánost minden parlamenti és parlamenten kívüli pártból lehet támogatni, ideológiai kötelmek ugyanis nem léteznek. Szándéka-e a csábítás?

— Szándékaimnak nem ez a jó megfogalmazása. Szakmai köröket akarók megszólítani és magamhoz vonzani. A politikához kimondottan közel álló szakértők elcsábítására márcsak azért sincs szükség, mert egyelőre a szakemberek igen kis hányada kötelezte el magát valamelyik párt mellett. Teljes választ lehet adni az élet kihívásaira a pártpolitikán kívül eső szakmai és társadalmi körökből is. Az azonban igaz. hogy a Köztársaság Párt a személyek ideológiai, politikai kötődését magánügynek tekinti, így tehát mindenki, a még más pártokban fellelhetők előtt is nyitva áll az ajtó. A Köztársaság Párt programjának kiírásakor sok szakértő csoportunk dolgozott, és e körökben is csak háromórás beszélgetések árán tudtam elfogadtatni: számunkra szinte érdektelen az anyagnak az a része, amely azt elemzi, hogy mások mit mién tesznek rosszul és milyen ménékben felelősek a kedvezőtlen közállapotok kialakulásáén. Mi ugyanis abból indulunk ki, hogy 1994-ben milyen lesz a helyzet és hova akarunk eljutni. Nem lesz jelentőségük az összehasonlítgatásoknak, csak annak, hogy ki mennyire életképes megoldást kínál a problémák felszámolásához, ki és milyen feltételrendszer alkalmazását tanja fontosnak és kivitelezhetőnek. Az államnak a 20. század végén kétségkívül van teendője az ideológiával. Nem azt kell megmondani, hogy melyik ideológiai irányzat a legjobb, inkább feltételrendszert kell teremteni a sokszínű ideológia magánügyként való kezeléséhez. Az állam nem adhat prioritást egyetlen ideológiai irányzatnak sem, s a rendelkezésére álló törvényes eszközökkel meg kell akadályoznia azon irányzatok térnyerését, amelyek a sokszínűség ellen lépnek fel.

; — Ön nem titkolja, hogy mi! niszterelnök akar lenni. Ehhez miilyen mértékű, milyen politikai szerkezetben keletkező győzelmet kíván elérni?

' — Már utaltam rá, akkor van ér! telme egy társadalompolitikai képj pel előálló új politikai erő megjele- i nésének, ha az nem a többit elemzi, hanem azt mondja, hogy itt egy jó megoldás, az enyém. Csak az valósíthatja meg a jó megoldást, aki a koalíció vezető erejének bizonyul. Ennek elérése az én célom, másként nem lenne értelme napi 16 órás munkámnak, s sok más tevékenység is értelmét vesztené. Amikor célom mellett döntöttem, már túl voltam ezernyi kontrolion és felismerésen: elképzeléseim megvalósulásának van esélye. Azt is tudom, hogyan vezet oda az út. i Természetesen azt ma még nem tu! dóm megjelölni, hogy támogatottságom az 1994-es választásokon 25, 27 vagy 38 százalékos lesz-e. Meggyőződésem szerint egy koa\ lícióban akkor van igazi esély a vej zetőszerepre', ha a választói támo. gatottság alsó határa nem kisebb i 25 százaléknál. A választásokat megelőző három hétben fog cldől; ni, hogy aki nyer, az 25 százalékkal vagy 38 százalékkal éri-e el győzelmét, mert akkor érik be a társadalmi méretű felismerés. A győztes Köztársaság Pártnak természetesen lesznek koalíciós partnerei. A választásokat megelőzően ideológiai párttal nem köthet választási szövetséget egy párt, amely azt hangoztatja, magánszférába tartozó kérdés, hogy kinek milyen az ideológia kötődése. A választások előtt nyílt koalíciós megállapodásokat, közös jelöltek állítását csak olyan jellegű — társadalmi bizalomra joggal számító — párttal tudok elképzelni, mint például az Agrárszövetség. A választások után már sokkal tisztább a helyzet. Koalíciós partnerség szinte minden politikai párttal elképzelhető, amely a nagy nyilvánosság előtt kinyilvánítja, hogy ideológiai kötődését csak a pártpolitika szintjén képviseli, s ideológiai nézeteit nem akarja beemelni a koalíciós kormányprogramba. Feltétéi még, hogy a partnerjelölt ne folytasson olyan választási kampány!, amellyel súlyosan ártott kiszemelt koalíciós társa tekintélyének, s feltétel a partnerjelölt társadalmi komolysága is. A szociáldemokráciának Európában általában van múltja, jelene és jövője, hazánkban azonban a magukat szociáldemokratának nevező pártokat a társadalom egyszerűen nem veszi komolyan. A kisgazdapárt hagyományosan magyar pártképződj mény, reményeim szerint történel- I mi értékei megmaradnak a magyar politikai kultúrában, de hiba lenne arra számítani, hogy 1994-ben ve- I lük koalíció lehetséges. Ahhoz ők túl sok luftballont eresztettek szélnek. A Magyar Demokrata Fórumnak van lehetősége a megtisztulásra. ennek azonban 1994-től a kormányzás szempontjából nincs sok jelentősége. A társadalom nem fogadná el, hogy a koalícióba szólítsunk egy pártot, amelytől a nép megvonta a bizalmat. Minden javaslat előterjesztésekor rettenetes energia menne rá annak bizonyítására, hogy ők már nem azonosak a korábbi MDF-fel, a korábbi kormányzó csapattal.

— Ön ennyire bizonyos abban, hogy a Magyar Demokrata Fórum s a ma kormányzó csapat elveszti a választásokat?

— Ebben én egészen bizonyos vagyok.

— Ön nagyon bízik alakuló szakértői gárdájában, abban, hogy a jelenleginél nagyobb támogatást ér el az üzleti életnél, a vállalko; zóknál, meglévő politikai pártoknál, de mindebből még nem adódik a győzelemhez ön szerint feltétlenül szükséges 25 vagy több százalék. A szélesebb körű támogatás megszerzéséhez több rétegnek is ígérnie kell. Milyen felelős ígéreteket tehet ön a magyar társadalomnak?

— Az én szándékaimat és cselekedeteimet mindig visszaigazolta a társadalom, és rám nézve a reakció minden esetben kedvező volt. A félreértések elkerülése végett nemcsak a taxisdemonstráció végkifejletére gondolok. Tudom, mindez még nem elég a válaszhoz, kiegészítem hát valamivel, ami talán sokat elárul. Igen sok szakmai és lakossági fórumon veszek részt, s ismétlődő kérdéseket hallok. Az egyik kérdés mindig a képviselők magas fizetését firtatja, és azt, hogy plusz anyagi juttatás fejében a képviselők felügyelőbizottságokban, igazgatóságokban tevékenykednek. Arra a kérdésre, hogy a választási győzelem után meg kívánják-e ezt szüntetni, a pártok többsége harsány igennel válaszol, mert tudják, hogy a nép ezt akarja hallani. Én mást mondok. Szinte

I minden nyugat-európai országban és az Egyesült Államokban is a képviselők, a szenátorok személyenként több társaság vezetéséből is részt vállalnak. Ezt én is fontosnak tartom, csak a jelenlegitől eltérő előjellel. Jelenleg a magyarországi vállalatok sokféle szempont